Hova vezet a nagy zöld humbug?

Valami nagyon nem stimmel a hazai ellenzék politikusaival. Az „atomtudós" Fekete-Győr András (A napelem az = atomerőmű) után Karácsony Gergely főpolgármester- és miniszterelnök-jelölt is feliratkozott nemrég az ellenzéki „atomfizikusok" klubjába. A megújuló forradalmár „bezzeg Németország" példáján keresztül kénytelen vagyok őt, téveszmetársait és az esetlegesen rájuk szavazókat is azzal szembesíteni, hogy a Karácsony által bemutatott klímavédelmi és energiapolitikai jövőkép és az általa is aláírt LMP Zöld Garancia Program ugyanarra a szomorú sorsra juttatná Magyarországot, amivel Németország most szembesül.

Amit Fekete-Győr, Karácsony Gergely, Szél Bernadett és a többi atomellenes és közben megújuló lobbista politikus javasol, a legbiztosabb út a hazai villamosenergia-rendszer garantált összeomlásához. Idemásoltam, hogy mit tartalmaz a Karácsony-féle energetikai jövőképtelenség:

Forrás: Karácsony Gergely Facebook-oldala

„...Magyarország energiabiztonságát a 21. században alacsony kibocsátású, nem szennyező, megújuló energiaforrásokkal és energiahatékonysági beruházásokkal lehet biztosítani. Felmondjuk Paks 2 szerződését, a felszabaduló pénzt megújuló energia támogatására és épületfelújítási programokba forgatjuk!..."

Emellett szélerőművet építenének, 2025-re leállítanák a széntüzelést és tovább bővítenék a naperőművi kapacitásokat. Alábbiakban egy kis ízelítő abból, hogy mindez hova vezetett Németországban.

A leköszönő Merkel-kormány 2011-ben pártpolitikai megfontolások mentén döntött az atomerőművek leállításáról, valamint a nap- és szélerőművek erőltetett ütemű építéséről. Az Energiewendének nevezett kísérlet gyászos következményeiről részletesen korábban például már itt, itt és itt írtam.

Miközben a hazai ellenzéki politikusok, köztük Karácsony Gergely, arról álmodoznak, hogy atomenergia nélkül, a megújulók drasztikus növelésével a rezsicsökkentés is fenntartható, a németországi adatok ezt drasztikusan cáfolják. A túlzott megújuló részarány – az atomerőművek folyamatos kivezetése mellett – hatalmas költségeket, támogatási igényt generál, amelyeket a német háztartási fogyasztókra terhelnek, a magyarhoz képest háromszoros ottani áramárban. Ennek oka, hogy a támogatások nélkül a megújulók egyszerűen nem rentábilisak. Arra, hogy mennyire húsba és zsebbe vágó a Karácsony-féle „energiapolitika", álljon itt az alábbi német példa!

A német megújulók támogatására szolgáló EEG kassza idei összege közel 34 milliárd euró (mintegy 11 800 milliárd forint)! Tavaly decemberben egy berlini háztartási fogyasztó ezért 32,87 eurócentet (mai árfolyamon: 114 forint) fizetett 1 kWh áramért, idén júliusban viszont már 33,39 eurócentet (116 forint), miközben Budapesten csak 37 forintot kell az áramért fizetni. Ez annak köszönhető, hogy Magyarországon az áram felét az olcsón termelő Paksi Atomerőmű állítja elő. Ezért – bocsánat az erős kifejezésért – parasztvakítás, amit Karácsony és társai mondanak arról, hogy Paks II nélkül, csak a megújulók arányának drasztikus növelésével olcsó lenne az áram. Ennek ugyanis éppen az ellenkezője igaz.

Az elhibázott energiapolitikába kódolt sötétség

A német pártpolitika vezérelte elhibázott energiapolitika miatt az embereknek és a német iparnak fel kell készülnie a kisebb-nagyobb áramszünetekre. Legutóbb például 2021. augusztus 14-én szembesültek a németek azzal, hogy az időjárásfüggő megújulók nem képesek garantálni az ellátásbiztonságot. Ezen a szombati napon a hálózatüzemeltetők az esti órákban több ipari létesítményt is kénytelenek voltak lekapcsolni, ugyanis a német villamosenergia-termelés nem volt képes fedezni az igényeket! Az áramellátás kritikus szintre süllyedt, a hiányt a szomszédos országokból importált árammal sem lehetett pótolni. Egyszerűen azért, mert nem áll rendelkezésre import...

