Feltámad-e a tiki-taka összeomlásával mélyre került spanyol válogatott?

A spanyol labdarúgó-válogatott 2008 és 2012 között uralta a futballvilágot. Ebben az időszakban kétszer nyert Európa-bajnokságot, egyszer világbajnokságot, akkori teljesítménye csak a legnemesebb jelzőkkel illethető. A Barcelona által tökélyre fejlesztett, sokpasszos játékát sokan gyűlölték, sokan istenítették, de az ellenszerét jó ideig nem találta senki, a nemzeti csapat éveken át legyőzhetetlen volt. A hatalmas sikereket a törvényszerű bukás követte, a sztárok kiöregedtek, a játékuk kiismerhetőbbé vált és a futballisták sikeréhsége is alábbhagyott. Az utóbbi három világversenyen egyaránt leszerepelt a spanyol válogatott, gyakorlatilag évek óta csak árnyéka önmagának. A június 11-én rajtoló Európa-bajnokságnak egy szinte teljesen kicserélődött kerettel, tapaszalatlan fiatalokkal és Real Madrid-játékosok nélkül vág neki Luis Enrique szövetségi kapitány. Vajon mire lesz képes a spanyol nemzeti csapat az idei Eb-n? Az utóbbi évek szokásos forgatókönyve ismétlődik meg, vagy létrejön egy újabb aranygeneráció, amely a régi futballhősök nyomdokába lép?

Tökéletes tiki-taka

A labdarúgás történetének második Európa-bajnokságát 1964-ben Spanyolország nyerte meg. A hazai rendezésű tornát (amelyen egyébként Magyarország bronzérmes lett) követően 44 évet kellett várniuk a spanyoloknak arra, hogy újra a kontinens csúcsára jussanak. Az 1984-es Eb-n ugyan döntőbe jutottak, de a tornán 9 gólos, és ezzel máig az Eb-k történetének holtversenyben legeredményesebb futballistája, Michel Platini vezette francia válogatottat nem tudták megállítani.

A 90-es években és a 2000-es évek elején is világklasszis futballistái voltak a spanyoloknak, általában a végső esélyesek közé sorolták őket a világversenyeken, mégsem tudtak egyik nagy tornán sem komoly eredményeket elérni.

A csalódást keltő 2004-es Eb után, amely során a csoportkörből sem tudott továbbjutni a válogatott, Luis Aragonés lett a szövetségi kapitány, akivel a 2006-os vb-n a legjobb 16-ig sikerült eljutnia a nemzeti csapatnak, ott a Zinedine Zidane vezette francia válogatott parancsolt megálljt a spanyoloknak.

A 2008-as Eb-n is az Atlético Madrid egykori legendás játékosa, Aragonés ült a kispadon, és a mester több változtatást is eszközölt a siker érdekében.

A keret magja nagyjából megegyezett a 2006-os vb-csapat összetételével, de a Real Madrid nagy munkabírású jobbhátvédjét, Míchel Salgadót és a fővárosi sztárklub legendás csatárát, Raúlt se vitte ki az Európa-bajnokságra. Főleg utóbbi mellőzése váltott ki nagy felháborodást akkoriban, a válogatott történetének (akkor még) legeredményesebb játékosának kihagyásáért fél Spanyolország meglincselte volna Aragonést, ám az események végül őt igazolták. Azt természetesen nem lehet kijelenteni, hogy Raúl távolléte miatt lett végül Eb-győztes a nemzeti csapat, de tény, hogy végig kiegyensúlyozottan és világklasszis formában játszott az együttes, és teljesen megérdemelten nyerte meg a kontinenstornát.

Luis Aragonés indította el a spanyolok egyeduralmát Forrás: AFP/Javier Soriano

Az osztrák-svájci rendezésű, 16 csapatos Eb-n a D csoportba kerültek a spanyolok, és meggyőző teljesítménnyel, 3 győzelemmel jutottak tovább csoportelsőként. Az orosz, a svéd és a címvédő görög válogatott sem okozott komolyabb gondot David Villáéknak, viszont a negyeddöntőben a 2006-os vb-győztes olaszokkal megszenvedtek. A spanyolok Luca Toniékat csak 11-es párbajban tudták legyőzni, majd a torna meglepetéscsapatának tartott oroszokkal az elődöntőben újra találkoztak. Az első félidőben még 0-0-át mutatott az eredményjelző, azonban a második játékrészben Aragonés együttese ragyogó teljesítményt nyújtott, 3 remek gólt szerzett és bejutott a döntőbe.

