Csak rendes fék és futómű kéne hozzá - Suzuki SFV 650 Gladius teszt

A kéthengeres, nyomatékos blokk egy igazi gyöngyszem, a divatos csomagolás már-már az olasz motorok szintjét hozza. Egy kávéház előtt letámasztva garantált a hatás, sajnos azonban futóműre és rendes fékekre már nem maradt pénze a Suzukinak. Kár érte, de a Gladius még így is kéne szaladgálós motornak.

Ahol viszonylag jó minőségű az út, ott nincs gond a Gladiusszal, ám az aszfalt minőségének romlásával együtt drámaian zuhan a motor nyergében ülő önbizalma is: az úthibákon felüt és elpattog, utána meg veszett hintázásba kezd az egész motor, ami nem éppen hasznos kanyarodás közben. A kétdugattyús első fékek teljesítménye, pontosabban annak hiánya szintén elég nagy visszatartó erő a féktelen száguldozástól - konkrétan ijesztő. Ez persze csak akkor tűnik fel, ha egy komolyabb motorról ülünk át a Gladiusra, ám itt a komoly alatt már egy hatszázas Honda Hornetet is érthetünk, amelyen valóságos satuk vannak a Suzukihoz képest. A fékek gyengébb teljesítményét valamelyest ellensúlyozza, hogy - egy hasonló méretű, négyhengeres blokkhoz képest - a Gladiuson kimondottan erős a motorfék hatása. Persze ha úgy vesszük, a harmatos fékeknek jó oldaluk is van: egy kis összeszokás után garantáltan nem fékezzük túl magunkat egy-egy szerpentines kergetőzés közben, és nagyobb kanyarsebességgel kompenzálhatjuk motorunk gyenge pontjait.

Egyedül csak a kipufogó formáját nem tudtam megszeretni

Szerencsére a gumikon sem spórolt a Suzuki, gyárilag tapadós Dunlop Qualifierek feszülnek a Gladiuson. A 160-as hátsó gumi miatt szinte magától dől be a kanyarokba a kis Suzuki, nem kell vele erőlködni vagy birkózni, és gyönyörűen tartja a kiválasztott ívet, feltéve, ha nem jön közbe egy úthiba. Bár csupasz motorról van szó, ennek ellenére még autópálya-tempónál sem vészes a helyzet a nyergében; nem mondom, hogy egy fenékkel elmennék vele Európa legtávolabbi szegletébe, de kellemes meglepetés volt, hogy nem tépett le a menetszél. Autópályán már csak azért sem érdemes hajszolni szegény Gladiust, mert ekkor hétliteresre szökhet a fogyasztás, ami a 14,5 literes tank mellett alig 200 kilométeres hatótávolságot jelent. A fogyasztási rekord másik oldalán nálam 4,4 liter állt, vegyes használat és visszafogott tempó mellett, ami több mint baráti.

Az ülésmagasságon szó szerint érezni, hogy ez egy uniszex motor

A Gladius tehát egy szemrevaló, kifejezetten kellemesen motorozható kis masina, ám hiába a remek erőforrás, nem érzem jelentős előrelépésnek akár a mostani, akár az első generációs SV 650-hez képest. Ez azért fontos, mert a Gladius ára - amely tavasz óta szép lassan kúszik felfelé - már 2,1 millió forintnál jár, vagyis éppen 300 ezerrel több a hasonló tudású SV árcéduláján szereplő összegnél. Ugyanakkor nézhetjük a másik irányból is a dolgokat, hasonló teljesítményű V2-es motort kínál még a Ducati is: a 80 lóerős Monster 696 ára jelenleg 2,86 millió. Ehhez képest kifejezetten diszkont vételnek tűnhet a Gladius, igaz az olaszok legalább tisztességes futóművet és fékeket tettek a legkisebb Monster alá. A Gladius mentségére legyen még mondva, hogy a hasonló tudású és árú japán konkurensek (pl.: Kawasaki ER6-n, Yamaha XJ6, Honda CBF600) sem büszkélkedhetnek különb futóművel és fékekkel, ám a Suzuki esetében ez azért tűnik fel ennyire, mert ez a remek blokk és váz egyszerűen jobbat érdemelne. Átlagos használat mellett, pláne egy kezdő motoros esetében ugyanakkor a fent említett gondok fel sem merülnek, tehát arra, amire kitalálták a Gladiust közel tökéletes.

Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 645 cm3. Furat/löket: 81/62,6 mm. Hengerek/szelepek száma: 2/8. Teljesítmény: 72 LE/8400. Nyomaték: 64 Nm/6400. Fékrendszer elöl/hátul: kétdugattyús féknyergek, 290 mm-es dupla tárcsával / egydugattyús féknyereg, 240 mm-es tárcsával.
Méretek, tömegek. Ülésmagasság: 785 mm. Tengelytáv: 1445 mm. Önsúly: 202 kg. Üzemanyagtartály térfogata: 14,5 l.
Gumik: elöl 120/70ZR17M/C (58W), 160/60ZR17M/C (69W)