Apáti Bence: Soros Gyuri bácsi csürhéje habzó szájjal lincselni akar

Véleménycikk.

Egészen döbbenetes látni azt az igyekezetet, ahogy a ballib sajtó a Tóth Gabi elleni virtuális lincselést vezényli.

Úgy tűnik szeretik a bullyngot, élvezik nézni, imádják, ha az általuk felhergelt tömeg kicsinálja az aktuális figurát, azt akinek célkeresztet rajzoltak a homlokára.

Lelocsolják öt liter benzinnel, meggyújtják, és a lángokban gyönyörködnek.

Élvezik a hatalmat.

Élvezik, hogy a libsi csürhe egy csettintésükre lincsel.

Imádják, hogy vérben forog a lincselők szeme, összepisilik magukat a gyönyörtől, hogy a horda ölni akar.

És tovább biztatják őket.

Olyanok, mint azok az amerikai kamaszok, akik a kipécézett szerencsétlen áldozatukat "öld meg magad!" kezdetű üzenetekkel bombázzák.

Majd megünneplik, ha a kiközösített végül felakasztja magát.

Persze ők még gyerekek, nem felnőtt, családos, diplomás újságírók, viszi őket a csordaszellem, fiatalok, fogalmuk sincs az életről, vagy arról, hogy milyen lesz majd együtt élni a tudattal, hogy az öngyilkosságba hajszoltak valakit.

Gyerekek.

A haladó újságírók viszont nem azok.

Így aztán semmilyen mentségük sincs arra, amit csinálnak, hogy ennyire gonoszak.

Persze mit is várhatnánk azoktól, akik szinte örömtáncot járnak annak hallatán, hogy egy fiatal, ártatlan nőt egy autóba rejtett bomba segítségével gyilkoltak meg a minap.

De a retinámba égett egy másik eset is.

Emlékszem, még az első, vagy a második futárforradalom zajlott - apropó minden ételkiszállító rendben van, dolgozik, jól keres még mindig? - akkor amikor még nem hetvenen, hanem nagyjából ezren vonulgattak.

Aznap este történt, hogy az egyik 444-es "kolléga", Czinkóczi Sándor, - ő az a srác, aki sokkot kapott, majd megnémult a keddi kormányinfón, miután Gulyás Gergely megkérdezte valamiről - megpróbálta rávenni a tüntetőket, hogy nézzenek be a Várkert bazárnál lévő étterembe.

Hogy miért?

Nos, ez az a vendéglő, amit a 444 hónapokon keresztül megfigyelt, és számtalan fényképet készítettek arról, hogy épp melyik fideszes politikus evett ott, majd cikket írtak a "szörnyűséges" cselekedetből.

Mert hát micsoda dolog az, hogy azok az emberek, akik az országot irányítják, időnként a munkahelyükhöz közel eső étteremben ebédelnek. Skandallum. (Ez a penetráns és demagóg komcsi prolihergelés mostanában valamiért nem kerül címlapra, talán mert már az olvasóknak is sok volt a mélyen szint alatti újságcikknek nevezett förmedvény.)

Czinkócziék, amikor a helyhez értek először elkezdték feltűnően, demonstratívan az étterem teraszát bámulni, bekukucskáltak, majd a kamerát is az ott fogyasztó vendégekre irányították, pont úgy mintha valami roppant fontos dolog történne a teraszon, és úgy, hogy a körülöttük levő vonulók is lássák, megértsék; észrevegyék, hogy EZ AZ az étterem.

- Itt szoktak enni a kormánypárti politikusok!!

- Erről írtunk, hülyék!!

- Itt lehetne fideszes politikusokat lincselni!

- Nem értitek?

Nem értették, a tüntetők nem vették a lapot, nem törtek be a teraszra fideszes politikusokat verni, mindenesetre a 444-es aktivista arra a néhány percre teljesen kiesett a szerepéből, és lecsúszott róla a függetlenobjektív álruha.

