Segítség, fesztiválra menne a gyerekem! 

Pilton, 2023. június 21. Érkeznek a látogatók a Glastonburyi Kortárs Előadóművészeti Fesztivál helyszínére Piltonban az ötnapos esemény első napján 2023. június 21-én. MTI/EPA/Adam Vaughan

Hogyan érdemes felkészíteni a fesztiválokra és bulikra készülő tizenéveseket?

Itt a nyár, a bulik és a fesztiválok és ezzel együtt a tizenéves gyereket nevelő szülők álmatlan éjszakáinak időszaka. Arra, hogy mikor lehet elengedni a gyereket bulizni, koncertre vagy egy hosszabb fesztiválra, nincs szabály vagy egyértelmű válasz, ez a család szabályaitól, határaitól, a szülő-gyerek kapcsolattól és a környezettől, az esemény típusától és teljesen egyéni szempontoktól is függ. A kamasznak természetes igénye, hogy részt vegyen azokon az eseményeken, amiken kortársai is, az pedig általános tapasztalat, hogy a tiltás csak a kreativitást fejleszti. Pár szempontot figyelembe véve azonban akár megelőzhető is lehet pár hegyibeszédekkel terhelt konfliktus a szülő és a kamasz között.

A „Bezzeg az én időmben" mondás nem véletlenül nem megy ki a divatból: Generációk óta megfigyelhető az a jelenség, az akceleráció, mely szerint a biológiai érés felgyorsul, a külső testi-nemi érettségre vonatkozó jegyek és a szexuális érés egyre korábbi életkorban jelennek meg, ezzel azonban nem jár együtt a pszichés érés folyamata. Ez egy érzékeny állapot: a sok testi változás elfogadása nem egyszerű, ráadásul ebben az időszakban a fiatalok számára kortársaik elfogadása elsődleges szempont, termesztés igényük, hogy több időt töltsenek velük, tekintélyként tisztelik egymást - ezzel együtt az is természetes, hogy a szülők emiatt úgy érezhetik, nehezen kapcsolódnak gyermekükhöz, aki „hirtelen" megváltozott, aggódnak érte és inkább visszafognák, legszívesebben nem engednék el sehova. Minden család máshol húzza meg a határait, a kamaszkorban pedig az önállóság kibontakozásának segítése mellett fontos a további szabályok felállítása, a határok újrahúzása és a szeretettel szabályozás megléte.

Szülőként nehéz elfogadni a tényt, hogy hiába teszünk meg „mindent", hiába látjuk el a lehető legjobb tanácsokkal a gyereket, elkerülhetetlen, hogy mégis hibázzon, esetleg a saját kárán tanuljon.

Egy elég jó szülő-gyerek kapcsolatba bőven belefér, ha már a bulizni vágyó életkor előtt mesél a szülő saját élményeiről, esetleg kisebb korban az első koncert vagy buli élményére távolból kíséri el a gyereket. Ha olyan helyre menne el a gyerek, amit a szülő nem ismer, furcsa, esetleg ijesztő számára, akkor a legjobb módszer a kérdezés: Érdemes a gyerektől érdeklődni, mi is ez a hely vagy esemény, miért olyan fontos számára, mit jelent neki, mit ad az, ha elmegy oda. Fontos, hogy a kérdezés ne váljon ellenőrzéssé: a szülőnek sem jó egészen kontraproduktív, ha a gyerek úgy érzi, a sok kérdéssel belegázolnak a magánéletébe, birtokolni akarják azt – fontos ezért, hogy a kérdezés előtt valóban megszülessen a szülőben az a belső igény, hogy kapcsolódni akar gyermekéhez, meg akarja ismerni, osztozni akar vele a különböző élményeken. Ahogy annak elfogadása is kulcsfontosságú, hogy a gyerek nem fog mindent megosztani, lesznek titkai, akkor is, ha azok külső szemmel értelmetlennek tűnnek. Ezek az apró titkok, jelentéktelen hazugságok a gyerek saját határhúzása szempontjából fontosak, a kamasz igényel olyan szeleteket az életében, amire a szülei végre nem látnak rá, ami csak az övé és senkinek semmi köze hozzá. Ha a szülő elkezdi faggatni, szembesíti ezekkel a kellemetlen helyzetekkel, akkor elkezdődik egy bizalmatlanságon alapuló ördögi kör, amiben a kamasz bujkál és hazudozik, a szülő pedig kutat és ellenőriz. Ha pedig faggatják, kutatnak utána, még inkább hazugságra ösztönzik, ezzel védi születőben lévő személyiségét. A kamasz úgy fogja érezni, hogy a határai sérülnek, a szülő pedig azt érezheti, egyre távolabb kerül tőle gyereke.

Ettől még persze az operatív részletek is fontosak: Hol, kikkel lesz, hogyan tud onnan haza jutni, mikor érkezik haza, mi a barátok elérhetősége, stb. Kérdésekké lehet formálni bizonyos tanácsokat is, amik így jobban elérnek a gyerekhez: Ha elárasztjuk jótanácsokkal, például, hogy mit kell tenni, ha nem találja a barátait, elveszti a telefonját vagy nem találja a pénzét, annak a sok információnak nagy része nem fog megragadni a kamasz fejében. Ha azonban kérdésként ér el hozzá, gondolkoznia is kell rajta, nemcsak jobban megragad a fejében a stratégia, de úgy is érezheti, hogy szülei nemcsak kioktatni akarják, hanem valóban megbíznak benne és kíváncsiak gondolataira.

Ha a kérdezés megelőzi az automatikus elutasítást és valóban az említett kapcsolódáson alapuló attítűdből származik, az segít a bizalmi légkör kialakításában és nem mellesleg a szülő perspektíváját is tágítja: lehet, hogy fura az a zene vagy közösség, ami éppen vonzza a gyerekét, de nem feltétlenül rosszabb vagy veszélyesebb, mint az, ami őt vonzotta ennyi idősen.

A bizalmi légkör elmélyítését segíti aztán az, ha elfogadjuk azt a tényt is, hogy

a gyerek néha hibázni fog.

Hiába ígértetjük meg vele, hogy nem iszik sokat, nem dohányzik, lehet, hogy be fog rúgni, lehet, hogy csinál olyat, amire aztán nem lesz büszke, esetleg megsérül – fontos, hogy egy ilyen helyzetben, bármennyire is aggódik a szülő és leplezi tudattalanul is félelmét a dühével, azzal ne árassza el a gyereket. Egy ilyen „botlás" és a hozzá kapcsolódó szituáció a gyerek számára is ijesztő, fontos tudnia, hogy ilyenkor, amikor „rosszul viselkedett" is számíthat szüleire, azok elfogadására és szeretetére.