A rendszerváltoztatás után is sokáig az volt az uralkodó magyarázat '56-ról, hogy az egész forradalmi és szabadságküzdelem a kiábrándult kommunisták megvilágosodásának, tehát a reformkommunista értelmiségnek köszönhető
- mondta Schmidt Mária a Pesti Srácoknak. Én kötve hiszem, hogy a Petőfi Kör – még ha tényleg tömve is volt a klubhelyiségük marxista közgazdászokkal, irodalmárokkal és újságírókkal, akik az értéktöbblet-elméletről és a szocialista realizmus érvényességéről vitáztak – olyan hatást gyakorolt volna a csepeliekre vagy a Ganz-MÁVAG munkásaira, hogy azok elinduljanak tüntetni - tette hozzá a Terror Háza Múzeum igazgatója.
Ezek a viták valójában egy – divatos kifejezéssel élve – buborékban folytak, a kommunista elit privilegizált világának burkában ment a szőrszálhasogatás. Valóságos társadalmi hatása elenyésző volt annak, hogy a Petőfi Körben ülő reformkommunisták közül ki mennyire bánta meg, hogy Rákosit éljenezte reggeltől estig.
1956 valódi szabadságharcosai a saját bőrükön érezték, ahogy elveszik tőlük mindazt, ami nekik fontos és szent, beszűkítik életlehetőségeiket, és hogy nyomorba kényszerítik őket. Szenvedtek attól, hogy hátrányosan megkülönböztetik őket, hogy minden percben figyelik, ellenőrzik, kivel miről beszélnek, miként reagálnak. A valódi szabadságharcosok azok voltak, akik azt mondták: nem akarunk így élni! Azt mondták, hogy mi akarunk dönteni a sorsunkról. Erről szólt az a 13 nap és az utána következő ellenállás - mondta Schmidt Mária.
A történész szerint a forradalmárokat a hazaszeretet vezette, nem bírták elviselni azt a szabadsághiányos létet, amit az idegen, szovjet uralom alatt szenvedünk el.
Tűrhetetlen volt a számukra, ahogy nemzeti identitásunkat meggyalázták és a méltóságunkat a sárba tiporták. Mindezek együtt olyan erőt adtak nekik, hogy a nyilvánvaló túlerővel szemben is volt bátorságuk kiállni.
Mert tudták, és ezt tanították meg nekünk is, hogy csak akkor élhetünk emberhez méltó életet, ha megélhetjük nemzeti identitásunkat, ha kimondhatjuk, hogy senkinél sem vagyunk alávalóbbak, hogy megvannak a saját értékeink, és azok szerint akarunk élni. Ne kelljen átvennünk szolgaian azt, amit mások előírnak – erről szólt '56, és erről szól ma is minden napunk - mondta Schmidt Mária.
Az orosz-ukrán háborúról ezt mondta: "(...) vagy nyer az amerikai-ukrán koalíció, aminek az oroszokra, sőt ezen keresztül az egész világpolitikára nézve nagyon súlyos következményei lennének, mert a Globális Dél lépéskényszerbe kerülne. Erre ugyanakkor kevés az esély.
Valószínűbbnek látom, hogy az oroszok fognak nyerni, ami alatt azt értem, hogy meg tudják tartani az eddig elfoglalt területeket, és esetleg még egy kicsit hozzá. Oroszország egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy elveszítse a háborút. Hogy ez milyen következményekkel jár, az még nem látható, de biztos, hogy Európa és a NATO is nagyon megsínylené a bukást.