Frutti di mare - Alfa Romeo 156 SW 2.4 JTD

Úgy hozta a sors, hogy kettőt is tesztelhettünk belőle, és hát nagyon nem volt ellenünkre. Az Alfa Romeo 156-os sportkombija a 175 lovas dízelmotorral elképesztően jó autó, több is annál. És ha nem is feltétlen praktikus meg olcsó, szépsége minden hibáját feledteti.

Katt a képgalériához!

Tesztalanyaink egyikének napfényteteje is volt, azt különösen szerettük, szeretjük mindég. Meg azt is, ahogy a szürkülettel szinte izzani kezdenek a műszerek, mélyvöröses a megvilágítás, izzítsunk hát most már mink is, menni kéne.

Ébren tart

Persze, lehet könyökölni, hosszabb távon mindenképp hasznos és kényelmes, de városban vagyunk, hajtsuk fel, bezavar a dugásnál (egytől hatig és vissza). Mert hatsebességes a váltó, jelen esetben pedig még jó, hogy nem automata. Ha nem is feltűnően pontos, ha nem is túl gyors, ha rövidebb karral rövidebb utat is járhatna, akkor is. Az első pár startnál még elbizonytalanodik a magamfajta, tud-e "normálisan" indulni, ám aztán megszokja, fölkeményedik hozzá, és gond nélkül kezelhető a kolosszális nyomaték.

Katt a képgalériához!

Hamar letudom a kötelező köröket, hogy aszongya az öthengeresnek mindig szép, szebb a hangja, járása is finomabb. Meg a 385 Nm-nek köszönhetően alacsony fordulatról is lelkesen húz, benzinest meghazudtoló dinamikával bír, blabla. Hozzányúltak a feltöltőhöz, megemelték a befecskendezési nyomást, köszönjük. De fogalmazzunk inkább úgy, hogy iszonyatosan megy a kocsi. 170-180-ig lankadatlanul tol, közben emeli az orrát még hármasban is, orgánuma erőművi, rugalmassága szenzációs. No igen, nagyjából fölösleges is váltogatni, akkora potenciál lakozik benne, dehát azért van, hogy használjuk, hogy kihasználjuk. Szóval egyes, középgáz, kuplungról le, nyomás. Sebes kettes négyezer körül, följebb minek pörgetni, alig több mint 8 másodperc, és 100-zal hasítunk. De nincs megállás, harmadik és negyedik, ha szerencsénk van, ötös és hatos, 220 felett. Mondjuk 60-nál is elviszi a hatodik, sőt gyorsítgat is róla, de.

A gázpedál leheletnyi érintése 10-20 km/h-t jelent, megkockáztatom, hogy csak a tempomattal lehet tartani a sebességet. Hiszen olyan vígan füttyöl a turbó, olyan morgón támad ez a sportdízel, hogy vétek nem szeretni, élvezni, konkrétan hülyeség, nem is könnyű vele poroszkálni, tötyörészni. A kék tesztalany ráadásul füstölt is, mint állat, korábbi olaszos élményeket felelevenítve - az én arcomra bocsánatkéréssel teli kaján vigyort, a rendszámot olvasókéra döbbenettel, ellenérzéssel és oxigénhiányos köhécseléssel vegyes grimaszt kanyarintva.

Katt a képgalériához!

És ha már kanyar, hát következzen a futómű magasztalása. Attól kezdve, hogy a kormányzás roppant közvetlen odáig, de csak odáig, hogy rendesen meg lehet illetődni egy-egy íven, milyen tempóval is vettük be gond nélkül. Ha az autót be akarjuk rakni egy kanyarba, akkor az be lesz rakva, jó mereven, keményen, férfiasan, semmi cicó. A fékerő, a lassulás sem egyszerű, persze nem egy elektronikus kütyű avatkozik be, segít, ha kell.

De bosszankodjunk is egy kicsit mondjuk azon, hogy nincs kipufogóhang, meg úgy nagy általánosságban nem túl méretes a csomagtartó, gyengécske a lámpák fényereje, és ebben a szutyok időben az ablaktörlők bénasága is halálba idegesítene. Ha tulajdonolnám. Persze akkor cserélném sietve, meg sűrűn.

És ha birtokolnám, ami azzal együtt sem álmom, hogy imádtam, imádom az 156 Sportwagont, nos akkor már istenuccse ezzel a motorral és kényelmi, biztonsági szinttel. Ha 8,3 millióba kerül, hát annyiba. Ha megközelíthetetlen a gyári fogyasztás, úgy is. Csakhát nem vagyok se divatmenedzser, se stílusvadász, sportszíves vállalkozó.

Amúgy meg 5,4 milliótól ülhetünk az Alfa Romeo középkategóriás, már a ráncait is rég felvarrott prémium gépjárművébe, a kombihoz, vagy legalábbis kombiszerűhöz tessék mindég hozzáadni 260 ezret. Kitűnő dízel az 1.9-es is, azzal a JTD-vel és Distinctive csomagban 7,2 milliót kóstál.

Konkurenciáról, osztálytársakról, riválisokról meg az Alfa 156 SW-vel kapcsolatban pedig úgy gondolom, értelmetlen beszélni, annyira egyedi ez a típus. Élesebb kontraszt így hirtelen nem jut eszembe annál, mint hogy a Citroën új C5 Breakjéhez hasonlítsam. Nem is teszem. Pusztán emelem kalapom, veszem a kabátom, ja meg várom az utód 159-est még jobb, még erősebb motorokkal.

Kántor István