Használtautó-vásárlás 5.: Motor

Sorozatunkban már ellenőriztük a kocsi papírjait, a karosszériát, a futóművet, a gumikat. A próbakör ideje még mindig nem jött el: előbb meg kell vizsgálnunk a motort.

És végre eljött az idő! Eddig csak néztünk, most lépjünk a tettek mezejére. Természetesen ehhez kérjük a tulajdonos engedélyét. Érdemes ellenőrizni az olajat, a vizet, egyéb folyadékokat, a levegőszűrőt, esetleg a pollenszűrőt, és ha van, az automataváltó olaját. Ha nem találjuk meg a nívópálcát, a szervizben sem fognak örülni, hogy ellenőrizniük kell a szintet.

Kezdjük az olaj nívópálcájával - ennek a vége általában piros, sárga vagy sima fekete, régebbi modelleken egyszerű hajlított fémkampó. Húzzuk ki a helyéről, töröljük le az olajat róla valamilyen nem szöszölő törlőkendőbe, majd óvatosan, annak meghajlítása nélkül dugjuk vissza. Húzzuk ki még egyszer, és már látjuk is az eredményt. Két dologra kell figyelnünk: szint és szín. A szintet nem nehéz eltalálni, hiszen a pálca végén két jól látható jelölés között kell lennie a vékony réteg olajnak. A szín kicsit nehezebb kérdés. Ez függ a motor típusától (dízel vagy benzines), illetve attól, hogy atmoszférikus, azaz sima szívó vagy feltöltött-e a motor (turbós, kompresszoros, comprex).

Alapvető a kellően gyakori olajcsere. Derítsük ki, betartották-e a periódusokat

A dízelek nagyon kokszolják (feketítik) az olajat. Néhány ezer kilométer után már szurokfekete a kenőanyag (a színe, nem az állaga). Lehet az olaj fekete, de legyen lágy, könnyű tapintású, sima. Ha durva, ragacsos, mézszerű, akkor bizony már nagyon régen csereérett lett volna. Benzinmotornál egyszerűbb a helyzet: nincs ami a dízeléhez hasonló mértékben kokszolja az olajat, bár turbósok esetében itt is nagyobb mértékű kokszolódással kell számolnunk, de még ötezer kilométer környékén is mutat valamit eredeti, mézsárga színéből. Előfordulhat, hogy füstölésgátlót, hangtompítót, esetleg más adalékanyagot tesznek az olajba, akkor az olaj állaga megváltozik, és ragacsos, enyhén mézes lesz.

Vegyük le az olajbetöltő nyílás kupakját. Ez általában a motor tetején, OIL felirattal vagy kis olajoskannával van jelölve. Nézzünk bele a kupakba! Ne legyen a kupak belsejében sárgás olaj-hab, mert az rossz ómen. Ha csak városban használják a kocsit, előfordulhat kis mennyiségű habos olaj, de ennek 20-30 kilométer folyamatos (nem városi) menet alatt el kell tűnnie. Ha a válasz az, hogy csak autópályán, ráadásul lassan, akkor az illető vagy hazudik, vagy baj van a motorral! Ha tiszta, esetleg nagyon kicsit fekete olajsaras a kenőanyag (a korábbi olaj felverődött, minimális a lerakódás), az még belefér.

Egy ilyen akkumulátor nemcsak a csereérettségéről, hanem az autó sanyarú sorsáról is árulkodik

Jöhet a hűtőfolyadék, amit minden harmadik évben illik cserélni. Ennek ellenőrzése viszonylag egyszerű: elég belekukkantani a túlfolyó tartályba. Először is a mennyiség! Valahol félúton a minimum- és maximum-jelzés között kell lennie. Ha túltöltött, a tartály oldalfala koszos, de a hűtőfolyadék szép tiszta, akkor felvetődhet, hogy folyik a rendszer, vagy csak cserélték a fagyállót, de nem tisztították a rendszert. A folyadék nem lehet zavaros, barna, és főleg nem úszkálhat a tetején olajfolt.

Ha korábban, a kocsi alatt nedves pöttyöket találtunk, akkor itt is jöhet a vizsgálódás. Vigyázzunk, hogy hideg legyen a motor! Ellenőrizzük a csövek, csatlakozók végeit, nem nedves-e az aljuk, nincs-e gyöngyözés valahol. Ha tudjuk, nézzük meg a hűtő elejét és hátulját is, esetleg az alját tapogassuk meg. Ha nedves, gyöngyözik, higgyük el, ha beindítjuk, egy idő után csepegni is fog a növekvő nyomástól. Ekkor is érdemes kérdezni, miért és honnan csepeg. Csak reménykedni lehet, hogy nem raktak a vízbe hűtőtömítő adalékot. Az ideig-óráig megoldás, majd vízpumpacsere, és a teljes rendszer nagytakarítása következhet, és persze a lyukas hűtőt vagy csöveket is cserélni kell.

Nézzük meg a levegőszűrőt. Érdemes az eladó segítségét kérni, ő már valószínűleg levette, vagy látta, hogy kell levenni. Ha nehézkes kivenni a szűrőt, elég belekukkantani a dobozba. A légszűrő alapban hófehér vagy világossárga, az idő és a kilométerek haladtával egyre szürkébb, majd egész sötét, már majdnem fekete lesz. Nos, ha bekukkantottunk, akkor reménykedjünk, hogy világosat, esetleg enyhén szürkét látunk. Ha ez így van, akkor rendben, erre is fordítottak gondot.

Minden folyadékból a kellő mennyiségnek kell a tartályában lennie

A szervo- és fékolajat ránézéssel is ellenőrizhetjük. A kiegyenlítő tartály oldalán a jelzések között kell a szintnek lenni. Ha rendben, akkor megnyugodhatunk. Az olyan finomságokról, hogy a fékolajat is illik időközönként cserélni, mert terhelés esetén hamarabb forr, illetve egyre maróbb hatású lesz, már csak a szakirodalmak szólnak.

Ha tiszta a motortér, valószínűleg a motorvezérlő elektronika is az. Ugyanakkor nézzük át alaposan, nem sérült-e, nem lóg-e vezeték, minden csatlakozó gyári állapotot mutat-e, gyáriak-e a rögzítő csavarok, lehet-e látni esetleg kicsúszott, sérülést okozott csavarhúzó-nyomokat. Ellenőrizzük, nem repedt-e az elektronika doboza. Bármi rendelleneset vélünk felfedezni, azonnal gyanakodjunk, hogy valaki hozzányúlt, és minden bizonnyal nem azért, hogy felfelé csaljon a kilométerekben.

Miután mindent tüzetesen átnéztünk a motortérben, végre beülhetünk.

(Folytatjuk.)