Csank János: A szerbek elleni diadal is eszembe juttatta az 1-7-et és 0-5-öt

A korábbi szövetségi kapitány pályafutására a mai napig rányomja a bélyegét az 1998-as világbajnokság két pótselejtezője, a jugoszlávok elleni kettős vereség. Vajon mit szól a magyar válogatott bravúrjához, 23 évvel azután, hogy Illésék egy sima ötöst kaptak Belgrádban?

"Hogy mit szólok a szerbek elleni sikerhez? A győzelmet soha nem kell megmagyarázni, különösképpen, ha bravúros diadalt érünk el.

Ez elsősorban a szervezett védekezésünknek köszönhettük, labdabirtoklásban nyilván jobbak voltak a szerbek, de ezzel nem kell foglalkozni.

A gólunkon kívül is volt még nagy helyzetünk, gondoljunk csak Holender kapáslövésére, igaz, a második félidőben ismét mellénk állt a szerencse is, de ezért ugyanúgy meg kell dolgozni. A szerbek láthatóan nem voltak topon, hiszen csak a második játékrészben pörögtek föl valamennyire, de hogy ennek mi az oka, legyen az ő gondjuk.

Viszont az egyértelműen tapasztalható: mintha a topcsapatok nem vennék igazán komolyan a Nemzetek Ligáját. Ennek mi az oka?
Nagyon egyszerű a magyarázat: mert a többség edzőmeccsnek veszi.

Tudom, hogy az UEFA pontosan azért hozta létre ezt a sorozatot, hogy megszűnjenek a barátságos mérkőzések, de mivel most már orrba-szájba vannak meccsek, az ember hirtelen azt sem tudja ebben a kavalkádban, hogy éppen melyik sorozat összecsapásait nézi.

S az sem véletlen, hogy a legtöbb csapat ezeken a mérkőzéseken kísérletezik, hiszen mivel megszűntek a barátságos találkozók, mikor dobjanak a mélyvízbe egy újoncot, ha nem a Nemzetek Ligájában? Nem véletlen, hogy már Marco Rossi is több újoncot avatott az utóbbi hetekben.

Csank János számára 23 év után is teher az 1997-es két vb-pótselejtező Forrás: MTI/Varga György

A belgrádi NL-meccs kapcsán nem törtek fel önben a 23 évvel ezelőtti emlékek? Eszébe jut-e még ma is a jugoszlávok elleni 1-7 és 0-5?
Mindig eszembe juttatják a sajtó jeles képviselői (nevet), de azért hogyne, nekem is be-beugrik. Nincs ezzel gond,

csak például azt nem értem, hogy az osztrák sajtóban miért nem olvasok rendszeresen a spanyolok elleni, történelmi, 9-0-s vereségükről?

Pedig az egyik legendájuk, Herbert Prohaska volt a kapitányuk. De mi még mindig hajlamosak vagyunk az 1954-es vb-döntőt, Marseille-t vagy éppen az 1-12-t emlegetni.

Mire számít az oroszok ellen? Meglesz sorozatban a negyedik idegenbeli győzelmünk?
Nem tudom feltételezni, hogy kikapnak az oroszok. Hiszen az utóbbi időszak jó eredményeinek köszönhetően nem csak felkapták a fejüket a riválisaink, hanem nyilván jobban oda is figyelnek ránk.

Ami mindenképpen a javunkra szolgálhat: a magyar bajnokság az egyik legélesebb, azaz javában zajlik már a többi országhoz képest.

Ha azt a tartást megőrzi a magyar válogatott, amit az utóbbi időben láttunk tőlük, akkor egy döntetlenre jók lehetünk.

Sokan talán nem is tudják: mivel foglalkozik manapság?
A tarpai Sándor István Labdarúgó Akadémia szaktanácsadója vagyok, hetente egyszer-kétszer megyek le, plusz a bajnoki meccsekre. A válogatott kerettag Szőke Adrián a mi nevelésünk, innen vitte el a Puskás Akadémia, majd a Köln, s a debreceni Kusnyír Erik is nálunk tanulta a futball alapjait. Ezen kívül a Pest Megyei Labdarúgó Szövetségnek is segítek, egy-egy mérkőzés szakmai tapasztalatait osztom meg a honlapjuon. Legutóbb például a Gödöllő – Biatorbágy rangadót néztem végig.