Napok óta kóstolgatjuk, ízlelgetjük a Momentumnak a választási korhatár leszállításáról bedobott bombasztikus ötletét. Nem túl finom a falat, zsíros, rágós és mócsingos, ennek ellenére a lila mezesek reménykednek, hogy elgondolásuk gyorsan népszerű lesz. Főleg azon politikailag túlképzett tinik körében, akik a Carson Coma vagy Krúbi koncertjein a szebb jövő reményében teli torokból szidják Orbánisztánt.
Az azonban még nem egészen világos, hogy milyen nagyratörő célokat akarnak megvalósítani a forradalmi hangulatba ringatott tinikkel Cseh Katalinék.
Lehet, hogy a gondtalan koncertlátogató ifjakból álló segédcsapatokkal próbálják megerősíteni mostanában kissé felpuhult pártjukat, és a Donáth, Cseh tandem jövőbeli pozícióit megszilárdítani Brüsszelben?
Innen már csak egy aprócska lépés, hogy az ifjú gárdisták bevetésével párhuzamosan egy kissé megnyirbálják – balos fazonra vágják – az idősebbek, ritkás fogsorú, törött szemüvegű vidékiek szavazati jogát. Mi a fenének akarnak a fáradt erőművész pozíciójából a hatvanasok, hetvenesek – nem is beszélve a nyolcvanasokról – beleszólni a szűkebb, tágabb környezetük és a nagyvilág dolgaiba. Alig három éve egy bizonyos Kádár Barnabás (a Momentum egyik alapítója) a közösségi médiában közreadott eszmefuttatásában megkérdőjelezte az idősek voksolási jogát, mondván, a hatvan pluszosok a jövő generációjának érdekében inkább ne vegyenek részt a választásokon. Fel is tette a fentiek tükrében már nem is annyira költői kérdést: miért van minden embernek ugyanúgy egy szavazata?
A momentumosok szerint szélesebbre kell tárni a kapukat, hadd voksoljanak a 16-17 évesek, a politikailag túlfejlett gyerekek tisztán hallják az új idők szavát és a Momentum régi üzeneteit.