A fináléban a torna két legjobb formában játszó csapata, Németország és Spanyolország találkozott egymással, és Fernando Torres korai gólja elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy Spanyolország 44 év után újra Eb-győztes legyen.

Aragonés csapata végig szenzációsan futballozott, csak az olaszokat nem tudta legyőzni a rendes játékidőben, egyébként minden meccsét megnyerte a tornán. Sokpasszos, rengeteg mozgásra és pozícióváltásra építő taktikája nagyszerűen működött, és az egységes csapatjáték mellé számos kimagasló egyéni teljesítmény párosult.

A spanyol válogatott 44 év után újra Eb-győztes lett 2008-ban Forrás: AFP/Diego Tuson

A 2010-es vb-re nem Aragonésszel, hanem a Real Madriddal kétszeres BL-győztes trénerrel, Vicente Del Bosquéval vágtak neki a spanyolok, aki a korábban minden fontos sorozatot megnyerő Barcelona játékosaira építette a csapatot.

Pep Guardiola - aki manapság a Manchester City edzője - 2008 nyarán került a katalán sztárcsapat élére és első edzői évében triplázott a Barcával (La Liga, Spanyol Kupa, Bajnokok Ligája), és mindezt egy olyan labdatartásra építő taktikával hajtotta végre, amelyre az ellenfelek egész egyszerűen nem találták az ellenszert. Ez az úgynevezett tiki-taka. Azt nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy Guardiola találta fel ezt a stílust, de az ő csapata alkalmazta a legjobban a gyakorlatban. Ezt a taktikát természetesen csak kiváló technikai tudású játékosokkal lehet tökélyre fejleszteni, olyan futballistákkal, akik tűpontosan passzolnak és szinte sosem vesztik el a labdát. Gerard Piqué, Carles Puyol, Andrés Iniesta, Xavi Hernández és Sergio Busquets mind ezt képviselték, és ők voltak a spanyol válogatott alappillérei.

A tiki-taka lényege tulajdonképpen a percíz, sokpasszos játék, amely során a támadó csapat rövid passzokkal járatja a labdát és gyakorlatilag az a célja, hogy minél tovább magánál tartsa.

A stílusra jellemzőek a végletekig kijátszott akciók során szerzett gólok. Mivel az ellenfél csak "nyomozza" a labdát, hamarabb kifárad és egy idő után több hibára kényszeríthető. A taktika előnye, hogy a labdabirtoklás tulajdonképpen egyfajta védekezés is, hiszen amíg a csapatnál van a labda, addig nem kaphat gólt.

Iniesta és Xavi, a passzolás nagymesterei Forrás: AFP/Nelson Almeida

A spanyol válogatott tehát a 2009-ben csúcsra járatott katalán sztárcsapat stílusjegyeit viselte magán, a rossz nyelvek szerint a 2010-es vb-n egy Lionel Messi nélküli Barcelona futballozott Dél-Afrikában.

A spanyoloknak a vb rémálomszerűen kezdődött, ugyanis a svájciak ellen 1-0-ra kikaptak. Egy olyan mérkőzésen szenvedtek vereséget, amely során végig Del Bosque csapata irányított, végigtámadta a meccset, mégis egy kontratámadás végén az esélytelenebb együttes lőtt gólt, majd hősies védekezéssel megnyerte a mérkőzést. Az a meccs rávilágított a csapat gyenge pontjaira, ugyanis erősen betömörülő védekezéssel és kontratámadásokkal legyőzhető a spanyol válogatott. Erről főképpen José Mourinho tudna mesélni, aki 2010-ben az Interrel a BL-ben Guardiola címvédő Barcelonáját tudta legyőzni, majd megnyerte a sorozatot.

