Ez a 10 legjobb magyar film Trill Zsolt szerint

Vágólapra másolva!

A FILMIO a magyar filmek egyedülálló streaming platformja, ahol a magyar filmgyártás régi és új remekműveit lehet bármikor meg- és újranézni kiváló minőségben, felújítva. A hétről hétre bővülő, jelenleg közel 600 filmes kínálatban ezúttal Trill Zsolttal merültünk el, aki szerint a FILMIO puszta létezése is csodálatos, óriási szükség van erre a gyűjteményre a streaming korszakban, ezekben az alkotásokban ugyanis megvan az az erő, hogy napjaink fiatal generációját megszólítsa és elvarázsolja őket.

Juhász Tamás

Vágólapra másolva!

Trill Zsolt FILMIO

Trill Zsolt úgy érzi, hogy annak ellenére, hogy korábban akadtak ismerősei, akik egy időben nem szándékoztak magyar filmeket nézni, most megindulni látszanak egy olyan pozitív irányba, melyet követve egyre többet járnak moziba, a friss hazai alkotásokért. A Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló színművész szerint valószínűleg „a nézőkben is bizonyos mértékben átalakult az attitűd, új hangulat keríthette hatalmába őket, vagy csak „betalálnak" a témaválasztások, esetleg a feltörekvő tehetségek mozdították ezt előre, nem tudom. Mindenesetre, a FILMIO igen színes kínálatában számtalan fontos film megtalálható, érdemes tehát végiglapozni elejétől a végéig és biztosan megjön a majd kedvünk, hogy 1-1 film erejéig leüljünk és családunkkal, vagy magunkban végignézzünk egy kiváló, hazai alkotást."

Szindbád

„A Szindbád szerintem az egyik legizgalmasabb magyar film, amit valaha forgattak, ez az alkotás ugyanis lényegét tekintve maga a költészet, az elmúlás költészete."

Annak a világnak, annak a soha vissza nem térő világnak állít örök emléket, amelynek mindenütt érződött az íze, az illata, a hangulata: de ez sajnos örökre eltűnt, ezért ez a film az a fajta számomra egyfajta nosztalgiát jelent, amely az aranykor elmúlásáról szól.

"A filmben megjelenő epizódok mind egyszerű, hétköznapi emberi történeteket mesélnek el a férfi-női kapcsolatról, hogy ezt ki, hogyan éli meg- és -át. A Szindbád szerkesztése számomra azt idézi meg, ahogy mi mindannyian emlékezünk, ahogy egy-egy emlékünk időnként a felszínre tör: úgy hiszem, az agyunk működésének egyfajta analógiája köszön vissza a vásznon."

Csontváry

„Az ember a cím alapján bizonyosan azt hinné, hogy ez egy életrajzi film, azonban sokkal több annál. Ahogy az egyik jelenetben ott ül egy nő az ágyon teljesen lecsupaszítva, és áll mellette egy a alak, aki az alkotó ember szenvedését testesíti meg, ahogy küzd saját magával, a világgal, az egészen elképesztő.

Trill Zsolt szerint a Csontváry nem csupán egy életrajzi film, sokkal több annál. Forrás: FILMIO

A film a felszínen tulajdonképpen Csontváry Kosztka Tivadar életét mutatja be, aki egy belső késztetés hatására addigi pályája helyett a festészet felé fordul, ám ezzel párhuzamosan egy nagy sikernek örvendő színész küzdelmét is láthatjuk a vásznon, aki minden erejével azon van, hogy megértse a művészt, akit neki kell a színpadon megjelenítenie: ez az útkeresés pedig szimbolikus, hiszen az egész élet egy küszködés – állítja a Csontváry."

Nem mindig tudni, hol különül el markánsan az alkotó, a filmrendező, vagy maga a neves festőművész: ezt fantasztikus dramaturgiai megoldásnak tartom.

"Ezt a filmet éjszaka láttam, és már akkor éreztem, hogy ez Huszárik (Huszárik Zoltán, a film rendezője) egyik, ha nem a legizgalmasabb filmje, és amelynek szerintem az elmúlás a témája: a Csontváry-képek is elhullanak, minden elmúlik, semmi sem örök."

