Győrfi Pál: A biztonságban közlekedők és a mentősök valójában együtt mentenek életet

Vágólapra másolva!
Fél percen is múlhat egy emberélet, de tíz autósból hét rosszul reagál egy megkülönböztető jelzésű jármű érkezésére.
Vágólapra másolva!

Bár az autósok nagy része hetente találkozik megkülönböztető jelzést használó járművel, a szakemberek és a segítségnyújtók tapasztalata szerint riasztó arányban reagálnak a sofőrök ilyenkor megfelelően, pedig sok esetben akár ezen is múlhat embertársunk élete. Az „Együtt az utakon – Adj utat, ments életet!” kampány a mentőszolgálat, katasztrófavédelem és rendőrség közreműködésével a segítségnyújtók közlekedési támogatására szeretné felhívni a figyelmet. Számos olyan helyzet adódik ugyanis az utakon, amelyben össztársadalmi változásra van szükség.

Biztonságunk az utakon mindannyiunk felelőssége, a közlekedési kultúra megváltoztatásához pedig együttes, összehangolt fellépésre van szükség. Ahogy az életben, az úton is együtt kell működjünk egymással, ezért fontos, hogy mindenki kilépjen a saját buborékjából, betartsa a szabályokat és odafigyeljen a többi közlekedőre. Az „Együtt az utakon” program minden évben más közlekedési problémára szeretné felhívni a figyelmet szakértők és szervezetek segítségével annak érdekében, hogy gondolkodásmódbeli és/vagy viselkedésváltozást érjen el az utakon. Az idei kampány témája: „Adj utat, ments életet!”, mely arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy a mindannyiunk felelőssége az, hogy időben és megfelelő módon segítsük a megkülönböztető jelzést használó járművek előrejutását.

A Magyar Suzuki megbízásából az Ipsos reprezentatív kutatása 2023. augusztus 25–29. között mérte fel a B kategóriás jogosítvánnyal rendelkező, rendszeresen vezető magyar lakosság körében, ők miként reagálnak a megkülönböztető jelzést használó járművekre. A felmérés sok esetben megdöbbentő adatokkal zárult. Az autósok 64,4 százaléka hetente legalább egyszer találkozik szirénázó járművel. Bár a többségük úgy gondolja, a közlekedők összességében megfelelően reagálnak a szirénázó járművekre, tízből négyen úgy látják, hogy lenne még ebben fejlődni valónk.

- mutat rá Rusznák András. A segítségnyújtók és a szakemberek épp fordított arányt látnak a helyes reakciók terén, mint az autóvezetők. Szerintük ugyanis tíz autósból csak hárman reagálnak megfelelően, a többiek rossz döntést hoznak, vagy éppen akadályozzák a segítségnyújtók előrehaladását. Zerkovitz Dávid úgy fogalmaz, a pánik automatikusan megjelenő személyiségjegy stresszhelyzetben, utóbb pedig hajlamosak vagyunk kicsinyíteni a helyzet súlyát és szépíteni a saját reakciónkat. „Ez nem is meglepő, hiszen a KRESZ ugyan szabályozza, de a járművezetők nem kapnak ezzel a speciális helyzettel kapcsolatos képzést a jogosítvány megszerzése során. Éppen ezért fontos a tudatos felkészülés azzal kapcsolatban, hogy mit tegyünk, ha szirénázó járművel találkozunk. Életet menthetünk azzal, ha időben, és jól reagálunk” – teszi hozzá Csörgő László, a Driving Camp vezetéstechnikai trénere.

- mutat rá Zerkovitz Dávid.

Talán kevesen tudják, hogy mennyi engedély és milyen szigorú feltételek szükségesek ahhoz, hogy valaki olyan, megkülönböztető jelzést használó járművet vezessen, mint egy tűzoltó-, rendőr vagy mentőautó. Az ország legnagyobb egészségügyi intézményénél, az Országos Mentőszolgálatnál szolgálatot teljesítő, B-kategóriás jogosítvánnyal rendelkező sofőrök esetében például, amely – világszinten is egyedülálló módon fedi le betegellátásban az egész országot –, elengedhetetlen egy PÁV1 (pályaalkalmassági vizsga) megléte.

- mutat rá Győrfi Pál. A rendőrségnél és a tűzoltóságnál sem elegendő önmagában a B-kategóriás jogosítvány ahhoz, hogy valaki az állományhoz tartozó járművet vezesse. Utóbbi esetében a PÁV1-es vizsga mellett járműismereti oktatás elvégzésére is szükség van, amely során különböző modulokat, típusvizsgákat szükséges elvégezni Ahhoz azonban, hogy a segítő használhassa a megkülönböztető jelzést, emelt szintű képzésre van szükség, amely egyhetes és pszichológiai elemei vannak. Ezeket a speciális engedélyeket pedig időről időre meg kell újítani, az elméleti tudás mellett fizikálisan és mentálisan is alkalmasnak kell lennie a sofőrnek.