Visszatérve a spanyolokra, a svájciak elleni vereség azonban még jókor jött az együttesnek és csak az egyetlen volt a tornán, hiszen Xaviék 6 ponttal végül csoportelsőként jutottak tovább, majd az egyenes kieséses szakaszban az összes meccset megnyerték, ráadásul mindegyiket 1-0-ra, beleértve a döntőt is. Sok bírálat érte a csapatot, amiért folyton "csak" 1-0-ra győzött, és a mérkőzések jelentős részében már-már unalmas passzolgatással tartotta magánál a labdát, és amíg az nála volt, addig nem kaphatott gólt, ergo elegendő volt az egygólos győzelem is.

A hollandok elleni fináléban hosszabbításra került sor, amelyben a Barca zseniális középpályása, Iniesta 116. percben lőtt gólja döntött, így Spanyolország megszerezte fennállása első és eddigi egyetlen világbajnoki címét.

A spanyolok 2010-ben megnyerték a világbajnokságot Forrás: Mexsport via AFP/MEXSPORT DIGITAL/David Leah

A 2012-es lengyel-ukrán rendezésű Eb-nek az Európa-bajnokság és a világbajnokság címvédőjeként magabiztosan vágott neki a spanyol válogatott és végig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. Egyedül a portugálok elleni elődöntő jelentett komolyabb akadályt, ott csak hosszabbítás után, 11-esekkel sikerült továbbjutnia Del Bosque csapatának.

Az olaszok elleni fináléban talán mindenki nagy csatára várt, de örömfoci és sima 4-0-s győzelem lett a vége, amely megkoronázta és egyben lezárta a spanyolok sikerkorszakát.

A spanyol nemzeti csapat az egyedüli a futballtörténelemben, amely három egymást követő nagy tornát is megnyert, 2008 és 2012 között uralta a nemzetközi labdarúgást.

Ha azt is hozzá tesszük, hogy ebben az időszakban a köztes években, tehát 2009-ben és 2011-ben a klubcsapatoknál a BL-t a Barcelona nyerte meg, akkor elmondhatjuk, hogy minden egyes évben legalább egy nagy sorozatban spanyol siker született. Sokszor esett szó arról, hogy mennyit köszönhet a válogatott a Barcelona sztárjainak, de igazságtalanság lenne csak őket kiemelni. Természetesen más klubokból, például a Valenciából, a Sevillából, a Liverpoolból is kerültek be a csapatba kulcsemberek, valamint a másik spanyol gigászból, a Real Madridból is.

A kapuban a legendás Iker Casillas, a védelemben pedig Sergio Ramos mindhárom nagy sikernek a részese volt és létfontosságú szerepet töltött be a tornagyőzelmekben.

A 167-szeres válogatott Casillas volt minden egyes alkalommal a csapatkapitány, szenzációs védései és győztes kisugárzása nélkül aligha nyert volna egymás után három trófeát a spanyol válogatott. A nemzeti csapatban a legtöbb alkalommal, 180-szor Ramos lépett pályára, aki a vonatkozó rangsorban éppen Casillast előzi meg. Mindketten a Real Madrid és a spanyol válogatott történetének emblematikus figurái.

Iker Casillas (középen) volt a két Eb-t és egy vb-t nyerő spanyol válogatott csapatkapitánya Forrás: AFP/FILIPPO MONTEFORTE/Filippo Monteforte

A törvényszerű hanyatlás

2012-ben Spanyolország állt a futballvilág tetején, de kérdéses volt, meddig tart ez a szenzációs széria.

A brazíliai vb-nek is természetesen hatalmas esélyesként vágott neki a címvédő, de a sorozatban negyedik tornagyőzelem helyett hatalmas pofon lett a vége, ugyanis Casillasék nem tudtak továbbjutni a csoportból sem.

