Traktortól a szabadidó-autókig - Terepjáró-történelem

A terepjáró szó hallatán sokaknak azonnal megnő a pulzusszáma. Van, akinek azért, mert azonnal saras, sziklás, meredek ösvényt vizionál, van, akinek azért, mert letaposott aljnövényzetet, menekülő állatokat lát, és vannak olyanok is, akiknek a fényesen csillogó, krómozott alkatrészek, a karcmentes karosszéria, a nagy lökettérfogatú motorok és széles gumik jutnak eszébe. Eltérőek a szempontok, egy azonban bizonyos: a terepjárók nem csupán egy fontos piaci szegmenst alkotnak, de komoly indulatokat is kiváltanak. A hétvégi Off-Road Show kapcsán megpróbáltuk tisztázni az offroad és az onroad közti különbséget, a műfajok kialakulásának történetét.

Az 1970-es első Range Rover a komfortos szabadidő-autók első példánya

Nehéz eldönteni, mikor kelt útra az első család egy terepjáró fedélzetén egy kis hétvégi kiruccanásra. Valószínű, hogy a trend Amerikában és Európában is a 1960-70-es években kezdett hódítani, amikor egyre többen pakolták be a családot és indultak - főleg aszfaltozott úton - a természet lágy ölére túrázni, táborozni, vagy piknikezni. Ennek a felhasználási módnak egyenes következménye volt egy olyan terepjárótípus megszületése, amely bár továbbra is összkerékhajtású, de fő erénye mégis a kényelem. A korai terepjárók ugyanis nem kényeztették el túlzottan utasaikat, rugózásuk és belterük spártai volt, az ablakok kicsik, fűtés pedig előbb egyáltalán nem volt, később pedig meglehetősen hatástalanul működött. A kényelmesebb és sokoldalúbban használható terepjáró ötlete nyomán készültek végül el az első az onroad terepjárók, amelynek egyik prominens - vagy talán első - példánya a Range Rover. Nagy különbség, hogy ebben létraalváz helyett önhordó karosszériát alkalmaztak a mérnökök.

Nagyjából ez az a korszak, amikor két külön úton indultak tovább a terepjárók és a szabadidőautók, amelyből aztán önálló kategória és végül iparág született, olyan szárnyvonalakat kitermelve, mint a SUV-ok, a crossoverek, a pickupok és az emelt hasmagasságú, négykerék-hajtású kombik. Ha a terepjáró valódi fogalmánál maradunk, akkor igazi fából vaskarika modellek ezek, hiszen bár jelentős hányaduk továbbra is négykerék-hajtású, műszaki megoldásaik, illetve paramétereik miatt nem igazán alkalmasak kemény terepen való közlekedésre, egyes felhasználók szerint viszont komoly presztízsértékkel bírnak. Ezt egyébként sok gyártó maga is kiemeli, persze jóval finomabban fogalmazva: az autó könnyebb terepen is megállja a helyét. Hogy aztán mit jelent a könnyebb terep, azt döntse el mindenki maga bátorsága és belátása szerint, legfeljebb hívni kell egy Land Rovert, vagy Jeep Wranglert, hogy kihúzza a sárba ragadt crossovert.

Terepen nem előny a két tonnás tömeg és a 20 colos könnyűfém felni

Szükség van tehát a funkcióbeli elkülönítésre is, így ha a leendő vásárló felül tud emelkedni azon, mekkora presztízst jelent egy szabadidőautó megvásárlása, gondolkodjon el azon is, ki tudja-e használni járműve praktikus tulajdonságait, illetve, hogy ezek a tulajdonságok számára jelentenek-e akkora előnyt, amiért megéri a magasabb fenntartási költség, a nagyobb fogyasztás és a nagyobb környezeti terhelés. Érdemes mérlegelni, hogy az autó egész életében csak a sík betondzsungelben fog-e közlekedni, vagy néha azért fel kell másznia egy meredekebb hegyre, így szükség lehet-e az összkerékhajtásra, illetve a felezőre. A városi közlekedést szemlélve manapság ez még nem annyira elterjedt gondolkodásmód, bár sok gyár felismerte, hogy a tulajok nem tudnak lemondani a nagyobb autó csábításáról, egyre több szabadidőautóból készül hibrid változat. Az autógyárak így mossák kezeiket, hiszen így egyszerre harapnak újabbat a piaci tortából, csökkentik a természetvédők által kihasználható támadási felületet, a vevő pedig elégedett, és úgy érzi, hogy tett valamit környezetéért, hiszen takarékosabban, tisztábban autózik.

