Bombajó formában - Seat Leon 1.6 Stylance

Noha a design már ismerős, felettébb látványos a Seat Leon formai evolúciója, a második generáció latinos temperamentumával csábít. Persze, az 1,6 literes alapmotor esetén ez kizárólag a vonalvezetésre érvényes.

Az alapmotor tisztét megfelelően tölti be az 1595 köbcentis egység, de természetesen ne ettől várjuk, hogy igazolja a forma által ígért dinamizmust. Alulról nyomatékszegény a nyolcszelepes, ajánlatos kicsit szorosabbra fogni a gyeplőt, amikor gyorsan fel akarjuk venni a forgalom ritmusát. Előzéskor pedig érdemes bőszen visszakapcsolgatni, mert az 1,6-os Leon nem éppen a rugalmasságáról híres. Ötödik fokozatban 14,3 másodperc alatt ugrik 80-ról 120 km/órás sebességre - ugyanezt a 105 lóerős 1.9 TDI közel két szekundummal gyorsabban viszi véghez. Hiába dolgoztatjuk azonban halálra a motort, 102 lóerős teljesítménye kevés a sportos autózáshoz. Pedig a közvetlen kormányzás, a pontosan kapcsolható sebességváltó, az érzéssel adagolható, harapós fékek és a bolondbiztos futómű mind partnerek lennének ebben.

Az elöl MacPherson típusú, hátul négylengőkaros felfüggesztések feszes hangolása ugyan nem a legszerencsésebb a hazai viszonyokhoz, ám az útfogás remek, sokáig semlegesen és enyhe karosszériadőléssel fordul az autó. Annak ellenére, hogy a gépháztető belső felére tenyérnyi zajszigetelő elem sem jutott, nagy sebességnél sem szükséges emelt hangon beszélgetni, vagy felhangosítani a zenét. Tehát autópályán még akkor is stresszmentesen tehetünk meg hosszabb távokat, ha 130-as tempónál már percenként 4000-et forog a motor. Amúgy az 1,6-os hangja hosszan kihúzatva is visszafogott marad, finom rezgések viszont átjutnak a "védelmi rendszeren". Kicsit sokallottuk a 8,7 literes átlagfogyasztást, bár a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a kocsit 200 kilométerrel, bejáratósan vettük át.

Lehetne gazdagabb

Ajánló - AM 2005/22.

Tóth Zoltán ZsoltHilbert Péter