A spanyolok a hollandok ellen már az első meccsen 5-1-re kikaptak, és az a vereség tulajdonképpen egy korszak végét jelezte. Robin Van Persie ikonikus fejesgólja, illetve Arjen Robben szenzációs teljesítménye elhomályosította a lassan, körülményesen, fásultan játszó spanyol sztárokat, akik a következő mérkőzésen Chilével szemben is alulmaradtak, így hiába győztek Ausztrália ellen az utolsó csoportmeccsen, az csupán a hattyúdala volt egy csodás korszaknak.

A bukásban több tényező is szerepet játszott, mint például a kulcsemberek öregedése, a játékstílus ismertsége az ellenfelek körében, valamint a sikerek okozta jóllakottság.

Mert mondhat bárki bármit, három tornagyőzelem után már nem annyira erőteljes egy csapat motiváltsága, és a futball törvényszerűségei szerint a sikerkorszakokat is általában hullámvölgy követi. Még 2013-ban nyilatkozta azt Gerard Piqué a Barcelonával kapcsolatban, hogy klubja a tiki-taka stílus rabszolgájává vált, és ez a válogatott esetében is helytálló. A korábbi dinamikusabb passzjáték egyre kiszámíthatóbbá, körülményesebbé és lassabbá vált, már nem tudták a riválisokat váratlan megoldásokkal meglepni.

Del Bosque a 2016-os Eb-n is vállalta a csapat irányítását, de a torna előtt leszögezte, hogy az Európa-bajnokság után felhagy az edzősködéssel. Az akkor 66 éves szakember félig-meddig a generációváltást is végrehajtotta. A kapuban már nem Casillas, hanem David De Gea védett, Xavi visszavonult a vb után, a csatársorban pedig leginkább Álvaro Morata játszott Torres és Villa helyén. A spanyolok a horvátok mögött másodikként továbbmentek a csoportból, azonban az olaszok elleni nyolcaddöntő jelentette a végállomást. Del Bosquéval persze sok edző cserélne szívesen, ugyanis a spanyol nemzeti csapattól a legeredményesebb szövetségi kapitányként vonulhatott vissza. 114 mérkőzésével a kispadon messze ő irányította a legtöbb találkozón a válogatottat (a második helyen Kubala László áll 68-cal), 76,5 %-os győzelmi mutatója pedig magáért beszél.

Del Bosque vb-t és Eb-t is nyert a spanyol válogatott szövetségi kapitányaként Forrás: AFP/Pierre-Philippe Marcou

A következő világeseményen, a 2018-as világbajnokságon a spanyolok a csoportjukból elsőként jutottak tovább, de csak 5 szerzett ponttal. A portugálok ellen játszották a torna egyik legjobb meccsét (3-3), azonban a nyolcaddöntőben nem tudták legyőzni a házigazda Oroszországot, és 11-esekkel alulmaradtak. Ennek a vb-nek spanyol szempontból megvolt a pikantériája, ugyanis a tornára Julen Lopeteguivel vágott volna neki a válogatott, azonban az edző még a vb előtt elfogadta a Real Madrid ajánlatát, miszerint a torna után a távozó Zinedine Zidane utódja lesz a királyiaknál.

A spanyol szövetség azonban annyira megharagudott emiatt, hogy a vb előtt menesztette Lopeteguit, így a Real korábbi ikonja, Fernando Hierro lett a beugró szövetségi kapitány.

Ez a lépés is megzavarhatta a vb-re történő felkészülésben a spanyolokat, és elképzelhető, hogy a gyenge teljesítményben a korábban megoldatlan problémák mellett ez is szerepet játszott.

Mi várható a spanyoloktól az idei foci-Eb-n?

A tavalyról idénre halasztott labdarúgó Eb-re a Real Madrid és a Barcelona korábbi kiváló futballistája, a játékosként 61-szeres spanyol válogatott Luis Enrique irányításával készül a nemzeti csapat. A Barcelona edzőjeként 2015-ben minden fontos trófeát megnyerő tréner a 2018-as vb után ült le a válogatott kispadjára, azonban kislánya betegsége majd tragikus halála miatt lemondott a posztjáról.

Ideiglenesen a segédedző, Robert Moreno került a spanyol együttes élére, majd 2019 novemberében Enrique visszatért, és az Eb idején is ő lesz a szövetségi kapitány, szerződése a 2022-es év végéig érvényes.

