Homoszexuális csókcsaták, orgiák, szexrabszolgák és vérfürdő a Netflix új sztársorozatában

Vágólapra másolva!

A tizenkilencedik századi író igencsak elcsodálkozna, miként dolgozták fel a műveit: a Netflix modern környezetbe helyezte és teljesen kiforgatta a klasszikus horrortörténeteket, miközben nem finomkodtak a brutalitás tekintetében és alaposan túlteljesítették a kvótát az LMBTQ-karakterek tekintetében.

Német Dániel

Vágólapra másolva!

lmbtq horror Netflix Edgar Allan Poe

Amikor Mike Flanagan olyan filmekkel kezdte a pályáját, mint a teljességgel nézhetetlen Alagút, az ügyes alapötletre épülő, de nagyjából hatástalan thriller, a Hush vagy a kifejezetten sótlan Stephen King-adaptáció, a Bilincsben, valószínűleg nem sokan gondolták volna, hogy a horror nagy mestereként fogunk később tekinteni rá, akit talán még a jelenkor John Carpenterjeként sem túlzás emlegetni.

Kiderült, nem a nagyjátékfilmes formátum, hanem a sorozatok állnak jól neki, a 2018-ban a Netflixen debütált A Hill-ház szelleme pedig a maga műfajában az egyik legjobb széria, ami valaha készült. A történet Shirley Jackson regényét vette alapul, amelyből 1963-ban készült már egy zseniális klasszikus, A ház hideg szíve címmel, 1999-ben pedig egy döbbenetes ócska feldolgozás, Az átok, Flanagan azonban a kísértetházas koncepciót csak ürügyként használta fel arra, hogy sokkal mélyebb témákról beszéljen. Bár az atmoszférája brutális nyomasztó és fojtogató, illetve néha olyan ijesztgetésekkel apellál, hogy az edzett horrorrajongók is frászt kapnak, a hangsúly a személyes drámákon és lelki sérüléseken, a transzgenerációs traumákon és azon van, hogy azok minden emberre mennyire másként fejtik ki a hatásukat. Szintén rendkívül érdekes sorozat volt a Mise éjfélkor, amely ugyanígy, egy misztikus történeten keresztül a karakterekre fókuszált, azt ábrázolva, egy természetfeletti jelenség miként bolygat meg egy zárt közösséget, miközben teológiai, pszichológiai és filozófiai kérdéseket igencsak magas minőségben fogalmazott meg.

Az éjféli klub és A Bly-udvarház szelleme című sorozat kevésbé sikerült emlékezetesre, de szintén hangulatosak voltak, viszont az eredeti Ragyogás folytatása, Az álomdoktor totál unalomba fulladt, de a fent említett két műveivel elérte a rendező azt, hogy akármivel rukkol elő, kíváncsiak legyünk rá és számítani lehetett arra is, hogy a Netflixen debütált Az Usher-ház bukása is többet nyújt majd puszta riogatásnál. És így is lett, bár a széria közel sem olyan kiváló, mint azt előzetesen reméltük.

Az Edgar Allan Poe novelláin alapuló történet főszereplője egy végtelenül gazdag, befolyásos, gátlástalan és romlott üzletember, aki egy enyhén szólva is etikátlanul működő gyógyszeripari céget vezet, egy nap azonban arra lesz figyelmes, hogy a gyermekei sorra elhaláloznak válogatottan brutális és abszurd módon. Ezzel nem lőttünk le egyetlen csavart sem, hiszen a felütésben már a családtagjainak a templomi búcsúztatóját járunk, majd a szülőházában leül annak az ügyésznek vallomást tenni, aki az egész életét arra tette fel – sikertelenül –, hogy rács mögé juttassa. A kettőjük beszélgetésén keresztül pedig szép fokozatosan kiderül, milyen kegyetlenül végezték a leszármazottjai és mi is okozta azt az az átkot, amely a családján ül.

