Egy iskolás is szebbet rajzolt volna

Kusza vonalvezetés, sunyi malacszempár és sátortető-far: sok furcsa szerzet járja a világ országútjait, és néhány gyár ma is futószalagon ontja a szörnyszülötteket. Fiat Multiplától a Velorexig összegyűjtöttük az autótörténelem leghíresebb rondaságait.  

Sokszor a kisszériás gyártóknál kell keresni a legízléstelenebb formákat, ebben a malajziai Bufori is élen jár. Még több fotó a galériában, kattintson a képre! Forrás: Bufori

Döbbenten álltak az újságírók 1994 októberében az új Ford Scorpio nemzetközi bemutatóján: kinek akarják eladni a németek ezt a kocsit ilyen borzalmas dizájnnal? A korábban szolid limuzin púpos farával és a csíkszerű hátsó lámpáival túlságosan amerikai lett az európai ízlésnek, szemből pedig tátott szájával és dülledt szemeivel egy halra emlékezetett. Négyévnyi küzdelem megadta a választ az újságírók kérdéseire, a Scorpióból alig 75 ezer darab fogyott, és utód nélkül eltűnt a süllyesztőben.

Egy-egy típus szerény piaci sikere hátterében azonban nem mindig a csúf dizájn áll - rossz koncepció, túlságosan magas ár, megbízhatatlan technika, gyenge biztonság is okozhatja a vesztét. Szerencsére az eladási számok mellett közönségszavazások is adnak némi támpontot abban, hogy kiderüljön, melyik a világ legrondább autója, igaz, több értékelést (Daily Telegraph, Die Welt listák stb.) összevetve csak a dobogósok helyezettjében fedezhető fel közmegegyezés, a 25 évnél fiatalabb típusok között.

A legtöbb közönségszavazás citromdíjasa a teljesen össze nem illő elemekből megépített Aztec. A legjobb évében 27 ezer darabot tudtak elsózni belőle Forrás: Pontiac

Közfelkiáltással a 2001-ben bemutatott Pontiac Aztec lett a világ legrondábbnak tartott autója, és bár az ízlés szubjektív dolog, az ítélettel nehéz vitatkozni. Amerikában ez egy korai kísérlet volt az egyterűek és a terepjárók keresztezésére, de a végeredmény egy aránytalan, sunyi tekintetű szörnyszülött lett, amin szerencsétlenül keverednek a teljesen össze nem illő stíluselemek. Az autósok rögtön élcelődni kezdtek rajta, és nem győzték ugratni a kevéske Aztec-tulajdonost. Nem lehet azonban a rút dizájnt a tervező félrecsúszott a szemüvegére fogni, hiszen a General Motors marketingesei támogatták a projektet, és a cégvezetés pedig rábólintott.

Egy Európában jóval ismertebb típus, a Fiat Multipla lett a ranglisták második helyezettje, és tényleg olyan, mintha földönkívüliek alkották volna. Hatalmas, függőleges oldalablakai miatt guruló üvegháznak tűnik, de igazi furcsaságát a kacsacsőrszerű motorháztető, a sok szétszórt fényszóró és a szélvédő alatti toka adja. Ez volt a Fiat válasza arra, hogy egyre unalmasabb autók tervezésével vádolták, de maga olasz cég is megijedt a fogadtatástól, és ráncfelvarrásnál teljesen átalakította a Multipla elejét. Azóta persze egyre többen tanulják meg értékelni az ősmodell különc karakterét, na meg a 3+3 üléses utastér praktikumát.

Tanulányautónak vicces volt, de szériaautóként senki sem tudta hová tenni a zseniális konstrukciójú Fiat Multiplát. Mára egyre többen értékelik karakterét Forrás: Fiat

A citromdíjasok listájának harmadik helyén csak egy valami biztos, a márkanév. Ssangyongnak hívják a dél-koreai gyártót, amely két évtizeden keresztül olyan bizarr formatervekkel botránkoztatta meg a világot, mint a ferdehátú Atyon terepjáró és a szétkenődött S-osztálynak tűnő Chairman limuzin. De a választékból leginkább a Rodius érdemli meg a dobogós helyet, amely szemből plüssmackóra emlékeztet, hátulnézetből pedig olyan, mintha a meglévő fazonra valaki egy sátrat eszkábált volna.

Dél-Koreában más márkák is megküzdöttek az egyterű-építéssel, példaként elég a bajszos Daewoo Tacumát és a lépcsőzetes ablakvonalú Hyundai Matrixot említeni. A negyedik gyártónak, a Kiának a limuzin készítésbe tört bele a bicskája, a Jaguar és Mercedes tollakkal éktelenkedő Opirus láttán a célcsoportnak szánt menedzserek fetrengtek a röhögéstől. De Japánból is érkeztek olyan hírhedt melléfogások, mint az értelmezhetetlen Suzuki XC-90 terepjáró, a csúszdára emlékezető Mazda 121, vagy a régi Toyota Prius, amely állítólag csúfsága miatt bukta el első nekifutásra az Év autója címet.