A németországi villamosenergia-termelés összetétele 2021. augusztus 14-én Forrás: --

A kaotikus helyzet arra vezethető vissza, hogy az ominózus szombat estére a naperőművek termelése nullára csökkent, a szélerőművek teljesítménye 12-13000 MW körül alakult, miközben a naperőművek beépített teljesítménye közel 56 000 MW, a szélerőműveké pedig 63 500 MW. Ezen időszakban a még hálózaton lévő német atomerőművek csaknem 100 százalékon üzemeltek. Természetesen szükség volt a klímavédelmi szempontból káros szén- és gáz-, valamint egyéb erőművek üzemelésére, továbbá a tartalékerőművek bekapcsolására is. Azonban így sem volt elegendő áram Németországban, importálni nem lehetett, mert a szomszédos országokban sem volt felesleges villamos energia, ezért nem sokkal este 8 óra előtt, a csúcsidőben számos nagyobb energiaigényű ipari létesítményt, köztük alumínium- és rézkohókat korlátoztak. Azonban ez sem volt elég, ezért számos további, gyorsan lekapcsolható fogyasztót is kizártak a szolgáltatásból, hiszen csak így lehetett elkerülni a német energiarendszer teljes összeomlását. Itt érdemes megjegyezni, hogy ha az elmúlt években nem zártak volna be atomerőműveket, akkor augusztus 14-én sem került volna sor áramkorlátozásra...

A német fogyasztóknak szerencséjük volt, hogy ez az esemény egy szombati, alacsonyabb terhelésű időszakban történt, hiszen ha ez egy átlagos, nagyobb áramigényű hétköznapon történik, akkor már nemcsak az ipari korlátozásokról kellene beszélni, hanem a háztartási fogyasztók korlátázásáról is. Utóbbi esetekben már a következő kérdések is felmerülnek: mi lesz a vízellátással, a hűtőkkel (leolvadnak), a főzéssel, a világítással, télen a fűtéssel, mivel töltődnek a mobilok és az elektromos autók, hogy csak a legkézenfekvőbb következményeket említsük...

Németországi anakronizmus: szénbánya, amire a megújulók miatt továbbra is szükség van Forrás: Der Spiegel

A Bloomberg cikke szintén a németországi energiaforradalom egyik legsúlyosabb kihívására mutat rá, méghozzá arra, hogy a klímavédelmi célkitűzések teljesíthetősége mellett a villamosenergia-szolgáltatás stabilitásának fenntartása is erősen kérdésessé vált. Németország Európa legnagyobb gazdaságaként jövőre leállítja a még üzemelő atomerőművi blokkokat is, miközben az ellátásbiztonságot még garantálni képes szénerőműveket a 2038-as végső határidő előtt be akarják zárni. Mindez megnöveli az áramszünetek kockázatát.

Közben a nap- és szélerőművek építése is visszafogottabb lett, amelynek alapvető oka a helyhiány, a lakosság tiltakozása, az engedélyezések elhúzódása és a bürokrácia.

A szűkülő kínálat miatt a nagykereskedelmi árak idén már csaknem 60 százalékkal emelkedtek.

A német áramigény a következő években, a hivatalos előrejelzéseknél is nagyobb mértékben fog növekedni a Bloomberg szerint. Egyes előrejelzések 2040-re a mai szinthez képest 25 százalékkal nagyobb igényt mutatnak (miközben a német zöldek folyamatosan jelentős áramigény csökkenésről vizionálnak), ráadásul az ipar számára az áramszünet az egyik legnagyobb kockázat. Bizonyos időszakokban az import már most sem áll rendelkezésre. A Németországgal szomszédos országokban, Csehországban és Lengyelországban a szénerőművek bezárása azt fogja eredményezni, hogy az importáram még korlátozottabban lesz elérhető. Ez különösen akkor lesz Németország számára a legfájóbb, amikor például zord tél van, vagy éppen az időjárási viszonyok miatt a nap- és szélerőművek termelése a töredékére esik vissza. Ezért is írja a Bloomberg, hogy borítékolhatók a súlyos ellátási zavarok.

Végeredményben a német energiapolitikának nem sok választása van. Ha ellátásbiztonságot kíván biztosítani, akkor még több gázerőművet kell építeni. Nemhiába ragaszkodik foggal-körömmel Németország az Északi Áramlat 2 földgázvezeték-rendszer megépítéséhez, amelyhez alkuk árán megszerezték az Egyesült Államok jóváhagyását is. Ha a német politika valójában a klímavédelmet tartaná elsőrendűnek, akkor azonnal felülvizsgálná a klímavédelmi szempontból roppant előnyös atomerőművek bezárását, de mint már fent jeleztem, a német energiapolitika a pártpolitika foglya.

