4 híres magyar állatbarát író, akik múzsai magasságokba emelték kutyáikat

A történelem során a kutyák megbecsült társak voltak, és számos híres magyar irodalmi alak írt méltatást szőrös barátaiknak.

A Dogell.com magyar csapata csokorba gyűjtött négy híres magyar költőt, akik szenvedélyesen rajongtak kutyájukért.

Forrás: Wikipedia

Karinthy Frigyes pincsije: Tomi

Karinthy magyar író, költő, műfordító, versben állított pincsikutyájának (pekingi palotakutya), Tominak emléket. Egyik verséből idézünk, mely a szívről és a szeretetről szól.

Tomi: Egy monológ a kutyaszívről (részlet)

S mégis s mindezeken túl az volt állandó benyomásom Hogy Tomi csöppetse elfogult az emberi fajta javára Gyöngéinket jól ismerte s jellemünk furcsa hibáit S külön-külön úgy bánt velünk ahogy jellemünk követelte

Karinthy Verpeléti úti (ma: Karinthy Frigyes út, XI. kerület) otthonában az egy háztartásban élők száma szokatlanul magas volt, hiszen kutyán kívül teknőst, leveli békát és mókust is tartottak.

Kosztolányi Dezső kuvasza: Hattyú

Kosztolányi Dezső író, költő, műfordító 1921-ben vásárolta meg az állatkerttől kuvasz kölyök kutyáját, akiről egy évvel később megírta Hattyú kutyám című versét, melyben hófehér négylábú társát szólítja meg.

Hattyú kutyám (részlet)

Állj a határnál, híven, régi jelkép, igaztalan világban az igaz, tiltó szoborként nyúlj el a küszöbre, fajtám őrzője, bölcs, magyar kuvasz.

Hű társa még gazdája egészségét is védelmezte, hiszen ugatással jelezte, hogy ki nem állhatja, amikor rágyújt egy cigarettára. A költő fia, Ádám testvérként tekintett Hattyúra, aki 6 éves korától kísérte végig a kisfiú felcseperedését.

Dsida Jenő németjuhásza: Tinti

A híres magyar erdélyi származású költő egy tavaszi kutyasétáltatás élményeit örökítette meg egyik versében. Művében az ember és kutya kapcsolatát mutatja be olyan általános értékeken keresztül, mint az ösztönök, érzelmek és az emberi magatartás.

Kóborló délután kedves kutyámmal: Útnak eredünk és szeretjük egymást (részlet)

Látod-e most már, hogy milyen áldozatos szeretettel érzek irántad, Tinti barátom, elég a bizonyság? Szinte fölösleges is bizonyítanom, érzed amúgy is, hosszú vöröslő nyelveddel belenyalsz tenyerembe s kéjesen elmordulsz...

A költemény öt részből áll, mely a kutyájához fűződő viszonyáról, a vele kapcsolatos emlékekről, az élet szépségéről, a kolozsvári idillikus alkonyatról és az elmúlás fájdalmáról szól.

Babits Mihály foxterriere: Ádáz

Babits a 20. század eleji magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja volt. Fiatalkora óta megfigyelhető költészetében a filozófiai elmélkedés és az emberi elmével nehezebben megérthető elmúlás kérdésköre. A kutyájával való kapcsolatába is beleszőtte e két téma iránti érdeklődését.

Ádáz kutyám (részlet)

Óh, bár ahogy te pihensz lábamnál, bizalommal tudnék én is Annál megpihenni, aki velem játszik…

Párhuzamba állítja a kutya és gazdája, valamint az ember és Isten kapcsolatát. A kutya feltétel nélkül megbízik gazdájában, az ember pedig csak remélheti, hogy van valami természetfeletti, ami gondját viseli. Az író szerint mi, földi halandók ezt ész érvekkel nem tudjuk megmagyarázni, egyedül a hit adhat kapaszkodót.

Karinthy Tomi című művében pincsijének állít emléket. Kosztolányi szeretett fehér kuvasza, Hattyú kutyája ihlette azonos című versét, amelyben négylábú barátja bölcs, védelmező erényeit dicséri. Dsida a Kóborló délután kedves kutyámmal című művében a kutyája iránti áldozatos szeretetét is sorokba fogalmazza. Babits Ádáz nevű kutyájával megélt kapcsolatáról ír, amit filozófiai síkra emel. A versekben közös a kutyák iránti szeretet kifejezése, ugyanakkor minden egyes költő saját gondolatvilága alapján más-más szerepbe helyezi négylábú kedvencét.

A cikk elkészítését szakmailag a Beszedero.hu dráma- és színházpedagógusa támogatta.