Zugivó tanárok: ilyen lehet a liberális oktatási politika?

még egy kört mindenkink, orlai produkciós iroda, belvárosi színház

forrás YT
Vágólapra másolva!
A kör bezárult: a színházi darabból íródott, majd filmesített Még egy kört mindenkinek (írta és rendezte: Thomas Vinterberg) a létező összes jelentős európai és tengerentúli díjat – köztük az Oscar-t is – bezsebelte, most a Belvárosi Színház deszkáin, keserű szájízzel tért vissza gyökereihez. Paczolay Béla rendezése nemcsak megszentségtelenítette az eredeti mű nagyságát, hanem olyan üzenetet közvetít általa, amit – csak remélni tudjuk, hogy – nem gondolt komolyan. Premierkritika.
Vágólapra másolva!

Finn Skårderud norvég pszichiáter szerint mindannyian fél ezreléknyi véralkoholhiánnyal születünk. Elmélete alapján, ha a véralkoholszintünk 0,5 ezrelék körül lenne jelentősen feljavítaná a teljesítményünket – nemcsak stresszmentesek, hanem kreatívabbak is lennénk.

Ezt a merész teóriát használta fel a 2020-ban bemutatott Még ez kört mindenkinek című nagy sikerű filmhez Thomas Vinterberg dán filmrendező. A mozi nemcsak a nézők között aratott osztatlan diadalt, lenyűgözve a szakma kritikusait az összes jelentős európai és tengerentúli díjat bezsebelte, köztük az Oscart is. A mű alapját egy színházi darab, valamint a rendező lányának a dán fiatalság iváskultúrájáról szóló beszámolói adták. Az eredeti alapkoncepció értelmében a filmet „az alkohol ünneplésének szánták, mely szerint a világtörténelem más lett volna alkohol nélkül", azonban Vinterberg lányának tragikus halála után a mű mondanivalója megváltozott, így vált az „életre ébresztés" a Még egy kört mindenkinek fő üzenetévé.

A film elsöprő sikerét és a mondanivaló súlyosságát látva alkalmazta a Belvárosi Színház színpadára a művet Paczolay Béla az Orlai Produkciós Iroda segítségével.

Orlaiék darabjában az alkoholizmus nem csak egy egyszerű eszköz, amelynek segítségével a rendező a helyes irányba tudja terelni eltévelyedett szereplőit, hanem az antagonista és a protagonista is egyszemélyben.

A főszereplő kiemelt fontosságáról a díszlet is árulkodik: a falakra üvegeket festettek, a színpad szélén egy nagy tárolóban itókák halma bujkált. Amikor pedig italozásra került sor – gyakran történt ilyen – rendszerint maníros mozdulatokkal mutatták be a közönségnek az éppen soron következő ízletes nedűt.

A Múvilávhoz hasonlóan, a közönség e darabnál is fontos dramaturgiai eszköz volt, egyszerre alakították a nézőket, a diáksereget és a tanári kart is, hiszen a mű legfőbb helyszíne az iskola volt.

Főszereplőink a múltban ízig-vérig tanárok voltak, most azonban magánéleti és szakmai válságokkal terhelt életük alatt rogyadoznak. Problémáikra a megoldást Finn Skårderud pszichiáter, a véralkoholhiánnyal kapcsolatos megállapításában látták, így elhatározták, hogy szigorúan tudományos jelleggel kísérletbe kezdenek:

munkaidőben isznak, hétköznap nyolc után és hétvégén nem.

A különös praktika mindegyikőjüknek kamatozott, az alkoholmámor hatására visszanyerték régi lendületüket, s mély szenvedéllyel okították a fiatalokat.

Érdekes pillanat volt, amikor egyikük óráján a múltszázad politikája került terítékre és a közönséggel nemes egyszerűséggel megszavaztatták Hitlert, mint „jó vezetőt". A szavazást talányos feladványok előzték meg, három személyről (Roosvelt, Churchill, Hitler) hallott a néző jellemzőket és közülük kellett kiválasztani, demokratikus módon, a számára leginkább tetszőt.

Ez volt Hitler.

Ahogy halad előre a történet kicsúszik a szereplők kezéből a gyeplő, elveszítik a kontrollt és minden rosszra fordul.

Illetve: csak fordulna. A darab ugyanis minden tragédiát – egy kapcsolat végét vagy a halált – az alkoholizmussal oldja fel. Egy ponton egészen odáig elmentek iszákos szereplőink, hogy alkoholt adtak az egyik diákjuknak, aki túlzottan rástresszelt az év végi vizsgára. A szesz hatására természetes ötössel megy át a gyermek és ennek természetesen a tanár, a diák és a szülő is örült.

Az alkotók az egész mű alatt azt sugallták, hogy ha alkoholt iszik az ember minden szebb és kerekebb lesz:

nemcsak a vizsgán, vagy a munkában lehet általa brillírozni, hanem segítségével a barátunk halálán is hamar túl tudjuk tenni magunkat.

Lássuk be, ez nem túl bölcs a mondanivaló.

Amit az alkotók elfelejtettek a mű kapcsán, az a konzekvencia, a tanulság levonása. Nem tanították meg a közönségnek, hogy az alkoholizmus komoly addikció, amelynek súlyos egészségügyi következményei lehetnek, nem beszélve arról, hogy milyen végzetes hatással lehet az emberi életre és a kapcsolatokra.

Nem hangsúlyozták, hogy az alkohol nem megoldás a problémákra.

Akár iróniának szánták ezt az alkotók, akár nem, rendkívül ijesztő, hogy egy olyan darabot engedtek a deszkákra, amely zugivó tanárokat víziónál és idealizál az iskolákban. Nemcsak az eredeti alkotást gyalázták meg ezzel, hanem számunkra is döbbenetes üzenetet fest. Ha így képzelik el a liberálisok az oktatási politikájukat,

isten mentsen meg minket tőlük!