Egyesek már csak akkor veszik észre a mentőt vagy a tűzoltóautót, ha a mögöttük haladó megkülönböztető jelzést használó jármű már fékezésre kényszerül. Nagyon fontos lenne pedig, hogy amikor a távolban meghalljuk a sziréna hangját, próbáljuk meg mielőbb kideríteni, honnan érkezik és merre tart a szirénázó jármű. Ha azt időben észleljük, úgy jóval könnyebb lesz utat engedni, és a baleseteket is megelőzzük.


Sok esetben az autósok azért nem tudnak időben reagálni a váratlan közlekedési helyzetekre, mert nemcsak a vezetésre koncentrálnak a volán mögött – és ezt alátámasztja az Ipsos kutatása is: a megkérdezettek 86,7 százaléka megosztja a figyelmét. A legtöbben, a sofőrök mintegy egyharmada (30,3 százalék) zenét vagy podcastet hallgat, mintegy negyede (24,2 százalék) szeret beszélgetni utasával. Ötödük (19,1 százalék) utazástervezővel közlekedik, hogy értesüljön a felmerülő forgalmi helyzetekről, és csak valamivel több, mint 10 százalékuk nyilatkozta azt, hogy nem tud másra figyelni vezetés közben, és ez így is van jól.

– fogalmazott a kutatás kapcsán Rusznák András, közlekedési igazságügyi szakértő, aki felidézte Kimmi Räikönnen 2009-es örökbecsű rádióüzenetét is: „Don’t talk to me in the middle of the corner, vagyis ne beszéljetek hozzám a kanyar közepén. Jól látszódik, hogy még egy világbajnok Formula-1-es autóversenyzőt is megzavarhatja, ha vezetés közben elvonják a figyelmét. Valóban, nincs kivétel.”

A túl nagy magabiztosság, a figyelemmegosztás, a fáradtság ugyanúgy hat mindenkire. A biológia és az egészségügyi működés mindannyiunknál ugyanaz. „Ahhoz, hogy egy kritikus helyzetet meg tudjunk oldani, jelenléti koncentráció és pszichológiai tartalék szükséges. Ezeket a kapacitásokat köti le a telefon, a rádió, vagy egy podcast” – állapította meg Zerkovitz Dávid közlekedéspszichológus. „Amikor rápillantunk a telefonunkra, városi forgalmi viszonyok között 55-60 métert vakon vezetünk” – tette hozzá Csörgő László, a vezetéstechnikai tréner.

A reprezentatív felmérés szerint 97,9 százalékunk biztonságos sofőrnek tartja magát, ehhez képest tízből több mint 8 multitaskingol, tízből kettő nem indexszel, tízből több mint 3 nem jól reagál a megkülönböztető jelzésű járműre. „Azért, mert mindennap beülünk a volán mögé, nem jelenti feltétlenül azt, hogy rutinos, biztonságos vezetők lennénk. A magabiztos megnyilvánulások ellenére a mindennapi közlekedési kultúra sajnos más realitásokat mutat. Fontos, hogy kritikusabbak legyünk a saját képességeinkkel szemben” - figyelmeztet Csörgő László.

10-ből 9-en úgy gondoljuk, hogy a biciklivel közlekedőknek is van feladatuk a szirénázó járművek segítésében, viszont 10-ből 3-an úgy vélik, hogy a kerékpárosok ezt mégsem teszik. A segítségnyújtók szintén ebben az arányban látják úgy, hogy a cselekvés a bringások részéről elmarad.

– mondta Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat kommunikációs vezetője. „Nem csak kérünk, hanem viszonozzuk is az előzékenységet. A lehetőségeinkhez mérten mindig igyekszünk megköszönni a segítséget: akár egy intéssel, egy mosollyal, hiszen valójában együtt mentünk életet”

Petrányi András, az Esztergomi Hivatásos Tűzoltóparancsnokság tűzoltó főtörzsőrmestere egy másik fontos szempontra hívta fel a figyelmet, miért jelenthet problémát az, ha egy tűzoltóautónak nem adnak utat: „Sokan nem gondolnak abba bele, hogy egy tűzoltóautó, amely még a 4 ezer liter víz nélkül is 16 tonnát nyom, nem tud olyan könnyedén megállni, de még egy kikerülő manővert is sokkal nehezebben tesz meg, mint egy személyautó”.

Természetesen nemcsak az autósoknak, hanem a közlekedés többi résztvevőjének is kötelessége, hogy segítse a megkülönböztető jelzést használó járműveket. A segítők gyakran tapasztalják, hogy a gyalogosok, rolleresek és kerékpárosok fülhallgatóval közlekednek. Ez azért kritikus, mert így nem észlelik a hanghatással járó közúti szituációkat, így reagálni sem tudnak rájuk. Ezzel azonban nemcsak önmagukat, hanem másokat is veszélyeztetnek.

– fogalmazott Bonnár-Csonka Zsuzsanna, a Magyar Suzuki Zrt. kommunikációs vezetője.