Az idei Eb-re utazó keretbe egyetlen olyan futballistának lett volna esélye bekerülnie, aki mindhárom nagy tornagyőzelem idején tagja volt a válogatottnak, tehát kétszeres Eb- és egyszeres vb-győztes. Ő a 180-szoros válogatott Sergio Ramos, aki végül lemarad a tornáról. A Real csapatkapitánya sokat volt sérült a szezonban, jelenleg is izomproblémákkal bajlódik, és január óta nem tudott megfelelő edzésmunkát végezni. Luis Enrique elmondása szerint nehezen hozta meg a döntést, de mindig a válogatott érdekeit tartja szem előtt.

A 35 éves hátvéd távolmaradása egyben azt is jelenti, hogy a spanyol válogatott történetében először fordul elő, hogy a csapat Real Madrid-futballista nélkül vág neki egy nemzetközi tornának.

A többi madridi labdarúgó, aki számításba jöhetne, szintén sérült vagy nem kapott elég játéklehetőséget az idényben, vagy egyszerűen a szövetségi kapitány nem tartja elég jónak ahhoz, hogy tagja legyen az Eb-n részt vevő keretnek.

Sergio Ramos nem lesz ott az Eb-n Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Verwendung weltweit/Angel Martinez

A koronavírus-járvány miatt az egyébként az eddigi 23 helyett az idei tornán 26 játékosból áll majd egy-egy együttes kerete, a mérkőzésekre viszont csak 23 futballistát lehet nevezni, mert a sportág szabálya előírja, hogy legfeljebb 12 cserejátékos lehet. A spanyolok a csoportkörben Svédországgal, Lengyelországgal és Szlovákiával is Sevillában találkoznak. Luis Enrique egy 24 főből álló névsort már megnevezett, tehát nagyjából tudni lehet, kik szerepelnek majd az Európa-bajnokságon.

Mégis kik lehetnek a válogatott kulcsemberei az Eb-n? Kik azok a labdarúgók, akik a következő generáció alappillérei lesznek?

A kapuban továbbra is De Gea az első számú kapus. A Manchester United játékosa a posztján a világ legjobbjai között szerepel, elképesztő bravúrokra képes, ugyanakkor időnként hajmeresztő hibákra is. Ha jó napot fog ki, nehéz gólt rúgni neki, alapvetően biztos pontja a csapatnak. A védelemben Sergio Ramos mellett szintén nincs ott a rutinos Gerard Piqué sem, aki 2018-ban lemondta a válogatottságot.

Azért akad tehetséges futballista a hátsó alakzatban, legtöbbjüknek azonban ez lesz az első tornája, tehát kellő tapasztalattal még nem rendelkeznek ezen a téren.

A Manchester City nemrégiben honosított védője, Aymeric Laporte, a Barcelonába visszatérő Eric García és a Villarreallal Európa-liga-győztes Pau Torres mind-mind remek labdarúgó, de még egyikőjük sem klasszis, nehéz megmondani mire lesznek képesek ezen az Eb-n. A hátvédsorban a rutint a 2012-ben már Eb-győztes Jordi Alba és a Chelsea-vel idén BL-győztes Cesar Azpilicueta képviseli majd.

A középpálya, amely a spanyolok legerősebb csapatrésze szokott lenni, jelenleg is a legütősebbnek tűnik. A 2021-ben hét év után spanyol bajnok Atlético Madridból két remek játékos, Koke és Marcos Llorente is bekerült, a Barcelona is két futballistát ad a keretbe, valamint a Manchester Cityből, a Liverpoolból és a Napoliból is képviselteti magát egy-egy klasszis. Ebből a csapatrészből mindenképp ki lehet emelni a Barcelona védekező középpályását, Sergio Busquetset, aki a 2010-es vb- és a két évvel későbbi Eb-győztes csapatnak is alapembere volt, és Ramos hiányában valószínűleg ő viseli majd a csapatkapitányi karszalagot is.