Gyuri bácsi alkalmazottai egészen abszurd látványt nyújtottak, ahogy, bár nem történt semmi olyasmi, ami indokolttá tette volna, mégis az étteremben ülőket kezdték bámulni és fényképezni, hátha a tüntetők veszik a lapot és nekiállnak fideszes vért ontani.

Tóth Gabival is ugyanez történik, a haladó újságírók a vérét akarják, aminek egyetlen oka van, mégpedig, hogy jobboldali.

Soros úr alkalmazottai ettől agyvérzést kapnak, elkezd habzani a szájuk, szerintük ugyanis aki szimpatizálni mer a hatalommal, az nyugodtan készüljön a legrosszabbra.

Az illetőnek nincsen kegyelem.

A jobbos művészek esetében nincsenek határok, velük szemben minden megengedett.

Mert hát rendes demokrata csak kritikusan viszonyulhat a kormányhoz. (Kivéve persze, ha a balosok vezetik az országot.)

Tóth Gabit ki lehet, sőt ki kell lőni, az énekesnőt ki kell csinálni, fel kell négyelni, hogy aztán mutogatni lehessen a hulláját, hadd lássa minden jobbos, meg az összes konzervatív, hogy pontosan így fog járni mindenki, aki nem gyűlöli a Fideszt.

Nyilván, ha Alföldi, Gálvölgyi, Osvárt Andrea, a Katona meg az Örkény művészei vallanak szerelmet naponta a fővárost kormányzó, hatalmi pozícióban lévő magas, vékony, és igen művelt Karácsony Gergelynek, azzal nincsen semmi baj.

Az szép, az jó, az progresszív, az cuki, az olyan önazonos.

Ahogyan azzal sem volt soha semmi probléma, amikor Gyurcsányt vagy Medgyessyt imádta éveken keresztül a liberális értelmiség.

Amikor az őszödi beszédet mosdatták és értelmezték, vagy amikor pirosra tapsolták a tenyerüket az október 23-ai rendőrterrort látva; az volt aztán a jó világ.

Az nem seggnyalás volt, ők nem a hatalomhoz dörgölőztek, dehogy, hanem kiálltak az haladás, és a liberális értékek mellett.

Amerikában is csak Trumpot volt menő gyűlölni, szidni, anyázni.

Robert De Niro az Oscar gálán állati szexin nyomta, hogy "fuck Trump!", Madonna is csoda bátran mondta, hogy robbantsák fel a Fehér Házat.

Persze a most regnáló, szellemekkel fogócskázó elnökre, Bidenre senkinek egy rossz szava sincs, egy balos színész sem fuck Bidenezik, ami amúgy tök rendben is van, a ballibsi színész nyilván igen boldog, hogy libsi elnöke van, amiből az következik, hogy a 444 meg a Telex természetesen szándékosan hazudik, amikor azt állítja, hogy felelős művészt, színészt, írót, kőfaragót és balett-táncost kizárólag akkor lehet emberszámba és komolyan venni, ha az illető a nap huszonnégy órájában tiszta erőből kritikus a hatalommal, és szabadideje minden percében a kormány megbuktatásán munkálkodik.
Ilyesmiről természetesen szó sincs, a világ mindenhol úgy működik, hogy a balos színész a jobbos kormányt szidja, a balost pedig támogatja.

Gabi, Feró, vagy Szikora viszont opportunista, megalkuvó, barna nyelvű seggnyalók, olyan aljas figurák, kizárólag a pénz és a díjak miatt kedvelik a jobboldali kormányt.

Őket ki kell csinálni, értük nem kár.

Velük példát kell statuálni!

Tóth Gabi ellen virtuális lincselést vezényelni pedig különösen nagy hőstett, látszik, hogy addig nem nyugszanak, amíg teljesen tönkre nem teszik.

Vagy valami sokkal rosszabb nem történik.

A libsi újságíró akkor aztán pezsgőt fog bontani, koccint, és napokig tartó ünneplésbe kezd.

Tükörbe is tud majd nézni, hiszen tudja; jó ügynök, ügyes ügynök, jól teljesítette a rá bízott küldetést.

Újra mondom; kitartás, Tóth Gabi!

Veled vagyunk!