Nem csak a feleségeit fejeztette le VIII. Henrik
Thomas Cromwell
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Négyszáznyolcvan éve, 1540. július 28-án végezték ki Thomas Cromwellt, az angol reformáció egyik fontos alakját, VIII. Henrik király főkancellárját.
1485 körül született a ma már Londonhoz tartozó Putneyben egy szegény patkolókovács és ruhakereskedő fiaként. Nem sokat tudunk korai éveiről, a fennmaradt források szerint korán elhagyta szülőföldjét és évekig Itáliában volt zsoldoskatona. A Francesco Frescobaldi vezette firenzei bankházban kitanulta a pénzügyeket, ezután a németalföldi Antwerpenben belevágott a gyapjúkereskedelembe.
1515 táján visszatért Londonba és kapcsolatait kihasználva pénzügyi és jogi téren szerzett nevet, jogi praxisba kezdett. 1523-ban parlamenti képviselő lett, a következő évben bekerült az Anglia ügyeit szinte teljhatalommal intéző, "a másik királyként" emlegetett Thomas Wolsey bíboros udvarába (az 1509-ben trónra lépett VIII. Henrik ekkor még nem sok érdeklődést mutatott a kormányzás iránt). A hidegfejű, kiváló szervezőképességgel megáldott Cromwell szédületes karriert futott be, hamarosan a főkancellár legbizalmasabb tanácsadója lett.
Wolsey 1529-ben kegyvesztetté vált, mivel nem tudta megszerezni VII. Kelemen pápa engedélyét, hogy VIII. Henrik elválhasson gyermektelen első feleségétől, Aragóniai Katalintól és elvehesse Boleyn Annát. A felségsértéssel vádolt Wolsey már nem élte meg ügyének tárgyalását, Londonba igyekezve meghalt. Cromwell ügyesen távolságot tartva mentorától elkerülte a bukást, sőt sikerült elnyernie a király bizalmát. Wolsey helyébe Morus Tamás lépett, aki hithű katolikusként 1532-ben megtagadta, hogy VIII. Henriket az újonnan létrejött anglikán egyház fejének ismerje el és lemondott kancellári hivataláról.
Ezzel felvirradt Cromwell napja, kisebb tisztségek révén megszerezte a kormányzat legfontosabb területei fölötti ellenőrzést és a király legfontosabb támasza lett. 1534-ben főkancellárrá nevezték ki, 1536-ban lordpecsétőr lett és elnyerte a Lord Cromwell of Wimbledon címet. Első feladatának VIII. Henrik házasságának érvénytelenítését tekintette. Mivel a pápa továbbra sem mutatott erre hajlandóságot, 1533-ban Thomas Cranmer, az új, immár anglikán canterburyi érsek semmisnek nyilvánította VIII. Henrik és Aragóniai Katalin házasságát és érvényesnek a király és az akkor már várandós Boleyn Anna házasságát. Mindezt a Rómától való elszakadást szentesítő törvények sora kísérte: a parlament 1532-ben megtiltotta, hogy az újonnan kinevezett püspökök első évi jövedelmüket Rómának fizessék be, egy évvel később kimondta, hogy Angliában az egyházi és jogi ügyekben is a király, nem pedig a pápa a legfőbb joghatóság. A folyamatot az 1534-es főhatalomról szóló törvény tetőzte be, amely VIII. Henriket és utódait nyilvánította az angol egyház fejévé, az ezt el nem ismerőket halálbüntetés fenyegette (így került a vérpadra 1535-ben Morus Tamás is).
Az örökké pénzszűkében lévő király Cromwell sugalmazására 1536-ban feloszlatta a katolikus kolostorokat és elkobozta vagyonukat, amelyről Cromwell az előző évben pontos leltárt készíttetett. A műveletet Cromwell hatékonyan és könyörtelenül vezényelte le, 1540-re az összes szerzetesi intézményt felszámolták, birtokaik a koronához kerültek. A katolikus valláson maradtak ellen ezután is keményen fellépő főkancellárt értékes adományokkal jutalmazták, elnyerte a bárói rangot és főpecsétőr lett, sőt a király vallási ügyekben helyettesévé nevezte ki. Az máig tisztázatlan, Cromwell maga milyen vallási nézeteket vallott, de az bizonyos, hogy ezek nem befolyásolták politikai tevékenységét.
Cromwell fontos szerepet játszott abban, hogy a "csak" lánygyermeket (a későbbi I. Erzsébet királynőt) szülő és ezért a király kegyeit elvesztő Boleyn Annát boszorkányság, hűtlenség és vérfertőzés vádjával kivégezzék. Henrik szíve ekkor már egyik udvarhölgyéért, Jane Seymourért dobogott, akit 1536-ban, 11 nappal Boleyn Anna lefejezése után feleségül vett. A királyné a következő évben világra hozta az áhított trónörököst, VI. Edvárdot, de a szülésbe belehalt.
Cromwell ekkor követte el legnagyobb és végzetes hibáját: meggyőzte a királyt, hogy a németországi Klevei Annát, a protestáns bergi herceg lányát vegye feleségül. Henrik ebbe főként azért egyezett bele, mert a Cromwell által megbízott Hans Holbein festménye valóságos szépségnek ábrázolta menyasszonyát. A valóságban azonban Anna közel sem volt előnyös külsejű, csak németül beszélt, műveletlen volt, modora pedig harsány és durva, így Henrik valóságos sokkot kapott, amikor először meglátta. A házasságot 1540 januárjában megkötötték ugyan, de nem hálták el és júliusban felbontották. Anna busás kárpótlással távozott és megmaradt élete, de Cromwell nem mondhatta ilyen szerencsésnek magát. A feldühödött király őt tette felelőssé a fiaskóért, és abból is elege lett, hogy bizalmasa újabb és újabb, egyre radikálisabb vallási reformokat javasolt.
Cromwellnek még sikerült elérnie, hogy Essex grófja és főkamarás legyen, de napjai meg voltak számlálva. Ellenségeinek nem volt se szeri, se száma, az arisztokraták felkapaszkodott senkit láttak benne, a katolikusok vallásuk üldözőjét, az anglikánok a szélsőséges újítót. A királyt sikerült meggyőzniük, hogy Cromwell eretnek és áruló, így 1540. június 10-én a királyi tanács ülésén letartóztatták és a Towerbe zárták. Ő hiába bizonygatta ártatlanságát, Henrik nem volt hajlandó találkozni vele, leveleit nem olvasta el. A bukott kegyencet tárgyalás nélkül ítélték halálra és fosztották meg minden címétől és vagyonától. Nyilvános lefejezésére 1540. július 28-án került sor, aznap, amikor VIII. Henrik elvette ötödik feleségét, Catherine Howardot.
Forrás: MTVA Sajtóadatbank