Mega földrengést okozott a dinoszauruszokat elpusztító aszteroida

dinoszaurusz
A K-T becsapódási esemény művészi ábrázolása. 65,5 millió éve egy óriási aszteroida becsapódása okozta a dinoszauruszok pusztulását
Vágólapra másolva!
66 millió évvel ezelőtt egy tíz kilométeres átmérőjű aszteroida csapódott a Földbe, ami miatt a dinoszauruszok kihaltak. Az új bizonyítékok azonban arra utalnak, hogy ennek a becsapódása olyan hatalmas földrengést váltott ki, hogy az ütközés után hetekig-hónapokig „rázta" a bolygót.
Vágólapra másolva!

Szakemberek a „mega-földrengés" során felszabaduló energia mennyiségét 1023 joul-ra becsülik, ami körülbelül 50 ezerszer több energiát jelent, mint amennyi a 2004-es 9,1-es erősségű szumátrai földrengés során felszabadult. Hermann Bermúdez ennek a bizonyítékait mutatta be október 9-én a GSA Connects találkozóján.

A tudós az év elején kereste fel a hírhedt kréta-tercier tömeges kihalás határának nyomait Texasban, Alabamában és Mississippiben, ahol adatokat gyűjtött, kiegészítve a korábban dokumentált bizonyítékokat a kolumbiai és a mexikói katasztrofális hatásról.

Bermúdez bizonyos gömbölyű lerakódásokat talált: apró (1,1 milliméteres) „tektiteknek" és „mikrotektiteknek" nevezett szilánkokkal teli üledékrétegeket, amelyek a légkörbe kerültek az aszteroida becsapódása után. Ezek az üveggyöngyökre hasonlító anyagok akkor keletkeztek, amikor az ütközés hője és nyomása megolvadt, és szétszórta a Föld kérgét, majd kis méretű, ám megolvadt foltokat lövellt a légkörbe, hogy aztán a gravitáció hatására „üvegként" visszahulljanak a felszínre.

A K-T becsapódási esemény művészi ábrázolása. 65,5 millió éve egy óriási aszteroida becsapódása okozta a dinoszauruszok pusztulását Forrás: Ancient Earth

A Gorgonilla-sziget partján feltárt sziklák egyfajta történetet mesélnek el az óceán körülbelül két kilométeres mélyéről.

A kutatók szerint a becsapódás helyétől mintegy 3000 kilométerre délnyugatra homok és iszap, valamint apró óceáni lények gyűltek össze az óceán fenekén akkor, amikor az aszteroida becsapódott.
A tengerfenék alatt 10-15 méterrel húzódó iszap- és homokkőrétegek lágy üledékes deformációt mutattak, ami ma is megmaradt a kiemelkedésekben. Ezt Bermúdez

a becsapódásból eredő rázkódásnak tulajdonítja, miközben az ebből eredő hibák és deformációk az ütközés után lerakódott részek gazdag rétegein keresztül is folytatódnak.

Ez a tudósok szerint azt jelezi, hogy a földrengésnek hetekig, akár hónapokig kellett tartania, amíg ezek a finomabb szemcsés lerakódások elérték az óceán fenekét. A lerakódások felett közvetlenül megmaradt páfrányspórák viszont a növényi élet első helyreállását jelzik a becsapódás után.

– magyarázta Bermúdez a HeritageDaily online tudományos portálnak.

Hozzátette: a mega-földrengés deformációjának bizonyítékait Mexikó és az Egyesült Államok is őrzi.