Nem volt jó ötlet több mint háromezer éve agyműtéttel próbálkozni

Egy bronzkori sírban temették el Tel Megiddóban

Az izraeli Meggido régészeti lelőhelyén található késő bronzkori sír egy kényes koponyaműtét ritka példáját mutatta be a kutatóknak, amely a legkorábbi lehet a maga nemében a Közel-Keleten. A régészek 2016-ban egy sírpárt tártak fel a híres bibliai város egyik palotájában, amelyben két személy közel 3500 évvel ezelőtt együtt eltemetett maradványaira bukkantak. Az amerikai és izraeli intézmények kutatói most tették közzé a csontvázaik elemzésének eredményeit, amelyek egy tragikus történetet tárnak fel két testvérről, akiknek jómódja nem volt elég ahhoz, hogy megmentse őket a korai haláltól.

Befolyásos embereket temettek el

A Jeruzsálemtől 130 kilométerre északra fekvő Megiddo városa virágzó városi központ volt, amely több palotából, erődítményből és templomból állt. Sokan jobban ismerik görög nevéről (Armageddon), amelyet a végidők előtti utolsó csata helyszíneként jósoltak meg.

Nehéz megbecsülni Megiddo kulturális és gazdasági jelentőségét a késő bronzkorban

–mondta Israel Finkelstein tel-avivi régész, a csontokról szóló tanulmány társszerzője a ScienceAlert online tudományos portálnak.

A PLoS One tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a holttesteket egy palota egy olyan részében temették el kerámiák és más, a tehetősebb polgárokhoz illő értéktárgyak között, amely valószínűleg az elit számára volt fenntartva. Valószínűleg olyan férfiakhoz tartoztak, akik egy befolyásos, ha nem is királyi családhoz tartoztak.

Egy bronzkori sírban temették el Tel Megiddóban Forrás: Kalisher et al., PLoS One, 2023

A legutóbbi vizsgálat előtt végzett DNS-elemzés megállapította a családi kapcsolatukat, míg a testméretük és fejlettségük alapján a szakemberek úgy vélik, hogy az egyikük korai felnőttkorban halt meg, a másik pedig akár 30 évvel idősebb lehetett, amikor elhunyt.

A csontok elrendezésének köszönhetően a tudósok kijelentették, hogy az idősebb testvér nagy valószínűséggel túlélte testvérét, a fiatalabb csontjai pedig annak jeleit mutatják, hogy eltávolították és újratemették őket. A testvérek testén betegségre utaló jeleket is találtak: az idősebbik fivér koponyáján egyértelműen látszanak a trepanációnak (más néven trephinációnak) nevezett eljárás nyomai, amely során az élő beteg csontjait megvágják vagy lecsiszolják, hogy az agyat feltárják.

Elég szörnyű helyzetben kell lenni ahhoz, hogy az embernek lyukat vágjanak a fejébe

– magyarázta Rachel Kalisher, az amerikai Brown Egyetem régésze, a kutatás vezető szerzője.

Hozzátette: az egyelőre nem világos, hogy általánosságban véve miért végezték el ezt az eljárást, a találgatások a tisztán babonástól a viszonylag intuitív szándékig terjednek, hogy enyhítsék az agyra nehezedő nyomást.

Nem sikerült túl jól a műtét

Bármi is volt a műtét szándéka a testvérek esetében, az végül nem járt sikerrel. A koponya elülső részén lévő négyszögletes nyílást szegélyező, keresztbe-kasul elhelyezkedő vágásnyomok nem mutatták a gyógyulás jeleit, ami a kutatók szerint arra utal, hogy

a férfi, aki halálakor a 20-as vagy 30-as éveiben járhatott, nem sokkal a koponya felnyitása után elhunyt.

A trepanációra Észak-Afrika mezolitikus kori feljegyzéseiben, a neolitikus mediterrán és közép-európai korban is találtak már példákat. A módszerek ugyanilyen változatosak: van példa kör alakú lyukakat fúrására, négyzet alakú nyílásokat vágására, de ellipszis alakú üregeket is kicsiszoltak szépen lassan.
Mégis csak néhány tucat további példát találhatunk az ilyenfajta beavatkozásokra a Közel-Keleten, ráadásul egyik sem korábbi időpontból, mint ezek a több évezredes csontvázak.

Pontozások a koponyán lévő be nem gyógyult trepanációs lyuk helyén Forrás: Kalisher et al., PLoS One , 2023

A felfedezés tehát segíthet egy átfogóbb képet alkotni arról, hogy az ősi kultúrák hogyan és miért vállalkozhattak ilyen kockázatos műtéti beavatkozásra.

Annak ellenére, hogy a férfi és testvére bizonyára hozzászokott a jóléthez és a befolyáshoz, nem valószínű, hogy kényelmes életet éltek. Mindkettőjüknél tartós vashiány jelei mutatkoztak gyermekkorukban, ami hatással lehetett a fejlődésükre. Az idősebb testvérnek a koponyáján egy további vágást is találtak, valamint egy extra zápfogat, ami egy ritka genetikai állapotra, az úgynevezett cleidocranialis dysplasiára utal.

Csontozatuk egy fertőző betegség, valószínűleg tuberkulózis vagy lepra hegeit is magán viselte.

A tudósok szerint nehéz megmondani, hogy mindketten a fertőzésbe haltak-e bele, de azt sem tudják, hogy ez hozzájárult-e a koponyaműtét szükségességéhez. Bár az életük tragikusan korán ért véget, a szakemberek egyértelműnek gondolják, hogy aki gondozta őket, drasztikus lépéseket tett annak érdekében, hogy minél tovább életben maradjanak.