Nyári kirándulás Magyarország egyik legszebb, mesebeli várába

Túránk vége felé ismét felbukkant a vár

A nyár végre beköszöntött, hosszú nappalokkal, meleggel, kizöldült tájakkal és kevesebb korlátozással. Így mi is kimozdultunk végre több napra is az otthoni munkavégzés sokszor kényelmes, de egyre monotonabbá váló világából. Kedvenc tengerikajakos csapatunk már tavaly óta szervez túrákat a Hernádra, megspékelve egynapos gyalogtúrával, s mivel a folyó még ismeretlen volt számunkra, illetve a környéken sem jártunk nagyon rég, nem volt kérdés, hogy ez lesz a nyár első hosszabb kiruccanása.

Csütörtök este vágtunk neki mintegy három órás autóutunknak, így késő este érkeztünk meg a Hernád partján fekvő – egyébként nem túl nagy, de rendezett és aranyos – kempingbe, Pere apró falvában. Gyors sátorállítás után még csatlakoztunk a korábban érkezők által becsiholt tábortűzhöz, s csak a kora éjszakai órákban tértünk nyugovóra.

Másnap, egy kicsit cidrizős éjszaka után, komótosan megreggeliztünk, kiélvezve a reggeli napsugarakat és a kávét, majd lassan összekészülődtünk az első napi programhoz:

a vizsolyi biblia megtekintéséhez, és egy kiadósabb túrához Regéc vára körül.

Első utunk így Vizsolyba vezetett, a falu temploma mellett található látogatóközponthoz, amelyet semmiképp sem érdemes kihagyni, ha a környéken járunk.

A kistemplomban tárlatvezetéssel egybekötve megtekinthetjük magát a Bibliát és a templom régi freskóit. A mellette található gazdag nyomdatörténeti kiállítás régi nyomdáján magunk is kipróbálhatjuk, milyen is volt régen egy papírlapra nyomtatni.

A vizsolyi biblia

A vizsolyi biblia, amely Károlyi-Biblia vagy Károli-Biblia néven is ismert, azért különleges, mert ez a legrégibb fennmaradt teljes Biblia, amelyet magyar nyelvre lefordítottak. A fordítást Károlyi Gáspár és lelkésztársai végezték, Mantskovits Bálint pedig a könyv kinyomtatásában segített. A Biblia 2412 oldalas, súlya körülbelül 6 kilogram. A nyomtatást 1590. július 20-án fejezték be. Az eltelt 1 év és 5 hónap alatt 7-800 példányt nyomtattak. A vizsolyi templomból 2002. február 10-én ellopták az eredeti példányt, és csak egy évvel később, 2003 szeptemberében Komáromban, egy elhanyagolt épületben egy tartály alatt, fóliába csomagolva találták meg.

A faluban egyébként méhészmúzeum is üzemel, amely egyben mézterápiás központ. Mi ezt most idő híján kihagytuk, ismét kocsiba pattantunk, és meg sem álltuk a regéci vár alatt található újabb kicsi faluig, amelyet Mogyoróskának hívnak.

Innen már az Országos Kéktúra útvonalát követve, mintegy fél órás sétával megközelíthető a regéci vár, amely a Zempléni-hegység egyik méltán kiemelkedő látnivalója. A vár belépődíjas. Ha tehetjük, mindenképpen menjünk be és járjuk körbe a lehető legalaposabban, mert a vár részletei, de legfőképpen a különböző pontjairól látható panoráma mesebeli a szó legszorosabb értelmében.

A vár már az 1300-as években állt, építtetői az Aba nemzetség tagjai lehettek, és az idők során rengetegszer cserélt gazdát. 2003-ban az északi bástyát állították helyre, 2017-ben pedig az Öregtornyot hozták rendbe.

A várban jelenleg is munkálatok folynak, de minden gond nélkül körbe lehet sétálni.

Látogatóközpontjában II. Rákóczi Ferenc gyerekkoráról láthatunk kiállításokat, illetve a vár területén talált régészeti leletekből is kaphatunk ízelítőt. (Hamarosan átadják a látogatóknak a vár keleti szárnyát, azaz a reneszánsz palotát is, erről itt olvashat bővebben).

A mesevár után a kék jelzésen Regéc falvába jutottunk, majd innen a piros jelzésre kanyarodva folytattuk túránkat a környéken. (A piros jelzésről balra kanyarodva, a zöld jelzésre letérve, majd újabb balost véve a sárgára fordulva ismét Mogyoróskára jutunk, egy jól átmozgató túranappal ajándékozva meg magunkat.)

A növényzet és az erdő itt is mesebeli, és bár elég meleg volt, az erdőben nagyon kellemes volt a gyaloglás.

A túraútvonalat keresztező mezőkön virágok tömkelege, majd a túra vége felé a regéci vár sziluettje is fokozta az élményt. Többórás séta után kellemesen elfáradva, de nagyon jól feltöltődve érkeztünk meg túránk kiindulópontjára.

Innen már csak egy dolgunk akadt aznap estére: visszaautózni kis kempingünkbe, és a közeli étteremben egy vacsorát elfogyasztani. A naplemente a folyóparton varázslatos volt, este pedig újabb tábortűz mellett múlattuk az időt, míg álomra hajtottuk fejünket a másnapi evezés előtt (erről a következő részben lesz szó).

Hasznos tanácsok nyári túrázáshoz

• Ne spóroljunk a naptejjel és a kullancsriasztóval sem, idén rengeteg a kullancs, így túra után is nézzük át magunkat alaposan!
• Megfelelő mennyiségű folyadék (lehetőleg tiszta víz) mindig legyen nálunk, és előre tájékozódjunk a vízfelvételi lehetőségekről!
• A túra megtervezése, térkép, gps használata örökérvényű szabály.
• Kényelmes, szellőző ruházatot válasszunk!