Ez az ősi mocsár a békák párzási halálcsapdája volt 45 millió éve

Egy komplett béka csontvázat találtak Geiseltal területén

Furcsa a következtetésre jutottak a paleontológusok, miután több száz olyan, ősi béka maradványait tanulmányozták, amelyek körülbelül 45 millió évvel ezelőtt pusztultak el egy mocsárban, a mai Németországban. A történet ugyanis egyfajta szemfényvesztést tartogat.

A most vizsgált leletek különös megoldást kínálnak arra a rejtélyre, hogy miért is pusztultak el ezek a békák 45 millió éve a mocsárban. A Papers in Palaeontology szaklapban publikált tanulmány szerint történetük ugyanis egyfajta rejtvénynek számított tudományos körökben, amióta évtizedekkel ezelőtt felfedezték őket a kövületben.

Amennyire megtudjuk, a békák egészségesek voltak, amikor elpusztultak, és a csontokon nem láttuk ragadozók vagy dögevők nyomait, ahogy arra sincs bizonyíték, hogy árvíz idején bemosódtak volna ide vagy a mocsár kiszáradása miatt pusztultak volna el

– mondta Daniel Falk, az írországi University College Cork paleontológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Az elimináció folyamatában gondolkodva az egyetlen értelmes magyarázat az lehet, hogy párzás közben pusztultak el.

Hozzátette: az a kövület, amelyben a békákat felfedezték, a világ egyik legkülönlegesebb kövületi lelőhelye, amely Geiseltalban található. Ez egykor egy szénmező volt, ahonnan fosszilis tüzelőanyagként lignitet bányásztak. Ez az üledékes lerakódás abszolút alkalmas az ősi maradványok megőrzésére.

Egy komplett béka csontvázat találtak Geiseltal területén Forrás: D. Falk

A szakemberek már több mint 50 ezer kövületet találtak Geiseltal területén, köztük kisemlősöket, denevéreket, madarakat, krokodilokat, hüllőket és halakat: néha még a lágy szövetek és szervek is megőrződtek. És persze ott vannak nagy számban a békák.

Ez azonban egyfajta problémát rejt, mert a békákat rejtő réteg egykor egy mocsaras szubtrópusi erdő volt a közép-eocénben, alig 50 millió évvel ezelőtt. Úgy tűnik, hogy a Geiseltal lignitben azonosítható kétéltűek többsége nem kedvelte a vizes környezetet. Falk és kollégáinak elemzése alapján a legtöbbjük a Pelobatidae családhoz tartozott.

Ezeknek a békáknak ma már csak egyetlen nemzetsége él, és azok is szárazon, amelyek csak a párzási időszakra térnek vissza a vízhez.

Ez meglehetősen veszélyes próbálkozásnak számít azoknak a nőstényeknek, amelyek szó szerint megfulladhatnak a lelkes párok figyelme alatt.

A nőstény békák nagyobb veszélynek vannak kitéve, mivel gyakran az egy vagy több hím súlya lemerítheti őket a víz alá

– mutatott rá Maria McNamara, a University College Cork paleontológusa. – Ez gyakran előfordul azoknál a fajoknál, amelyeknek rövid szaporodási időszak alatt kell párosodni.

Egy béka csontváza, amely valószínűleg párzás után elpusztult, és a vízáramlatok során kettétört Forrás: D. Falk

Hozzátette: ez ellentmondásosnak tűnhet és nem különösebben segíti elő a sikeres párzást, de ez nem feltétlenül probléma a békák világában. A modern békák egyik faja, az amazóniai Rhinella proboscidea képes kinyerni a petéket az elhalt nőstényből, majd sikeresen megtermékenyíti azokat.

Az új elemzés mindenesetre segíthet megérteni a békák evolúcióját az idők során, és kontextusba helyezni az ősi fosszilis békamaradványokat.