Amikor az angol király minden vikinget lemészárolt

viking
A vikingek hite szerint a téli napforduló időszakában elgyengülnek az istenek
Vágólapra másolva!
1002. november 13-án Æthelred Unræd, Wessex angol királyság uralkodója elrendelte, hogy öljék meg az összes Angliában tartózkodó dán férfit. A drasztikus lépésre azonban nem szeszélyből szánta el magát: a királyi döntést mintegy kétszáz évnyi angolszász frusztráció és félelem előzte meg. A vikingek ugyanis évtizedek óta rajtaütésekkel és háborúkkal sújtották a szigetet, majd átvették az uralmat északon és ott letelepedtek. Æthelred király és népe mindezt egyre növekvő aggodalommal figyelte: attól tartottak, hogy a déli birodalom is hasonló sorsra juthat.
Vágólapra másolva!

Féltek a kegyetlen és vad harcosoktól

A vikingek 792-ben tették először a lábukat a szigetre, és az első támadás után ismétlődő portyák pusztították Anglia földjeit. Rendszeressé váltak a kolostorok elleni támadások is, így egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a vikingek olyan harcosok, akik nem félnek senkitől, még Isten haragjától sem.

A vikingek félelmetesnek tűntek a keresztény Anglia számára, néhányan pedig szentül hitték, hogy Isten büntetésből küldte őket rájuk.

A vikingek hajóikkal több területet kerestek fel Forrás: Flickr

A vikingek valódi szándékai hamar kiderültek, miután befejezték az északi városok kifosztását, és elkezdtek földeket foglalni, illetve letelepedni. Mire a nagy viking harcos, Ragnar Lodbrok fia, Csonttalan Ivar által vezetett „Nagy Pogány Hadsereg" – ahogy az Angolszász Krónikában emlegették őket – a 870-es évekre meghódította Észak- és Kelet-Angliát, az országban már sokan rettegték és megvetették őket.

Anglia északi és keleti részén a kilencedik századra létrejött Danelaw (óangol nyelven Dena lagu), ahol főleg a dán vikingek vették át az irányítást, és ahol az ő törvényeik, szokásaik voltak érvényben, bár nem kényszerítették rá a vallásváltást az angol keresztényekre.

A vikingek hódító portyákba kezdtek Forrás: SBS

Az utolsó angliai viking uralkodót, Véresfejszéjű Eriket 954-ben megölték. A király halála után a vikingek kivonultak a szigetről, és az erőszak 25 évre megszűnt. A portyázók 980-ban azonban visszatértek és újra támadásba lendültek.

A megosztott országot csábítóan gyengének találták

Anglia trónján ekkor II. Æthelred angol király ült, aki az Unraed, azaz „ügyefogyott'" ragadványnevet kapta gyakori meggondolatlanságai miatt. Gyenge és tehetségtelen uralkodóként tizenkét éves kora óta irányította az országot, miután 978-ban féltestvérét meggyilkolták Æthelred anyjának parancsára. Többen magát a királyt gyanúsították azzal, hogy része volt a gyilkosságban,

és ez aláásta Æthelred tekintélyét, akivel szemben bizalmatlanok és hűtlenek voltak az alattvalói.

Uralkodása végén hiábavaló háborúskodásba keveredett Dániai Svenddel és fiával, Knuttal Forrás: Wikimedia Commons

Angliának azonban ismét a vikingek hódítási hullámaival kellett szembenéznie, akik csábítóan gyengének találták a megosztott országot. Újult erővel támadtak, és csaknem az egész országot feldúlták. Normandiát ekkor a skandinávok leszármazottai uralták (az észak-franciaországi Normandiát 918-ban alapították, és az ottani viking népet normannokként ismerték), akik biztos kikötőket, a hajóik feltöltésének lehetőségét és támogatást biztosítottak északi társaiknak.

Az úgynevezett danegeld, vagyis az a pénz, amelyre a viking fosztogatók megvesztegetéséhez volt szükség, egyre nagyobb terhet jelentett Æthelred király számára.

A térképen a Danelaw látható sárga színben Forrás: history.uk

Az angolok hiába próbáltak meg hevesen ellenállni, egyre nehezebben tudtak megbirkózni a vad portyázókkal: bár a király seregeinek sikerült néhány kisebb győzelmet aratnia, Angliát továbbra is rendszeres viking rajtaütések zaklatták.

Egy szent napon próbálta érvényesíteni hatalmát

Æthelred politikai módszerekkel is megpróbálta kezelni a fokozódó válságot. Házasságot kötött Normandiai Emmával, egy fiatal normann nemesasszonnyal. És bár mindez segített egyesíteni a dánokat és az angolszászokat, a frigyük azonban nem érte el azt a hatást, amit Æthelred remélt.

Eközben különböző pletykák kaptak szárnyra arról, hogy dán összeesküvés szövődik a király ellen.