Szintén a Barcából került be az ebben a szezonban berobbanó fiatal Pedri, aki 18 éves kora ellenére több mint 50 meccset játszott a klubjában ebben a szezonban. Az Iniesta-utódnak tartott technikás játékos az idei Eb egyik nagy felfedezettje is lehet.

Pedri lehet az Eb egyik legnagyobb fiatal sztárja Forrás: NurPhoto via AFP/Jose Breton/NurPhoto/Jose Breton

A támadók között ugyan Fernando Torres már nincsen, de van egy másik Torres, aki szintén nagyot alakíthat. Ferran Torres tavaly nyáron igazolt a Valenciától a Manchester Cityhez, a válogatottban 10 meccsen már 6 gólt szerzett. A 21 éves szélső Guardiola csapatában még nem alapember, a Chelsea-vel szemben elvesztett BL-döntőn sem játszott, de lőtt fontos és gyönyörű gólokat a szezonban. A Newcastle elleni három gólja ragyogó teljesítmény volt tőle, különösen az első találata volt szemet gyönyörködtető, amellyel akár az év legszebb góljáért járó Puskás-díjra is esélyes lehet. Luis Enrique biztos nem bánná, ha ehhez hasonló megoldásokkal rukkolna elő az Eb-n. A németeknek egyszer már lőtt három gólt egy meccsen a Nemzetek Ligájában.

A csatárok közt természetesen helyett kapott a 2016 óta minden szövetségi kapitánynál alapembernek számító Álvaro Morata, valamint 29 évesen élete első Eb-jére készülhet Gerard Moreno.

Moreno ebben az idényben 23 góljával a legeredményesebb spanyol focista volt a La Ligában, emellett 7 góllal és 4 gólpasszal járult hozzá a Villarreal Európa-liga győzelméhez.

A gólerős csatár a Manchester United elleni döntőben csapata egyetlen gólját szerezte a rendes játékidőben, és a 11-es párbajban is belőtte a maga büntetőjét. Klubjában nyújtott teljesítménye miatt joggal várhatnak a spanyolok gólokat Morenótól az Eb-n, és a 29 éves játékos élete első nemzetközi tornáján a nemzeti csapatban is megmutathatja, hogy mire képes.

Gerard Moreno 29 évesen élete első Európa-bajnokságára készülhet Forrás: NurPhoto via AFP/Jose Breton/NurPhoto/Jose Breton

Tény, hogy a mostani válogatott nem képvisel akkora játékerőt, mint a 2008 és 2012 között mindent megnyerő zseniális csapat, de van ok a bizakodásra, hiszen remek futballisták alkotják a keretet. Noha a spanyol együttes nem tartozik a torna legfőbb esélyesei közé, kár lenne leírni, hiszen okozhat meglepetést. Az utóbbi időben ért el olyan eredményeket, amelyre bőven lehet építeni. A 2018-as vb-n az oroszok ellen elvesztett büntetőpárbaj óta 27 mérkőzést játszott le, amelyből 17-et megnyert, 7-szer játszott döntetlent és 3-szor kapott ki. A 2022-es katari vb-selejtezőket magabiztosan, 3 meccsen szerzett 7 ponttal indította, de nem ezekre az eredményekre lehet igazán büszke, hanem két olyan, megdöbbentően fölényes győzelemre, amelyeket a Nemzetek Ligájában ért el.

Mindkét alkalommal 6-0-ra ütötte ki ellenfelét, a két legyőzött csapat Horvátország és Németország volt.

Két olyan együttes, amely akár a végső győzelemre is esélyes lehet az Eb-n. A spanyolok a horvátokra nem sokkal a 2018-as vb után mértek megalázó vereséget, a németeket pedig tavaly év végén intézték el. Igaz, ezek nem világbajnoki selejtezők voltak, de mindkét ellenfél szinte a legerősebb kezdőjével állt fel. Kérdéses, hogy ezen az Eb-n melyik arcát mutatja majd a válogatott. Azt, amelyiket az utóbbi három világversenyen és elbukik, vagy képes megújulni és kiemelkedő erdményt elérni. A június 11-én rajtoló Európa-bajnokságon mindenképpen választ kapunk erre a kérdésre.