Különleges pillanatok a Kovács család életében: apa elemózsiát pakol az új autóból, a copfos kislány pöttyös labdával játszik a Balaton parton. Nagyon boldogok, mert még a kutya és a nagymama is befért a kombiba. Snitt. Valahogy így nézhetett ki néhány évtizeddel ezelőtt egy autótípust reklámozó propagandafilm. S ez az autótípus lehetett volna a Škoda Octavia Kombi és a Wartburg 311 Camping is, hiszen mindkettő tökéletesen megfelelt az idilli család idilli szállítójárművének. S ebben semmi irónia nincs, a csehszlovákok és a kelet-németek is jó úton jártak, mivel akkor, főleg a vasfüggönyön innen, nem igen akadt ellenfele összehasonlításunk két résztvevőjének.
A Wartburg az idősebb, 47 éves, kezdjük vele. A "púposnak" is becézett sorozat első generációjából való példány, amely a 311-es típusjelzést viseli. A népnyelvben csak nagykerekűnek nevezték, mivel ennél még 15 colos abroncsokat alkalmazott a gyár, szemben a későbbi, 312-1-essel, ahol 13-asra váltottak. Volt más eltérés is a formára teljesen azonos autók között, a legfontosabb talán a futómű: előbbinél a háború előttről származó alapoknak köszönhetően hátul merev tengely dolgozik, s az egész kasztni keresztlaprugókon ring, a kiskerekűnél független hátsó felfüggesztés és spirálrugó kombinációját alkalmazták.
Hasonló, a hatvanas években népszerű világos bézses színárnyalatot viselnek, a Wartburg kétszínű fényezése a DeLuxe kivitelre utal. A német típusból is készült háromajtós kombi, sokkal hétköznapibb puttonykialakítással
Aki vezette már mindkettőt, tudja: ég és föld a két változat viselkedése, természetesen az utóbbi javára. A mi 311-esünk is keményen gurul, ám ebben a versenyszámban az 1969-es forgalomba helyezésű Octavia sem jeleskedik. A Škoda életében is sok apró módosítás volt, a futómű kezdetben (amikor még 440-esnek hívták ezt a modellt) elől-hátul keresztlaprugókon ült, majd az Octavia névvel elől kettős keresztlengőkaros, tekercsrugós, stabilizátoros felfüggesztés is érkezett. Hátul viszont minden változatlan maradt. A Camping teljesen eredeti állapotú, sosem újították fel, és ez meg is látszik rajta, ám emiatt nem érdemes bánkódni; az eredeti fa felületek, textilek tapintása, és a jellegzetes utastéri illat beszippantása nagy élmény. Az Octavia karosszériája és motorja már átesett legalább egy beavatkozáson, szépen csillog, újszerű, kárpitjai is hibátlanok.
A Wartburgnál a puttony tetőmegemeléssel is járt, s a hátsó rész láthatóan hosszabb, mint a csehszlovák riválisnál. A Škoda 1969 után elveszítette kecses "uszonyait" és keskeny csíklámpáit
A háromajtósság rögtön hátrányba hozza a Skodát, hiszen ha családi autóról beszélünk, nem ez a legpraktikusabb karosszéria. Az ülőlappal együtt előrebillenthető első ülések mögött felszabaduló nyílás elfogadható átjárót nyit, de leginkább gyerekeknek könnyű itt a bejutás. A Wartburg viszonylag szűk, ám szélesre táruló hátsó ajtóival megnyeri a beszállási versenyt, ráadásul a második üléssorban a térkínálat is nagyobb, annak ellenére, hogy a két autó méretei között nincs érdemi eltérés. A vezetőülésben ülőktől talán a Škoda vár el több kompromisszumot: a nagy átmérőjű volántól a hosszabb lábúak combja szorongatott helyzetben van. A Wartburgnál kisebb a kormány alsó karimája, emiatt a lábtér is kevésbé szűk. A Wartburg a teljesen sík padlójával is elhúz, sem elöl, sem hátul nincs középen kitüremkedés. A leghátsó traktus, azaz a csomagterek versenyében döntetlenre állnak. Az ablakvonalig mért kapacitás közel ugyanakkora, de míg a Škoda osztottan dönthető hátsó üléstámlákkal kedveskedik, a Wartburg-padot csak egyben lehet lehajtani. A Camping nagyobb belmagassága javítja a komfortérzetet, és - nem utolsósorban - a pakolhatóságot. Abban az időben még nemigen figyeltek a praktikus részletmegoldásokra, így ötletes tárolóhelyeket, rekeszeket nem érdemes keresnünk. A Wartburg azért előnyben van: mind a négy ajtajára varrtak zsebet.
Megszokást igényel a Wartburg kormányváltója, de a Skoda padlóból kilógó karja is feladja a leckétMenet közben a kemény, pattogós futómű és a nagy holtjátékú volán közös nevező, ahogy a nem éppen acélos négydobos fékrendszer is. Nehéz kérdés, hogy melyik motor mellé tennénk le a garast. A surrogva, visítva járó kétütemű sokkal halkabb, de 37 lóerőtől nem várhatunk túl sok lendületet, főleg ha a család megtölti a kabint; sík úton a 80-90 km/órás utazótempó tartható. A Škoda alublokkos, OHV motorja hangos és kelletlen, elvitathatatlan előnye, hogy alul sem nyomatékszegény (ellentétben a pörgetésért kiáltó kétüteművel), s tartós 100-zal is megy, ha az ember nem retten meg a kóválygós futóműtől. A csehszlovák veterán váltókarja a padlóból nő ki, a teljesen feje tetejére állított váltóséma (jobboldalra tolva van az egyes, kettes, onnan kell középre húzni a hármashoz és négyeshez) miatt nem árt az odafigyelés. A kétütemű kormányváltója is szokatlan az új autóhoz szokott kéznek, a kopott szinkronok miatt a kapcsolás sem finom. A 311-es elöl, az Octavia hátul hajt, emiatt a Wartburg télvíz idején sokkal biztosabban fogta az utat. Két különböző karakter, két külön világ; ha a méret és a kihasználhatóság a lényeg, Wartburg viszi a prímet. A maguk korában mindenki vágyott rájuk, s most is szerethető veteránok.
Egyiknél sem a ma megszokott nyitási megoldásokat találjuk. A Wartburgot talán könnyebb pakolni, a Skodánál viszont kisebb az ajtók helyigénye, és kisebb cuccok bepakolásához elég csak a felső részt felemelni. A pótkerék mindkettőnél a raktérpadló alatt utazott, az Octavia esetében külön ajtó mögött elrejtve
Műszaki adatok - Škoda Octavia Műszaki adatok - Wartburg 311 |