Nem pont ilyen igénybevételre tervezték a Volvo XC70-et

Az autóipar fejlődése az új modellek mellett új irányzatokat is hoz, amely számos új fogalom megismerését követeli meg. Ezért tehát praktikus elkülöníteni a terepjárókat a szabadidő-autóktól, mely utóbbi fogalom kiválóan lefedi az összes olyan modellt, amelyet gazdája nem szívesen kerget be a sárba, mert félti a fényezését, vagy mert az autó futóműve, a gumik és egyéb felszereléseinek hiánya - például felező - nem teszik lehetővé a sárdagasztást. Míg a kategóriában uralkodó enyhe identitászavar meg nem szűnik, vagyis a jelenlegi trend szerint a crossoverek, pickupok és SUV-ok még személyautósabbak nem lesznek - vagy talán ezen is túl -, szükség van egyfajta tudatos fogalomalkotásra, amikor ezeket a járműveket emlegetjük.

Márpedig emlegetésben nincs hiány, ugyanis kevés olyan autókategória létezik, amelyet olyan sokszor ért volna támadás, mint amennyiszer a terepjárókat és a terepjárónak nem minősíthető szabadidőautókat érte. A környezetvédelmi szempontok előtérbe kerülése következtében a korábbi teljes szabályozatlanságból jelenleg - átesve a ló túloldalára - a teljes tiltás felé haladunk, vagyis további tétlenség esetén eljöhet az idő, amikor már szervezett körülmények között sem lehet majd terepre merészkedni. Ez nem csupán az autókra, de a motorokra és a quadokra is igaz, ahogy az is megfigyelhető, hogy sokszor a természetvédőket sem feltétlenül a természet védelme motiválja elsődlegesen. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a sokat támadott terepezők és a természetvédők között olyan információs szakadék húzódik, amely a szakmai és tapasztalati dolgokon túl sok esetben a merev elutasítás miatt nem hidalható át. Pedig erre, vagyis a közös hangnemre és a párbeszédre szükség van, hiszen mindkét csoportnak - ha lehet ilyen elszigetelő módon fogalmazni - szüksége van a másik segítségére, jóindulatára és szakmai tudására, hogy mindenki számára megnyugtató megoldás születhessen.

A sportos szabadidő-autókkal a legritkább esetben mennek ki terepre tulajdonosaik

Remélhetőleg egyre többen tudnak ezzel a hozzáállással azonosulni, ám a természetvédők és a különböző terepjárós csoportok között folytatott egyeztetések során úgy tűnik, hogy a kompromisszumkészség leginkább utóbbiak részéről a nagyobb. Azt azonban könnyű belátni, van ésszerű határ a tiltás és a szabályozott lehetőségek között, amelynek segítségével megvalósítható lenne, akár terepjárós segítséggel a szigorúan védett területek ellenőrzése és a tilosban járók felelősségre vonása. Ehhez azonban lehetőséget kell biztosítani a legális terepjáráshoz, amely akár nem védett területek - például lőterek -, illetve útvonalak kijelölésével megvalósítható volna, minden érdek szigorú figyelembe vételével. Mindenekelőtt azonban szükség van egyfajta közös okulásra, amely főleg a másik által képviselt érdek, vagy szakmai terület megismerésére irányul. Elengedhetetlen a tapasztalatcsere, az ismeretek kicserélésre, vagyis a közös tanulás. Erre nem csupán a megszervezett találkozók biztosítanak lehetőséget, de az olyan nagy események is, mint a Papp László Budapest Sportarénában szeptember 5-én megnyíló Off-Road Show, amelyen a terepjárók és szabadidőautók mellett, a természetvédelem is nagy hangsúlyt kap.

Nyerteseink

Nyereményjátékunkban azt kérdeztük olvasóinktól, a felsoroltak közül melyik igazi offroados helyszín. A helyes megfejtés az a), vagyis Somogybabod.

A helyes választ beküldők közül Csató István Róbert, Jobbágy Dóra, Emri Dániel, Szegedi József és Varga Ferenc nyert fejenként két belépőt az Off-Road Show-ra.