80 huszár

„Sára Sándor (a film rendezője) csodálatos alkotását először gyermekként láttam, és felnőtt fejjel éppen azon gondolkodtam sokat, hogy vajon miként tud megfogni gyerekként valami elemiség, ami a huszáréletben gyökeredzik és hozzánk, magyarokhoz nagyon is közel áll. Az 1978-ban készült filmdráma a Lenkey-huszárszázad történetén keresztül és más hiteles forrásokat feldolgozva állít emléket az 1848–49-es forradalomnak és szabadságharcnak, de megjelenik benne kitartás és keménység pátosza is, miszerint azon az úton, amit kigondolunk, végigmegyünk.

A huszár ló nélkül nem huszár – ezt a film vastagon aláhúzza, emlékszem egy jelenetre is, amikor ló és lovasa együtt vágtak neki a kaptatónak, hogy időben hazaérjenek. A film szereplői közül többen is elmesélték nekem annak idején, hogy ezt bizony nem kaszkadőrökkel forgatták, hanem valóban: színész és állat együtt élte meg ezt az emberfeletti küzdelmet."

A 80 huszár egy családi film, ezt látni kell, hiszen nagyon izgalmas, kiváló színészek játszanak benne és elképesztő képi világgal és tömegjelenetekkel készült.

"Szerintem akkor lesz igazán izgalmas egy magyar film, ha találkozik a legmagasabb fokú rendezés, az operatőr munka és a színészet, ez a film pedig ilyen."

Déryné

„Ez a zseniális film egy csodálatos hangulatot idéz meg Pilinszky (Pilinszky János, magyar költő) forgatókönyvével, hab a tortán, hogy ők hárman Maár Gyulával (a film rendezője) és Törőcsik Marival (a film főszereplője) köztudottan kifejezetten jóban voltak egymással. Első megtekintésre szerintem a film sokaknak Déryné Széppataky Róza, az első magyar operaénekesnő, a vándorszínészet korának legnépszerűbb színésznője életrajzát kínálja, ám szerintem ez csupán egy kiindulópont, hiszen a Déryné egy végtelenül költői film arról, hogy a színész, a művész miként létezik és alkot egyáltalán.

Felteszi azt a kérdést is, hogy mindazon gyötrelmeket, amelyeket mindannyian végighordozunk az életünk során hogyan lehet színpadra, vászonra vinni?! Ezt hosszú snittek és elképesztő operatőri munka hangsúlyozza ki, miközben a háttérben is folyamatosan él minden. Az egész film telis-tele van titkokkal, Mari alakítása pedig mai napig lenyűgöző. A Déryné egy tűéles rajz a színészi életről és magáról az alkotási folyamatról."

Dúvad

„Fábrinak (Fábri Zoltán, a film rendezője) szerintem nincs rossz filmje, én mindegyiket végtelenül szeretem, és valóban: Fábrit sokan tartják a mai napig a magyar filmművészet egyik legsokoldalúbb rendezőjének, aki sajátos hangját különböző korszakokon és műfajokon át megőrizve vizsgálta a magyar társadalom aktuális jelenségeit, mint például az urak Magyarországa és a szocialista új világ szembenállását tematizáló Dúvadot is."

Ezt a filmet egyszerűen mindenkiért meg kell nézni; a színésznőért, a rendezőért, a forgatókönyvíróért, de kimagaslik közülük azonban Bessenyei Ferenc (a film főszereplője), aki zseniálisat alakít a filmben, olyan érzésünk van néha, hogy ezt a szerepet egyenesen neki találták ki, elképesztő, ahogy uralja az egész vásznat.

"Egyszer délután kapcsoltam be ezt a filmet, és végig azon kattogott az agyam, hogy ezt vajon ki rendezhette, ugyanis ahogy az első pillanatban Bessenyeit megláttam, nem tudtam felállni a tévé elől, bekebelezett a civódás, és olyannyira szorítottam neki, hogy ne pusztítsa el a szerelmet, hogy magamat is megleptem."