A hazai ellenzék is pártpolitikát csinált a klímavédelemből

Miközben a hazai ellenzék, köztük Karácsony Gergely is, klímavédelmi harcosnak gondolja magát, addig a klímabarát atomenergia ellen próbálják hergelni a választópolgárokat. Teszik ezt annak ellenére, hogy az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete, az IPCC legfrissebb jelentése a klímavédelemmel kapcsolatban az atomenergia használata mellett foglalt állást.

Nemrég az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja egyik jelentése is arra a következtetésre jutott – megerősítve az IPCC hasonló adatait –, hogy az atomenergia zöld, hiszen az atomerőművek és szélerőművek teljes életciklusra vonatkoztatott szén-dioxid-egyenérték-kibocsátása szinte megegyező, csak 28, illetve 26 g/kWh. Miközben a naperőműveké ennek a háromszorosa, 85 g/kWh! A gázerőműveké 500, a lignittüzelésű erőműveké pedig 1069 g/kWh.

A klímavédelmi célok elérésének egyik leghatékonyabb eszköze – a VVER-1200 típusú blokk

Nézzük meg, hogy az LMP mit gondol a megújulók részarányáról: „bővítjük a megújulóenergia-kapacitásokat, így 2030-ra elérjük a legalább 35 százalékos megújuló arányt". Mindez azt jelenti, hogy miközben Karácsony és az ellenzék 2030-ra 35 százalék körüli megújuló részarányt vizionál, addig a felelős kormányzati döntések révén a Paks II. Atomerőmű megépítésével és üzembe helyezésével, valamint a naperőművi kapacitások bővülésével ezen időtávig a hazai áramtermelés 90 százaléka klímabarát lehet.

Aligha kérdés, hogy ezek alapján a kormány, vagy az ellenzék tartja valóban fontosabbnak a klímavédelmet, hiszen láthatóan a kormányzati energiapolitika zöldebb, mint az LMP-é...

Még mindig a szélerőművek...

Ejtsünk néhány szót az ellenzék szélerőműveket erőltető vesszőparipájáról is, ami inkább vesszőfutásnak lenne nevezhető, ha megvalósulna! A jobb adottságú, szelesebb helyeken már termelnek itthon szélerőművek, ám Magyarország adottságainak korlátozottsága miatt továbbiak építése nem rentábilis. Arról nem is beszélve, hogy a szélerőművek termelése nagyon hektikusan változik, és ezért folyamatosan jelentős többletszabályozási feladatot generál a hazai rendszerirányítónak. A költségekről nem is beszélve.

Tavaly például összességében 35 napnyi időszakban a hazai szélerőművek nem is erőműként viselkedtek, hanem fogyasztóként, hiszen az önfogyasztásuk nagyobb volt, mint a termelésük!

A hazai energiapolitika éppen ezért, az időjárás-függőségük miatt, nem számol a jövőben a szélerőművekkel.

Kíváncsi voltam, hogy 2021. július 31-én, amikor Karácsony Gergely aláírta a szélerőművek részarányának további növelését célzó vállalását, vajon hogyan alakult a hazai szélerőművek termelése. Az alábbi ábrát aligha kell magyarázni. Ezen a napon szokás szerint nagyon hektikus volt a szélerőművek termelése, hiszen -1,5 MW és 134 MW között változott, miközben a beépített névleges teljesítményük közel 325 MW. A negatív időszakokban pedig nagyrészt a Paksi Atomerőmű látta el árammal őket, hogy önfogyasztásuk fedezhető legyen. Ezért sem kérdés, hogy az időjárásfüggő megújulókkal nem lehet az ellátásbiztonságot garantálni, legfőképpen az atomenergiát kiváltani, hiszen Paks és Paks II garantáltan kiszámíthatóan és előre tervezhetően termel.

A hazai szélerőművek termelése július 31-én 0-24 h között (MW) Forrás: MAVIR

Kérdés kérdés hátán...

