Használtautó-vásárlás 6.: Beltér

Eljött az ideje, hogy ne csak kívülről nézegessük a kiválasztott autót, hanem bele is üljünk. Egy nagytakarítás csodákra képes, ezért a hibákat eltüntető eladóknak is a beltérrel van a legkönnyebb dolguk, de azért észrevehetünk gyanús részleteket.

Talán a legjobban a pedálok bírják a gyűrődést. Százezer kilométer felett azért már erőteljes kopásnyomokat figyelhetünk meg. Széttaposott, vagy eleve hiányzó gumipapucsok a pedálokról rosszat sejtetnek. Sok-sok tízezer kilométert kell megtenni ahhoz, hogy az amúgy rendkívül strapabíró pedálokat széttapossuk. Kis kopás persze belefér, mégiscsak nap mint nap táncot járunk a pedálokon...

Az ajtó is sokat elárul. A kárpitot, ha sérült, vagy ha sokat könyököltek rajta, és kopott, elég nehéz rendbe tenni, ráadásul cseréje is vagyonokba kerül. Ugyanez igaz az ajtóbehúzóra is. Ötvenezer kilométer környékén még megengedhetetlen a festését, krómozását vesztett fogó. A tisztítási trükk felismerésére megoldás, ha a hátsó ajtó (ha van) színezését, festését, kárpitját hasonlítjuk az elsőhöz. Itt nincs menekvés, a kettő nem lesz egyforma, ami egyrészt adódik a kettő más rendszerességű használatából is, de a kettő közötti különbségből kijön, mennyit használhatták az autót, tisztították-e az elsőt, és milyen állapotúnak kéne lenni az ajtóbehúzónak.

Hamar koszolódnak a pedálok, de súlyos kopáshoz tízezer kilométerek kellenek

Nézzünk be a műszerfal alá is! A feleslegesen lógó vezetékek nem a gyárban kerültek be, és a lötyögő, mozgó, nyiszogó beltéri anyagok, kárpitok sem a szériafelszerelés részei. Keressünk műszerfal-rögzítő csavarokat! Itt a következő hely, amire kevesebb figyelmet fordítanak a minket átverni készülők. Minden csavarnak ugyanolyannak kell lennie, nem lehetnek sérültek, ha festettek, ne legyenek kopottak. Ha mégis, akkor már valami javítva volt, valaki keresett-csinált valamit. Ugyanez igaz a műanyagok illesztésére. Ha csavarhúzónyomokat vagy slendrián, nem összepattintott alkatrészeket találunk, bizony gyanakodhatunk.

Üldögéljünk nyugodtan a kocsiban, elöl is, hátul is. Próbáljuk ki az összes ülést, állítsuk őket, döntsük, emeljük, és mindegyik biztonsági övet kössük be. Egymás után próbáljuk ki a jobb és bal oldali biztonsági övet. A biztonsági öveken kötelezően fel kell tüntetni, hol gyártották, ha hiányzik, az kérdéseket vethet fel, ahogy az eltérő évjáratú életmentő gurtnik is. Minden biztonsági övnek ugyanolyan gyártmányúnak, évjáratúnak, árnyalatúnak kell lennie. Ha ez nem így van, akkor valamelyiket cserélték, és elképzelhető, hogy a többi is igénybe volt véve egy esetleges balesetben. Akkor már nem fogják ellátni feladataikat a következő karambolnál!

Nézzük meg az ülések tömését, a biztonsági övek gyártási idejét is

Természetesen a használat miatt a bal oldali egy kicsit mindig könnyebben jár, de nem lötyöghet, és nem lehet fényévnyi különbség a kettő között. Ha emelhető az ülések magassága, emeljük fel az első üléseket, és nézzünk alájuk. Ott (ha modernebb autóról beszélünk), meg kell találnunk valahol a biztonsági övekhez tartozó piropatronokat - amelyek baleset esetén megfeszítik az öveket -, esetleg azok hűlt helyét. Ha vannak ilyenek, mindkét oldalt lenniük kell, ugyanazon a helyen, esetleg tükörképet mutatva. Sem szigetelőszalagnak, sem egyéb buherált vezetéknek nincs ott helye. Itt már nemcsak a pénztárcánkkal, hanem adott esetben az életünkkel is játszunk! A biztonsági öv csatját is ellenőrizzük; nem szabad lötyögnie, mindkettőnek ugyanúgy kell kinézni, és érintetlennek kell lenniük a rögzítő csavaroknak.

Ezek voltak a lényegi részek, hiszen szőnyeget cserélni, műszerfalat ápolni percek kérdése. Persze azért vessünk rájuk egy-két pillantást. Az összbenyomás, a hatodik érzékünk itt is segíthet. Hallgassunk rá!

(Folytatjuk.)