A Dúvad bekerült az 1961-es Cannes-i Filmfesztiválra. Forrás: FILMIO

Egy erkölcsös éjszaka

„Ez egy hihetetlenül magával ragadó és nagyon szép film, amelynek a hangulatához kellett már, hogy ez színes film legyen, így jött át teljes mértékben. A briliáns történet egy békés kisváros peremén megbúvó bordélyházban játszódik, ahová a madám felajánlja egy fiatal egyetemistának, hogy költözzön hozzájuk. Az akár idillinek is tűnő hétköznapokat a fiatalember idős édesanyjának váratlan látogatása zavarja meg, akinek természetesen fogalma sincs arról, milyen helyen is lakik a fia, és lányok sem szeretnék, hogy kiderüljön... Bár a filmben megjelenő lányok története iszonyatos tragédiákkal teli, mégis gyönyörű és nagyon érzékeny film."

Makk Károly impresszionista művében a bordélyház lakói egy éjszakára eljátsszák, hogy tisztességben és boldogságban élnek. Forrás: FILMIO

Eldorádó

„Ez a filmet szerintem – ahogy eddig is – egyszerűen mindenki imádni fogja, hiszen jobbnál jobb színészek vannak benne, de kiemelkedik közülük Szami (azaz Szamóca, Eperjes Károly közismert beceneve), aki nélkül ez a film nem lehetne az, ami. Az Eldorádó nemcsak egy család története, hanem úgy van tele fordulatokkal, ahogy az életünk is: ebben megtaláljuk az összes nyomorúságunkat, vagányságunkat, nagyvonalúságunkat, butaságunkat, kapzsiságunkat is. Ez nem egy kisember története, ez egy közeg története, éppen ezért az első pillanatától fogva végig izgalmas, nem fárad el, de szeretném még egyszer leszögezni, hogy Szami nélkül ez a film nem működött volna, azaz korábbi önmaga, az akkori – jó értelemben vett – őrült Szami nélkül nem."

Emberek a havason

„Szőts István minden bizonnyal zseni volt, hiszen végig olyan érzete van az embernek, mint ha egy olasz, neorealista filmet látna. Hatalmas bátorságra vall, hogy meg merte jeleníteni az alkotás időszakát és világát a rengeteg közelivel pedig olyan mélységet tudott adni az Emberek a havasonnal, amellyel a táj, a hangulat és a szereplők is nyomot hagynak bennünk, nézőkben. Nincs mese, ezt a filmet meg kell nézni, és hagyni, hogy hasson és működjön! Ahogy a többi múlt századi filmet, ezt is bátran ajánlom mindenkinek, hiszen helyenként bizony sokkal korszerűbbek annál, amit mi ma annak mondunk."

Isten hozta, őrnagy úr!

„Maga az adaptáció alapjául szolgáló mű (Örkény István: Tóték) is lenyűgöző, de az abszurdnak és az őrületnek valami olyan izgalmas, ironikus megfogalmazása valósul meg a filmvásznon, amit nagyon kevesen tudnak. Közismert, hogy Örkény maga is megjárta a háborút, tudta, hogy miről írt, de persze kellett hozzá az a zsenialitás, hogy így meg tudta fogalmazni.

Latinovits Zoltán és Sinkovits Imre Forrás: FILMIO

Állítólag a Latinovits-féle előadásban – amelyet Kazimir Károly rendezett a korábbi Thália Színházban – főként az őrület uralkodott; egy kifejezetten nyomasztó darab volt, ám a filmben más érzetek dominálnak szerencsére. Az a jelenet, amelyben az őrnagy leszáll a buszról, kitágul a tér és elkezdi lelőni a kiskacsákat, kiscsirkéket: az őrületnek valami egészen elképesztő, merész megfogalmazása a vásznon, vagy az, amikor mennek a sörözőbe este, Latinovits átugrik egy árnyékon, ezért Sinkovits is így tesz, de csak sokkal később jönnek rá visszafelé menet, hogy valójában nem árnyék volt, hanem egy árok... Mennyire bolond, mennyire beteg az egész figura, de a helyzete tette ezzé."