A vikingek voltak a korai középkor legtapasztaltabb tengerjáró hajósai Forrás: Shutterstock

Æthelred az életét és királyságát féltve érezte, hogy komoly veszélybe került. Ezért úgy döntött, hogy egy közelgő szent napon fog leszámolni a gyűlölt ellenséggel.

Tours ötödik században élt püspöke, Szent Brice napját választotta: 1002. november 13-án elrendelte, hogy mészárolják le „az összes dán férfit, aki az angol fajhoz tartozott".

A kegyetlen parancsot azzal indokolta, hogy a vikingek meg akarták ölni őt és udvarát, hogy átvehessék a királyságot.

Gunnhild halála Szent Brice napján Forrás: History.uk

A történelmi bizonyítékok hiányosak a meggyilkolt dánok pontos számával kapcsolatban, csupán arra utalnak, hogy az angliai vikingek „jelentős veszteségeket szenvedek".

Feltételezhető, hogy több befolyásos vikinget öltek meg az angolok,

köztük a nagy tiszteletnek örvendő Gunnhild norvég női harcost és férjét, Pallig Tokesent, Devonshire dán földbirtokosát. A nő meggyilkolása azért vert fel nagy port, mert valószínűleg I. Svend Haraldsson vagy Villásszakállú Svend nővére volt, aki nemcsak sikeres portyázó hírében állt, hanem ő ült Dánia trónján is. Izgalmas adalék, hogy Svend 1013-ban megszállta Angliát, és néhány év múlva fia, Knut lett Anglia királya 1016-ban.

Újabb hadjáratok indultak Anglia meghódítására

Æthelred 1004-ben külön királyi oklevélben próbálta megindokolni a mészárlást. Ebben kifejtette, hogy újjá kell építeni a St Frideswide-templomot, amelyet ma a híres Christ Church-katedrálisként ismerünk.

Vasbordájú Björn és társa, Hastein a Vikingek című népszerű sorozatban Forrás: IMBD

Mert teljesen egyetértés van abban, hogy ebben az országban minden lakó számára köztudott lesz, hogy mivel én küldtem ki egy rendeletet vezető embereim és mágnásaim tanácsaival, hogy minden dán, aki ezen a szigeten nőtt fel, mint a kagyló a búza között, és a legigazságosabb kiirtással el kell pusztítani, és így ezt a rendeletet a halálig életbe kellett léptetni azoknál a dánoknak, akik a fent említett városban laktak, igyekeztek elkerülni a halált, bementek Krisztus ebbe a szentélyébe, erőszakkal betörve az ajtókat és a reteszeket, és elhatározták, hogy menedéket és védelmet keresnek ott a város és a külváros lakossága ellen; de amikor az összes üldöző ember azért küzdött, hogy kiűzzék őket, de nem tudták, felgyújtották a deszkákat és elégették, amint látszik ez a templom díszeivel és könyveivel. Utána, Isten segítségével, én újítottam meg" – tartalmazza az oklevél.

A régészek 2008-ban 34-38 fiatal, 16 és 25 év közötti férfi csontvázára bukkantak itt. Az Oxfordi Egyetem kutatói által 2012-ben elvégzett elemzés szerint a maradványok vikingeké, és a csontokon található régebbi forradások arra utalnak, hogy hivatásos harcosok lehettek.

A Szent Brice-napi mészárlás a Vikingek-Valhalla című sorozatban Forrás: IMBD

A holttesteken több, különféle fegyver által okozott súlyos sérülés azonosítható.

A szénizotópos kormeghatározás szerint a férfiak 960 és 1020 között haltak meg, a csontokon látható elszenesedés pedig egyezést mutat a templom felgyújtásáról szóló történelmi feljegyzésekkel.

A Szent Brice-napi mészárlás végül Æthelred vesztét okozta.

A gyilkosságok ugyanis újabb okot szolgáltattak arra, hogy Svend Haraldsson dán király hadjáratot indítson Anglia meghódítására. A több mint egy évtizedig tartó, folyamatos támadások sikerrel jártak: Æthelred, a királynő és fiaik 1013 végén száműzetésbe kényszerültek. És bár a Normandiába menekülő királyi család 1014 februárjában Olaf Haraldsson norvég király segítségével hazatérhetett és újra elfoglalhatta a trónt, a dánok azonban egyre nagyobb részt foglaltak el országából.

Nagy Knut Anglia, Dánia és Norvégia királyaként olyan hatalmi tényező volt a XI. századi európai politikában, akit a német-római császár és a pápa egyaránt tisztelt Forrás: Bernard Walsh/Netflix

A dánok hamarosan Svend fiát, Nagy Knutot kiáltották ki Anglia királyává. A vikingek lemészárlója, Æthelred, két év múlva, London ostroma közben vesztette életét.