Essünk túl a negatívumokon: Az Usher-ház bukása cseppet sem félelmetes, bár megpróbálkozik néhány jump scare-rel, ezek szinte kivétel nélkül besülnek, a horror jelzőt leginkább a témája és az olykor kegyetlenül brutális halálnemek miatt lehet csak ráilleszteni. Emellett a Netflix átka is érezhető, a steamingplatform valószínűleg kilóra veszi a tartalmakat, az egyes epizódok túl hosszúak, olykor az egy órát is meghaladják, ennek köszönhetően gyakran vontatottá válnak, negyed órát bátran ki lehetett volna mindegyikből vágni és akkor jóval pörgősebb és élvezetesebb lett volna végeredmény. És bár megpróbálkozik némi kapitalizmuskritikával, rendkívül közhelyesen és felszínesen teszi, az egész produkcióból egyébként is hiányzik az a tartalmi mélység, amely általánosságban Mike Flanagan műveit jellemezik.

Ugyanakkor Poe rajongóinak különleges élményt kínál a sorozat:

nem hagyományos adaptációról van szó, mindegyik rész egy-egy híres novellájának a motívumait használja fel modern kori környezetbe helyezve, olykor bámulatosan kiforgatva azokat és más-más kontextusba helyezve.

Az eredeti művek ismerete nélkül is tökéletesen követhető és élvezetes a történet, de mivel a kiindulópontot a legtöbb esetben rövid írások jelentik, érdemes legalább néhányat elolvasni belőlük, mert kifejezetten izgalmas megfigyelni, miként formálódnak át a sztoriban bizonyos elemek. És el kell ismerni, a forgatókönyvírók kifejezetten bátran és kreatívan nyúltak az alapanyaghoz: hogy egy példával éljünk, Poe műveiben visszatérő elem a pestis, kényelmes és lusta megoldás lett volna A vörös halál álarca című epizódban mindezt behelyettesíteni mondjuk egy felturbózott koronavírussal és nem áruljuk el, az alkotók végül milyen eszközzel éltek ehelyett, de olyan brutális és kegyetlen ötlettel álltak elő, hogy egy sokat látott horrorrajongó is garantáltan megnyalják utána mind a tíz, vérben úszó ujját.

Szintén hatalmas érdeme a sorozatnak, hogy az ellenszenves szereplők dacára is képes magával ragadni a nézőt: a főszereplő férfi leszármazottjai egytől egyig végtelenül romlottak, többen közülük még egy Bret Easton Ellis-regényben is kilógnának a sorból, azonosulni velük lehetetlen, ellenben annál élvezetesebb végignézni a haláltusájukat.

Azt azonban valószínűleg Edgar Allan Poe valószínűleg soha nem sejtette volna, hogy több mint százötven évvel a halála után a történeteit úgy támasztják fel, hogy telis-tele rakják LMBTQ-karakterekkel. Klasszikus propagandáról és érzékenyítésről nem beszélhetünk, ugyanis az idealista ügyészt leszámítva mindegyikük szélsőségesen aljas és deviáns figura, ugyanakkor a Netflix jócskán túllőtt a kvótán, a szereplőknek nagyjából fele meleg vagy biszexuális.

A színészekre azonban nem lehet panasz, az öreg és megtört Ushert játszó Bruce Greenwood alakítása drámai, Carla Guginotól már A Hill-ház szellemé-ben is kirázott a hideg, itt nem kevésbé ijesztő a számtalan alakban feltűnő démonként,

Carla Gugino Az Usher-ház bukásában Forrás: Netflix

a Luke Skywalkerként sztárrá vált Mark Hamill pedig túlzás nélkül élete alakítását nyújtja a család hidegvérű ügyvédjeként,

és ki lehetne emelni ugyanígy az összes többi szereplőt is, egyszerűen tökéletes a casting.

És bár számtalan hibáját felróttuk a sorozatnak, ezek eltörpülnek a pozitívumai mellett. És annak ellenére, hogy nem ér fel a sokat emlegetett, rendkívül félelmetes és idegtépő A Hill-ház-szellemé-hez, Az Usher-ház bukása méltó folytatása Mike Flanagan életművének és egy rendkívül különleges hangulatú, érdekes produkció, amelyet valószínűleg sokáig fogunk emlegetni.