Karácsony Gergely és az ellenzék által felvázolt „energiapolitika" ezekkel a súlyos és megválaszolandó kérdésekkel viszont egyáltalán nem foglalkozik! Így például nem tudhatjuk meg, hogy ha csak megújulókkal kívánják a villamosenergia-ellátást biztosítani és nem épülne meg Paks II, valamint a szenes erőművet is leállítanák, akkor honnan is lehetne fedezni az ország áramszükségletét azokban az időszakokban, amikor éppen nem süt eléggé a nap és/vagy nem fúj a szél és import sincs? Minden ellenzéki politikusnak meg kellene végre értenie, hogy a klímavédelmi és az ellátásbiztonsági céloknak is megfelelő alaperőművek, így Paks és Paks II nélkül, kizárólag (időjárásfüggő) megújulókkal nem lehet az ellátásbiztonságot garantálni. Főleg azért nem, mert a jövőben az import lehetőségek is nagyon be fognak szűkülni, vagy bizonyos időszakokban meg fognak szűnni, hiszen az európai kapacitáshiány jelei már most megmutatkoznak és ez a jövőben még kritikusabb lesz. Gondoljunk csak a 2021. január 8-ai napra, amikor a Nyugat-Európa időszakos „áramhiánya", és a 6300 MW-nyi hiány és a keletről nyugatra történő import majdnem összeurópai blackoutot okozott (erről itt és itt lehet részletesen olvasni)! Említhetnénk Svédország példáját is, ahol februárban „porszívólázadásként" elhíresült eset borzolta a kedélyeket, miután arra kérték az embereket, hogy a fogyasztás kényszerű csökkentése érdekében ne használjanak olyan „nagyfogyasztókat", mint a porszívó. Különös módon Karácsony Gergely és atomellenes társai ezekről az eseményekről mélyen hallgatnak. Minthogy arról sem hallhatunk például tőlük, hogy mennyibe is kerülne az államnak és a fogyasztóknak a megújulók részarányának drasztikus növelése, vagy, hogy például hová is telepítenének még szélerőműveket. De a naperőművek elterjedése is számos rendszerszintű kérdést vet fel.

Áramra télen-nyáron, éjjel-nappal és mindenhol szükség van Kép: Hárfás Zsolt

Emellett a villamosenergia-fogyasztás jövőbeli csökkenése is csupán egy zöld illúzió. A gazdaság növekedésével, az emberek és az ipar fogyasztásának bővülésével, az e-mobilitás és a hőszivattyúk elterjedésével újabb és újabb igények merülnek fel. Ennek a jelei már most megmutatkoznak. Az idei év első hét hónapjában, januártól július végéig, a hazai villamosenergia-fogyasztók összességében bruttó 27,3 TWh villamos energiát használtak el, amely érték 5,8 százalékkal haladta meg a tavalyi hasonló időszak értékét, annak ellenére, hogy 2020 szökőév volt. Sőt, ha a járvány előtti év (2019) első hét hónapjához viszonyítjuk az idei év hasonló időszakát, akkor is 2,5 százalékos fogyasztásnövekedést láthatunk. A jövőben ez várhatóan tovább fog növekedni... Jó lenne már végre azt is megértenie a Paks II-ellenes politikusoknak, hogy épületszigeteléssel döntően földgázt lehet megspórolni, nem pedig áramot.

A németországi helyzet intő példa lehet más országok számára is, hiszen láthatóan a politikai alapú energiapolitikának nagyon súlyos következményei vannak. Ezt a súlyos hibát kár lenne itthon elkövetni. Az egészséges energiamix elérése lehet az a cél, amely a klímavédelem, az ellátásbiztonsági és versenyképesség szempontjából is üdvözítő és egyaránt támaszkodik az atomenergiára és a megújuló energiaforrásokra és más típusú, jövőbeni erőművekre is.

Karácsony Gergelynek, Fekete-Győr Andrásnak, Keresztes László Lórántnak, Kocsis-Cake Oliviónak és a többi ellenzéki politikusnak jó lenne végre megértenie, hogy a felelős, a nemzeti érdekeket szolgáló energiapolitikai döntések meghozatala alapvetően szakmai kérdés, ahol nincs helye gazdasági, önös és/vagy idegen politikai, pártpolitikai és egyéb érdekek által vezérelt hangulatkeltésnek. Magyarországnak az a célja, hogy a jövőben a hazai fogyasztókat döntően a hazai erőművek lássák el villamos energiával, ezzel minimalizálva a súlyos ellátás- és nemzetbiztonsági kockázatokat hordozó import kitettséget. A Paks II. Atomerőmű is ezt a célt fogja szolgálni, de szükség van a naperőművek optimális arányú fejlesztésére és más erőművek építésére is.

Szerző: Hárfás Zsolt atomenergetikai szakértő, az atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője