Örömmotornak szánva - Norton Big Four (1950)

Egyetlen óriási henger arasznyi úton járó vaskos dugattyúval. Elöl Roadholder villa, hátul semmi rugózás. Mélyfekete festés és temérdek csillogó króm. Így nézett ki egy igazi Norton az ötvenes években, és nem sok vérbeli veteránmotor-barát akad, aki ne szeretne egy ilyen nyugodt járású, vastag hangú angol gépet. A Nagy Négyest Ocskay Zoltán mutatja be.

És itt áll előttünk a ragyogó Norton Big 4, amely egészen más világ, mint egy Inter vagy egy Manx, de tekintélyt parancsoló és elegáns. Az indítás nem egyszerű. Az előgyújtást visszavenni, nehogy "visszarúgjon", a légszelepet zárni, hogy elég dús keveréket kapjon. Aztán teljes súllyal a pedálra nehezedni, hogy bár nagyon lassan, de átforduljon a lendkerék. Szerencsére általában egyetlen átfordulás elég az induláshoz.

A hangja mély, doboló, de nem dübörög bántóan. Kis melegítés kell indulás előtt, játszani a levegővel, az előgyújtással, ez ritkán magányos produkció, mert aki arra jár, okvetlenül rajta felejti szemét a csillogó gépen. Aztán amikor már készségesen veszi a fordulatot a motor, lehet a nyeregbe lendülni, és erőteljes mozdulattal lenyomva a pedált egyest kapcsolni. Akinek nem okoz nehézséget, hogy jobb lábbal kell váltani és ballal fékezni, hamar megszereti a Nagy Négyest, mert akadékosság és főleg alattomoskodás nélkül teszi a dolgát.

Könnyen felpörög, de nincs szükség nagy fordulaton tartani, ahogy mondani szokták, a pincéből húz, és akár emelkedőn is elég kis gázt adni a felgyorsuláshoz, a váltó csak elinduláskor szükséges. Határozottan dolgoznak a fékek, a híres-neves Roadholder ugyan nem mérhető egy mai teleszkóphoz, de becsületesen kisimítja az útegyenetlenségeket. A hátulja persze pattog, és kanyarban kissé meglepő módon bebillen az eleje, aminek oka a motorkerékpár súlyelosztása, ami az első tengelyt részesíti előnyben a hátsóval szemben.

Ezt nyilván hamar meg lehet szokni, addig pedig segít az óvatosság. Országúton minden erőlködés nélkül tartható a 80 km/h, de ennél nagyobb utazósebesség sem lehetetlen, csak éppen egy frissen összerakott motorral felesleges ilyen kísérleteket folytatni. Így aztán beértem egy Budakeszi és Telki közötti próbaúttal, majd viszszaadtam a restaurátornak kedvencét, ő pedig gyorsan nyeregbe ült, és a szerkesztőségi mikrobusz takarásában hazamotorozott. Azt mondta, ezt a Nortont örömmotorozásra szánta, és nyilván úgy volt vele, egyetlen lehetőséget sem szabad kihagyni.

Műszaki adatok

Motor. Egyhengeres, négyütemű, léghűtéses, oldaltszelepelt (sv). Furat 82 mm, löket 113 mm, összlökettérfogat 594 cm3. Legnagyobb teljesítmény 14 LE 4500/min. Sűrítés 4,5. Mágnesgyújtás, szivattyús olajozás, elektromos rendszer 6V.

Erőátvitel. Olajban futó, kézi működtetésű tengelykapcsoló, lábkapcsolású, négyfokozatú váltómű, primer és szekunder lánchajtás.

Felépítés. Acélcsövekből hegesztett, alul nyitott csőváz, elöl hidraulikus csillapítású teleszkópvilla (Roadholder), hátul merev kerékfelfüggesztés. Együléses kivitel. Gumiméret elöl-hátul 3,25-19. Az üzemanyagtartály befogadóképessége 12 liter.

Méretek, tömegek. Hosszúság 2146 mm, tengelytáv 1384 mm, szabad magasság 140 mm, szélesség 711 mm. Saját tömeg 169 kg.

(Veterán Autó és Motor)