"Beleteszek apait, anyait, igazi huszár- és katonadalokat éneklek majd. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy elkészülhetett ez az előadás" - mondta az Origónak Molnár Levente, az egyik legnagyobb magyar operaénekes, igazi világsztár.
"Korábban találkoztam Zsuráfszky Zoltánnal - a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti igazgatójával, Kossuth-díjas, Kiváló művésszel - és említettem neki, hogy van egy huszáros dalcsokrom. Milyen érdekes lenne, ha a táncosokkal készíthetnénk egy közös műsort, amelyben katonadalokat énekelnék és a táncosok katonatáncokat adnának elő. Zsuráfszky Zoltán mosolygott, és azt mondta: hasonló műsort tervezett ő is, tehát az elképzeléseink találkoztak. Így született meg az előadás gondolata. Zsuráfszky Zoltánnal pedig nagyon szeretek dolgozni, mert valódi profi, igazi maximalista" - mondta.
Molnár Levente a katonadalokat magyarosan énekli, és ahogy fogalmazott, néha még a csizmája szárát is megveri.
"A dalokból például azt ismerhetik meg a nézők, hogyan készült a katona a harcba.
Huszárosra vágatom a hajamat"
- így kezdődik például az egyik nóta. Ez bemutatja a stílust, az erőt, ahogy készülnek arra, hogy harcba mennek.
Huszárnak soroztak, rossz bakancsot adtak, verje meg az Isten, de megbúsítottak"
- ez a dal pedig azt meséli el, hogy bár rossz bakancsot adtak a huszárnak, mégis harcba indul, hogy megvédje a hazáját, ami mindennél fontosabb neki.
Kértem a kapitányt, adjon egy paripát. Jól gondját viselem, nem talál benne hibát. Ez lesz jó, ez lesz jó, ez a sárga csikó"
- ebben a dalban pedig megénekli az igaz, magyar katona, hogy milyen viszonya van a felettesével. A nóták arról is szólnak, hogy a huszárnak milyen viszonya van a lovával, a csizmájával, hogyan forgatja a kardját, hogyan süti el a muskétáját. Ezek a nóták mind azt mutatják meg, hogy mit tesz meg a katona azért, hogy ő maradjon talpon. Olyan gyönyörűen jöttek létre ezek a dalok. A tartást, a tisztességet mutatják. Ahogy bánik a szerelmével, a lovával, a fegyvereivel, ahogy a hazájáról énekel, ahogy a hazáról gondolkodik. Olyan szépen megeleveníti, hogy ebből csak tanulni lehet" - hangsúlyozta Molnár Levente.
Ahogy fogalmazott:
nagyon vagány előadás a Toborzó, férfias, erős, tüzes.
A Honvéd Férfikar hangzásában is érezni lehet majd a magyar virtust, a magyar erőt.
Az előadás üzenetéről azt mondta: a nézők megismerhetik a katonasorsot, a férfias játékot, a végzet játékát - életre-halálra.
"Én persze mindig azt mondom: énekre-halálra. A katonák elszántságát láthatja a közönség, ha megnézi az előadást. Hogy milyenek voltak a régi honvédek. Ma már kevés olyan igazi, kemény férfit látni a fiatalok között, mint amilyenek annak idején elődeink voltak.
Vajon a mai srácok tudnak ilyen elszántak lenni? Vajon számít-e nekik ennyire a haza? Vajon értik, mi a haza jelentése?
"Vajon tudnák-e, hogy miért kell akár az életüket is feláldozni a hazáért? Annak idején a dalok, a nóták, a táncok megmutatták, hogyan kell egy férfinak viselkedni, milyen tartása, milyen gerince van. Azt hiszem, hogy az előadást, nemcsak mint művészeti alkotást, hanem mint muzeális értéket is érdemes megnézni. Érdekes látni, hogy akkor egy férfi milyen volt, milyen értékei voltak. Kívánom, hogy most is legyenek ilyen hazafiak, mint annak idején voltak a katonáink, akik - ha kellett - a harcban életüket adták a hazáért. Vajon a mai srácok között vannak ilyenek?
Amikor nézem a Nemzeti Táncegyüttes táncosait, azt látom, ezek nem srácok, hanem kemény férfiak. Már a mozgásukból látszik, hogy tudják, mi a magyar virtus. Gyönyörű mozgással, kiállással játsszák el az életet, a halált. Megvan bennük a magyarság örök vagánysága - és a zenében is. Az egyediség, a tartás, a büszkeség.
"Csak így lehetett azokat a nehéz évszázadokat túlélni, hogy ilyen odaadással léteztek és védték a hazát. A Honvéd Férfikar hangzásában is ezt adja, tudják, milyen az igazi férfihang, hogyan kell annak szólni. Megint felteszem a kérdést: vajon, ha a mai srácoknak harcba kellene menni, milyen nótákat írnának? Mire vernék meg a csizmájuk szárát? Vajon a nyugatról beáramló "tuc-tuc"-zenére menetelnének? Van-e még saját zenénk, vagy már elhatalmasodott a multikulturális zene? Ma milyen zenére lennénk igazán magyarok? Milyen zenére mennénk a harcba? Ha nyerünk, milyen zenére mulatnánk, és ha veszítünk, milyen zenére gyászolnánk? Megvan a magunkhoz való zenénk? Ez a kérdés" - hangsúlyozta Molnár Levente.
Szerinte az előadás után a néző talán azon is elgondolkodhat, hogy
vajon vagyunk-e ugyanolyan jó magyarok, mint amilyenek annak idején az elődeink voltak.
Pénteken - október 15-én - tehát a Nemzeti Táncszínház nagytermében este hét órakor kezdődik a Toborzó című előadás. A táncért, a régi magyar katonadalokért, és azért is érdemes megnézni, mert láthatják Molnár Leventét a színpadon - egyedülálló hangjával, karizmatikus erejével, színpadi megjelenésével, óriási tehetségével, és persze hatalmas szívével magával ragadja a nézőt.