A pap, akit a szeretet vértanújának neveztek

Szent Maximilián Maria Kolbe szobra (balra) a Westminster-apátság nagy nyugati ajtaja felett

Nyolcvan éve, 1941. augusztus 14-én ölték meg Auschwitzban Szent Maximilián Maria Kolbe lengyel ferences rendi szerzetest, aki egy családos rab helyett önként vállalta az éhhalált. A sokaknak erőt adó, életét embertársáért feláldozó papot 1971. október 17-én VI. Pál pápa avatta boldoggá, 1982. október 10-én Szent II. János Pál pápa vértanúként avatta szentté, a szertartáson jelen volt a Kolbe által megmentett Gajowniczek is.

Filozófiai és egyháztörténeti előadásokat tartott

Rajmund Kolbe egy német takács és egy lengyel bába gyermekeként látta meg a napvilágot 1894. január 8-án az Orosz Birodalomhoz tartozó Zdunska Wolában. Anyagi nehézségekkel küzdő családja a jobb megélhetés reményében előbb Lódzba, majd az azzal szomszédos Pabianicébe költözött.

Rajmund ott töltötte gyermekkorát, 1902-ben ott volt elsőáldozó, 1906-ban a város kereskedelmi iskolájában végzett.

Szent Maximilián Maria Kolbe lengyel ferences rendi szerzetes 1936-ban Forrás: Wikimedia Commons/ http://santuarioeucaristico.blogspot.hu/2010/08/sao-maximiliano-kolbe-14-de-agosto.html

A következő évben bátyjával, Franciszekkel együtt belépett a ferences rendbe, 1910-ben novícius lett, és felvette a Maximilián nevet. Elöljárói hamar felfigyeltek tehetségére, 1912-ben Rómába küldték, ahol 1915-ben a pápai Gregorian Egyetemen filozófiából doktorált.

1914. november 1-jén szerzetesi fogadalmat tett, és felvette a Maria nevet.

A következő évtől a római Seraphicumban (Nemzetközi Ferences Kollégium) tanult, ahol 1919-ben teológiai doktorátust szerzett. 1917-ben megalapította a Szeplőtelen Szűz Mária Őrsége elnevezésű vallási szövetséget, 1918. április 28-án pappá szentelték. 1919-ben hazatért az állami függetlenségét visszanyerő Lengyelországba, a krakkói ferences szemináriumban tartott filozófiai és egyháztörténeti előadásokat.

A második világháború kitörése után 19 nappal tartóztatták le

1920 augusztusában tüdőbetegsége kezeltetésére Zakopanéba utazott. Felépülése után, 1922-ben Szeplőtelen Szűz Mária Lovagja (Rycerz Niepokalanej) címmel népszerű vallási folyóiratot indított. Az újság és egyúttal a Mária-kultusz terjesztésének sikeréből erőt merített a kolostoralapításhoz, és 1927-ben Varsó közelében létrehozta Niepokalanówot, a Szeplőtelen Szűz tiszteletére elnevezett ferences kolostort és kiadót.

A törékeny alkatú és egészségű, de kifogyhatatlan energiájú szerzetes 1930-ban Rómába, majd Japánba utazott, hogy a Mária-kultusznak a Távol-Keleten is híveket szerezzen.

Nagaszakiban szemináriumot szervezett, tízezer példányban japánul is megjelentette a "Szeplőtelen Szűz Mária Lovagját".

Ólomüveg ablak, amely Edith Steint és Maximilian Kolbét ábrázolja Forrás: Wikimedia Commons/Anne -Madeleine Plum

Hat év missziós munka után tért vissza Niepokalanówba, ahol rendházfőnökként folytatta a munkát. A szerzetesek Maly Dziennik címmel napilapot adtak ki, rotációs nyomdagépet vásároltak, távírót helyeztek üzembe, gyermekeknek szóló vallási folyóiratot és rádiót alapítottak, lerakták a kolostortemplom alapjait.

Niepokalanówban, a világ legnagyobb katolikus kolostorában 1939. szeptember 1-jén, Lengyelország lerohanásának napján több mint 760 szerzetes élt és dolgozott.

