Az utolsó nap esti programját szervezték a legsűrűbbre, hiszen zárás apropóján csupa döntőkre került sor, és a hét finálét kevesebb, mint két óra alatt bonyolították le. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, a két ügyességi számot kezdték el a legkorábban, így a teltházas közönség a női magasugróknak és a férfi gerelyhajítóknak szurkolhatott először a nagy melegben.
Magasugrásban a legnagyobb esélyes a 21 éves Jaroszlava Mahucsih volt, aki az első szabadtéri világverseny-elsőségéért lépett harcba – az ukrán fő kihívója két ausztrál és egy amerikai atléta volt, de a fináléban összesen 15-en vettek részt. A 185 centiméteres magasságon mindenki átjutott, aki már ekkor bemutatkozott, és a 190 cm-es léc után is csak egy francia atléta búcsúzott. A 194 cm már jobban rotálta a mezőnyt, és hatan is kiestek, ráadásul csak hárman maradtak hibátlanok ennél a magasságnál.
A 197 cm-es magasságon felfordult a mezőny, hiszen az addig hibátlanok elsőre rontottak, míg Mahucsih és az ausztrál Nicola Olyslagers elsőre átjutott rajta, így ők ketten átvették a vezetést. Rajtuk kívül ráadásul csak a címvédő Eleanor Patterson és a brit Morgan Lake tudta (harmadszorra) átugrani a 197 cm-re tett lécet, így ezután csupán négyen maradtak versenyben. A következő magasság a 199 cm volt, amely Mahucsihnak és Pattersonnak elsőre, Olyslagersnek másodikra sikerült, Lake azonban elbúcsúzott, így eldőlt a dobogós helyek kiléte. 201 cm-en pedig a pontos végeredmény is kialakult, ugyanis ez már csak Mahucsihnak sikerült másodjára, így az ukrán megszerezte a világbajnoki címet a két ausztrál, a címvédő Patterson és a csupamosoly Olyslagers előtt. Mahucsih már aranyérmesként, még a női váltódöntő előtt-közben az egyéni csúcsot jelentő 207 centiméteren is próbálkozott, ám ez már nem sikerült neki – de látszólag kicsit sem bánta.
Férfi gerelyhajításban az első sorozat után a finn Oliver Helander vezetett 83,38 méterrel, ám a második kísérletek után már dobogón sem állt ezzel. Ugyanis a cseh Jakub Vadlejch 84,18 m-re, az olimpiai bajnok Neeraj Chopra 88,17 m-re, míg a német Julian Weber 85,79 m-re tudott javítani. A harmadik körben a pakisztáni Arsad Nadím is beleszólt a küzdelembe, amikor 87,82 méterre hajította a szert. Az élmezőny legközelebb az ötödik sorozatban változott, amikor Vadlejch egy 86,67 m-es kísérlettel feldobta magát a harmadik helyre. Az utolsó sorozatban már senki nem tudott javítani közülük, így az indiai Chopra az olimpia után a vb-t is megnyerte, és meglepetésre pakisztáni érem is született a világbajnokságon.
Az első futódöntő a férfi 5000 méter résztvevőire várt, ahol az 1500-on ezüstérmes, az elmúlt napokban betegséggel küzdő Jakob Ingebringtsen címvédőként Budapestről is aranyéremmel akart távozni. Az afrikaiak azonban mindent elkövettek ellene, Ishmael Rukitto Kipkurui például erős tempóban kezdett, és meglógott a mezőnytől a táv legelején. Éppen féltávnál érték utol a kenyait, majd két etióp diktálta a gyors iramot az élen. Ez lényegében 300 méterrel a vége előttig így maradt, amikor a spanyol Mohamed Katir állt az élre. Mikor már úgy tűnt, megnyerheti, a célegyenesben megjelent mellette Ingebrigtsen, aki a tavalyi Eb-hez hasonlóan ezúttal is lehajrázta, így norvég arany- és spanyol ezüstérem született. A harmadik a kenyai Jacob Krop lett.
Női 800 méteren három atléta volt esélyes a világbajnoki címre, és végül valóban ők osztották el maguk között a doogós helyeket. A címvédő Athing Mu sokáig vezetve csak harmadik lett, a szintén 21 éves Keely Hodgkinson a végén nagyot hajrázva második, ám a táncos lábú kenyai Mary Moora verhetetlen volt, és úgy is az egyéni csúcsát érte el, hogy szó szerint beugrott a célba örömében.
A női 3000 méteres akadályfutás messze nem hozott ekkora izgalmakat, a bahreini Winfred Mutile Yavi a két kenyai riválisát könnyedén hagyta le az utolsó körben, és megszerezte a világbajnoki címet minden idők negyedik legjobb időeredményével.
Az estét a vb-szokásoknak megfelelően a 4x400 méteres váltók zárták, ezúttal férfi-női sorrendben. A férfiak fináléja közben a magasugrók végjátéka még zajlott, de így is az egész stadion őrjöngésben tört ki a szűk három perc alatt (még nagyobban, amikor Mahucsih átugrotta a 201 cm-t). Az amerikaiak számítottak a legnagyobb esélyesnek, és óriási fölénnyel meg is nyerte a váltót az egységük, mögötte azonban óriási csata zajlott az érmekért. Végül nagy futással az országos csúcsot döntő franciák értek a második helyre (akik ezzel egy évvel a párizsi olimpia előtt nem maradtak érem nélkül), míg a harmadik a jamaicaiakat lehajrázó brit négyes lett.
A világbajnokság utolsó perceiben a női 4x400 méteres váltók voltak főszerepben, ahol az amerikaiak eldöntőbeli kizárásával holland-jamaicai párharcot lehetett várni. Ez is történt, és nem akárhogyan! A végig vezető jamaicaiakat a nyitónapbeli vegyes váltón a cél előtt orra eső Femke Bol több méteres hátrányból a legjobbkor érte utol: három méterrel a vége előtt előzött és nyerte meg Hollandia számára a világbajnoki címet, végleg elfeledtetve az első napi kudarcot. A bronzérmet a britek nyerték meg, és noha a ő szurkolótáboruk sem volt emiatt halk, egyértelműen a hollandok uralták a hangzavart: elképesztő hangulatban, emlékezetes fináléval zárult a budapesti atétikai világbajnokság.
A világbajnokságon 46 ország szerzett érmet ennek a fele aranyérmet is. Magyarország Halász Bence bronzérmének köszönhetően a 39. helyen zárt az éremtáblázaton, amelyet az Egyesült Államok nyert meg Kanada és Spanyolország előtt.