Ítélet

„Kósa Ferenc nagyszerű alkotását egy nyári éjszakán éjszaka láttam és arra emlékszem, hogy az az érzés fogott el, hogy Bessenyei (Bessenyei György, a film főszereplője) szinte átég a vásznon Dózsaként: ezt nem tudom ennél jobban megfogalmazni; hatalmas színész, hatalmas alakítás.

A parasztfelkelés története itt nem „történelemkönyvszagúan", hanem zsigereiben próbálja megfogni az embert. Az Ítélet azt próbálja bemutatni, hogy milyen elemi erővel működhetett Dózsa György, mi tette őt azzá, ami, ezt pedig Bessenyei zseniálisan briliánsan hozza a vásznon: egy Dózsát szerintem csak így lehet megfogalmazni, hogy végtelenül túlzó és tele van energiával maga a színész is.

Gyönyörű és nagyon bátor film alkotás, csak ajánlani tudom."

Az Ítélet azt próbálja bemutatni, hogy milyen elemi erővel működhetett Dózsa György. Forrás: FILMIO

Szeretném még megemlíteni Az ötödik pecsétet is, amelyet a pandémia alatt néztem újra. Ahogy lejön a lépcsőn Latinovits és belekezd abba a végtelenül bonyolult és filozofikus szövegbe... Ez nagyon „sok", de ahogy Latinovits „sok", azt mégis elfogadjuk, mert átjön és működik, mintha a színházban lennénk. Erre erősít még rá a lenyűgöző díszlet is, hiszen abban a térben homályban marad, hogy az ikonikus lépcső hova vezet: a mennyből a pokolba, vagy a pokolba a mennyből. Szeretném végül, de nem utolsósorban ajánlani Garas Dezső egyetlen rendezését, a Legényanyát is, amely kortalan alkotásként gyönyörű képekkel és tűéles korrajzként fantasztikusan mutatja be az őrület, a közösségi őrület világát."

Szerintem számtalan magyar filmben megvan az az erő, hogy a mostani fiatal generáció újra fel tudja fedezni magának őket, hiszen ezek az alkotások azért örök érvényűek, mert nem 1-2 napról szólnak, hanem valami elképesztő sűrítmények.

"Az ember nem változik, lehet, hogy más illata, vagy bűze lesz a dolgoknak, de az alapvető, mély emberi érzések mindenkit magukkal ragadnak, ha a költészet eszközeivel kerülnek vászonra.

Trill Zsolt Forrás: Keleti Éva / MTVA / MTI

Filmklasszikusaink óriási lehetőségeket tartogatnak, hiszen engedik, hogy megnézésükkor különleges, asszociatív dolgok ugorjanak be nekünk és ne egy az egyben lássuk a cselekményt, hanem ahogy a líra: csak fellebbentsen bizonyos dolgokat, amelyeket aztán továbbgondolhatunk... És van itt még egy izgalmas dolog, amit nem tudok megmagyarázni... Ezek a filmek kivétel nélkül celluloidra készültek, és ezáltal szerintem valahogy olyan titkokat is rögzíteni tudtak, melyeket a digitális technológiák egyszerűen nem képesek visszaadni... Beléjük lett kódolva... Kicsit olyan, mint amikor egy halvány emlék feldereng... Azokat sem élesen látom, inkább hangulatokat idéz fel: nos a celluloidra készült filmek hatása is ilyen. Ezek mindegyike időtálló alkotás, de csak úgy tudjuk megőrizni őket, ha elérhetők. Bárki is kattintson – akár csak véletlenül is – az egyikre – már megérte."

A FILMIO, a magyar filmek online gyűjteménye egyedülálló szórakozási lehetőséget és kulturális élményt kínál exkluzív tartalmaival, ahol mindenki megtalálja örök kedvencei mellett a legújabb magyar mozifilmeket is - ráadásul kifogástalan hang- és képminőségben.

A cikk a FILMIO támogatásával készült. További információ itt.