A második világháború kitörése után 19 nappal a megszálló németek letartóztatták, majd két és fél hónapig fogva tartották Kolbét, a távírót, a nyomdagépeket, a templom építésére szánt építőanyagot elszállították. A kolostor az üldöztetés ellenére is otthont adott háromezer poznani kitelepítettnek, menedéket nyújtott 1500 zsidónak. Kolbe szabadulása után illegálisan kiadott újságjában ostorozta a náci ideológiát, szerzeteseit biztonságuk érdekében hazaküldte, mindössze negyvenen maradtak az épület falai között.

Sokaknak adott erőt

A Gestapo 1941 februárjában négy rendtársával együtt ismét letartóztatta. Májusban az auschwitzi megsemmisítő táborba vitték, a 14-es barakk 16 670-es számú foglyaként a holttestek szállítására osztották be, ő pedig titokban folytatta papi tevékenységét.

A tábor parancsnoksága 1941. július végén az egyik rab szökése miatti megtorlásként tíz embert jelölt ki éhhalálra.

Köztük volt Franciszek Gajowniczek őrmester, aki nevét hallva gyermekei nevét kiáltva összeroskadt. Kolbe ekkor kilépett a sorból, és felajánlotta életét fogolytársáért cserébe. A meglepett német tiszt némi habozás után őt küldte a halálcellába, ahol a böjtöléshez szokott pap több mint két hetet töltött étel és ital nélkül, túlélve rabtársait, akikkel a kínok közepette együtt imádkozott.

Szent Maximilián Maria Kolbe cellája Forrás: Wikimedia Commons/Roland Fischer

Amikor 1941. augusztus 14-én a cellába újabb tíz rabot küldtek, Kolbét fenolinjekcióval megölték, tetemét másnap, Nagyboldogasszony napján hamvasztották el.

A sokaknak erőt adó, életét embertársáért feláldozó papot 1971. október 17-én VI. Pál pápa avatta boldoggá, 1982. október 10-én Szent II. János Pál pápa vértanúként avatta szentté, a szertartáson jelen volt a Kolbe által megmentett Gajowniczek is. A katolikus egyházfő honfitársát a "szeretet mártírjának", "nehéz századunk patrónus szentjének" nevezte.

Szent Maximilián Kolbe a drogfüggők, a politikai foglyok, a bebörtönzöttek, a családok, az újságírók és az abortuszellenes mozgalom patrónusa, ünnepe augusztus 14. Egyike a londoni Westminster Apátság nyugati homlokzati bejárata fölött szobrot kapott tíz huszadik századi mártírnak, Magyarországon a szombathelyi Szent Erzsébet ferences templom egyik üvegablaka örökíti meg alakját.

A diktatúrák elleni békés fellépés egyik szimbolikus személyévé vált

Kolbe a diktatúrák elleni békés fellépés egyik szimbolikus személyévé vált. Kultusza ma is él, 1991-ben Krzysztof Zanussi Életet az életért című filmjében, 2017-ben Michal Kondrat A két korona - Szent Maximilian Kolbe élete című filmjében állított neki emléket.

2011-et, halálának 70. évfordulóját a lengyel szenátus Maximilián Kolbe évvé nyilvánította.

Szent Maximilián Maria Kolbe szobra (balra) a Westminster-apátság nagy nyugati ajtaja felett Forrás: Wikimedia Commons/Jean -Christophe BENOIST

2016-ban vértanúságának 75. évfordulóján mutatta be a varsói Teatr Oratorium Kazimierz Braun: Az én fiam Maximilián című, Marcin Kwasny által színpadra állított darabját, amelyet 2019-ben a Nemzeti Színházban a magyar közönség is láthatott.

Halálának 80. évfordulójára bélyeget bocsátott ki San Marino, ahol annak idején a ferences konvenció vendégeként vett részt.

Halálcelláját az Auschwitzba (ma Oswiecim, Lengyelország) látogató pápák is felkeresték, Szent II. János Pál 1979-ben, XVI. Benedek 2006-ban, Ferenc pápa 2016. július 29-én mondott ott csendes imát.

(MTVA Sajtóarchívum)