Feltámasztanák a mamutokat, de ehhez génekre van szükség

Illusztráció

Az iScience folyóiratban publikált tanulmány szerint az új eredmények hatással lehetnek a kihalt fajok feltámasztására irányuló nemzetközi erőfeszítésekre. A kutatást a stockholmi Paleogenetikai Központ, a Stockholmi Egyetem és a Svéd Természettudományi Múzeum együttműködésében végezték.

A kihalt fajok felélesztésének egyik legszélesebb körben tárgyalt módszere a genomszerkesztési technikák, például az úgynevezett „Crispr-Cas9" alkalmazása, amikor egy kihalt faj kulcsfontosságú génváltozatait illesztik be egy élő rokon genomjába. Az iScience folyóiratban publikált új tanulmánynak az eredményei azonban azt mutatják, hogy bizonyos géneket el is kell távolítani a fontos biológiai tulajdonságok megőrzéséhez, miközben a szakemberek a kihalt genomokat igyekeznek rekonstruálni.

Egy élő faj genomjának szerkesztése a kihalt rokon genomjának utánzása érdekében soha nem volt egyszerű feladat

– mondta Love Dalén, a Paleogenetika Központ evolúciós genomikai professzora a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Ezek az új felfedezések egyértelműen illusztrálják az előttünk álló összetettséget és nehézségeket.

A tanulmány mögött álló tudósok két, új szibériai mamut genomját szekvenálták, amelyek a legutóbbi jégkorszakban éltek.

Illusztráció Forrás: AFP/Handout

Ezeket hasonlították össze harminchárom, korábban publikált mamut, ázsiai elefánt és afrikai elefánt genomjával.

Ahogy arra a szakemberek rámutattak, egy gén bármely részének elvesztése hatással lehet a működésre. Hasonlóképpen mások pedig olyan mutációkhoz vezethetnek, amelyek olvashatatlanná tehetik a géneket.

Az eredmények azt mutatják, hogy sok ezer ilyen elváltozás, úgynevezett deléció és rövid inszerció található a mamut genomjában.

A deléció egy olyan genetikai jelenség, melynek során a kromoszóma egy darabja és az általa hordozott genetikai információ elvész. A kutatók összességében azt találták, hogy ezek többsége nem a génekben fordult elő, ami azt jelzi, hogy általában negatív hatással voltak a mamut életképességére.

Azonban 84 olyan gént is találtunk, amelyeket genomi deléciók érintettek, és hármat, amelyeket rövid inszerciók

– magyarázta Tom van der Valk, a Paleogenetikai Központ kutatója. – Ezek a szerkezeti változások valószínűleg jelentős hatással voltak e gének működésére, és hozzájárulhattak a gyapjas mamut néhány egyedi adaptációjához.

Szibéria sarkkör környéki vidéke, ahol mélyebben örökké fagyott a talaj. A kép jobb szélén a pleisztocén végén kihalt gyapjas mamut agyara áll ki a permafrosztból Forrás: AFP/Love Dalén

A 87 gén funkcionalitásában bekövetkezett változás fontos lehetett a mamutok számára, mivel az állatok alkalmazkodtak a távoli északi hideg környezethez. Számos adaptív tulajdonságot, például a testméretet és a hidegtűrést több különböző gén szabályozza. Ezek némelyikének elvesztése befolyásolhatja ezeknek az adaptív tulajdonságoknak a fejlődését, például a szőrnövekedést és a szőr alakját, a zsírlerakódást, valamint a csontváz morfológiáját és a fül alakját.