A legjobb már elég jó - Brough Superior SS100

Mi bújik meg a Brough Superior mítosza mögött? Megfelel a "Rolls-Royce a motorkerékpárok között" szlogen nyomán elképzelt magas követelményeknek? A márka történetét Bernáth András  eleveníti fel, a tesztelő Alan Cathcart  volt, a fotókat Kyochi Nakamura  készítette.

Ez az elmélet, de most itt állok teljes motoros díszben egy nemes kétkerekű előtt, hogy megtudjam, miért is az a sok szuperlatívusz. Egy Matchless-motoros SS 100-ról van szó, és nem akármilyenről, hiszen talán ez az utolsó, eredeti, restaurálatlan Brough Superior SS100.

Az elmúlt bő hatvan év alatt komoly patinát kapott, és amerikai tulajdonosa egyáltalán nem gondol arra, hogy ezt az ékszert valaha is restauráltassa. Különleges értéke e rendkívüli gépnek, hogy papírjainak tanúsága szerint első tulajdonosa George Brough volt. A megsárgult iratok azt mutatják, hogy az 1662-os vázszámú gépet 1937. október 2-án mint "Ex Mr. Brough"-t egy Norwich-i kereskedőnek szállították ki. George Brough ugyanis minden új modellből egy gépet személyesen kipróbált, ahogy ma mondanánk, tartós teszt alá vett, hogy az esetleges gyerekbetegségeket felfedezze

Két-három határozott rúgás elég volt a harmincas években, hogy egy hideg Brough-t életre keltsen, és ez ma is így van. A V2-es motor hangja erőteljes ugatással hagyja el a két csodaszép halfarok kipufogót. Jobb lábfejem beakasztom a nehezen mozgó kapcsolókar alá, és az első fokozatot kapcsolom. Lassan kiengedem a kuplungkart, az első fokozat elég rövid, a másodikra való ugrás túl nagy, a felső három fokozat közel van egymáshoz - ez a váltó le sem tudja tagadni, hogy egy 500-as versenygépről való. Mindegy, ha már elindultál, nem sokat kell a sebességváltásra gondolni - ez az erős nyomatékú motor mindenhonnan kihúz.

A motorteljesítmény a mai igényeknek is megfelel, persze, világos, hogy a Brough nem tud lenyomni egy modern superbike-ot, ám negyedik fokozatban képes 20 km/h-ról 160 km/h-ra felgyorsulni, és a 120-as tempót minden erőlködés nélkül tartja. Ennél a sebességnél már a kis szélvédő haszna is jól érzékelhető. A sima, bitumenes utakon alig zavar a hátsó rugózás hánya, hiszen a Brough jó útfekvése valamikor nagyon híres és elismert volt. A hosszú tengelytáv, az alacsony súlypont és a hatásos Castle villa egyformán dícsérhető a kiváló kezelhetőségért. Végül is két dolog tart vissza attól, hogy az SS100 és a Matchless-motor határait tökéletesen kitapasztaljam.

Az első a motor piaci értéke. Jól működő, restaurált SS 100-ok ötszámjegyű fontösszegért cserélnek gazdát, és az ilyen árakat most éppen nem szívesen hasonlítanám a bankszámlámon csücsülő jelképes summához. Második pontként a fékeket említem, amelyek a harmincas években megfeleltek, de ma már csak mérsékelt hatásúnak lehet minősíteni. Természetesen ez a Brough abból az időből származik, amikor az első fékek nem voltak fontosak, de mégis: egy 160 km/órás sebességre képes lövedék, amellyel semmi sem történik, ha vezetője teljes erővel a fékpedálra lép, a mostani sűrű forgalomban kész orosz rulett.