Az Európából összelopkodott dizájnelemek korszaka után megjelentek az önálló formatervű kínai autók - mint például ez a kölyökkutya-ábrázatú Geely Forrás: Geely

Míg mára a koreai és japán gyártók többsége meg tudott határozni egy identitást és – exportpiacra legalábbis - vállalható megjelenésű autókat gyárt, addig Kína üzemei szorgalmasan ontják a rútabbnál rútabb típusokat. Legviccesebb nevű kupéjuk az eklektikus Geely Beauty Leopard, de még százával lehetne sorolni azokat a Frankenstein-autókat, amiket az európai gyártókról (rendszerint illegálisan) lemásolt forma elemekből férceltek össze. Kína autóiparában ugyanakkor mára megjelentek a modern, egészen vállalható külsejű exportcikkek is, lásd a Qoros palettáját.

Néhány dizájnbukás a neves európai gyártókat is utolérte a közelmúltban. Az egyik legvitatottabb korszakot a BMW zárta le Chris Bangle távozásával, aki főleg a 7-es sorozattal vetette el a sulykot, a reprezentatív limuzin hátulról úgy festett, mintha egy kisipari Polux csomagtértetőt szereltek volna rá. Még kevésbé tudta értelmezni a közönség a BMW egyik korábbi típusát, a bakancsra emlékeztető Z3 kupé változatát, amely extrém külseje és ritkasága miatt mára a gyűjtők kedvence lett. Aligha vár viszont ez a sors az idétlen, lapított orrú Mercedes Vaneóra, amelytől irtóztak a családosok. Végül négy év alatt alig 55 ezer talált gazdára belőle - holott a stuttgartiak évente akartak belőle ennyit eladni.

Most akkor melyik az eleje? Majnem mindig rossz arányúak a kupé-kabriók, de kisautó alapterületen olyan furcsaságok születnek, mint a Mitsubishi Colt CZC Forrás: Mitsubishi

Vannak kategóriák, amelyektől világszerte irtóznak a dizájnerek, a végeredmények alapján joggal. Az egyik ilyen kaszt a ferdehátúnak tervezett, de a fejlődő piacok számára lépcsőshátúvá átalakított kisautóké, amelyek sorát a Volkswagen Derby és az Opel Corsa TR nyitotta a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, ma pedig olyan puttonyosokban él tovább, mint a gnóm Renault Thalia. Még nehezebb ügy a kupé-kabrióké, amelyeknél hatalmas fenékre van szükség ahhoz, hogy el lehessen tüntetni a szegmentált keménytetőt. A CC-kategória helyett ma inkább arra térnek át a gyártók, hogy a négyüléses kabriók hosszú utastere fölé kisebbre összehajtható vászonponyvát szerelnek.

Általános trend a mai autóiparban az uniformizálódás, ami nemcsak abban mutatkozik meg, hogy neves gyártók átveszik egymás stílusjegyeit, nem abban is, hogy a korábbinál jobban hasonlítanak egymáshoz az alapformák. Folyamatosan igény van ugyanakkor piaci rések felfedezésére, amihez sorra találják fel az új kategóriákat a gyártók - és ha valahol, hát itt megmaradt még a lehetőség a bakizásra. A génkísérletek egyik legvadabb eredménye a Nissan nyitott szabadidőautója, a rettenetes Murano CrossCabriolet, de az Audi A7 és a BMW X6 formáját sem volt könnyű megemészteni.

Sokféleképpen alakítható, egyszerű kisautó volt a cél az AWS Shopper megalkotásánál, de úgy festett, mintha egy sufniban kalapálták volna össze Forrás: AWS

Abban a korban, amikor egér helyett ceruzával rajzoltak a tervezők, több kretén autó szaladgált az utcán. Nehéz közülük leget kiválasztani, de nem lehet szó nélkül elmenni a hórihorgas, haragos tekintetű, hátul negatív ablakdőlésű Citroen Ami 6 mellett. A pálmát vitán felül az 1971-től három éven át gyártott AWS Shopper viszi el, amely szegényes kivitele ellenére Berlin gazdagabbik, nyugati feléből származott. Esetében dizájnról beszélni erős túlzás, a 13,6 lóerős tákolmány úgy néz ki, mint egy OBI-elemkből házilag összetákolt pavilon. Nem lehetett elég olcsó ahhoz, hogy 1400 darabál többet el lehessen belőle adni.

Kelet-Európában a szocializmus alatt szintén jó néhány furcsaság állt a parkolókban, de a Zaporozsec, az Izs (dobozos Moszkvics) és a mozgássérülteknek szánt, bőregérnek csúfolt Velorex kivételével kevés igazán nevetséges típusokat lehet említeni. Sok hibára persze nem is adtak maguknak lehetőséget az állami autógyárak: sok modell nyugati licensz alapján készült, és szinte mindegyiket a végtelenségig gyártottak. Akkor volt csak baj, amikor a meglévő típusokat fiatalítani kellett, és megszülettek a műanyagokkal teleaggatott Zastavák, Wartburgok, Ladák és Daciák.

Hosszas, kitartó munkával barmolták szét a Renault 12 csinos alapformáját a Daciánál. Előbb az ormótlan lámpák jöttek, aztán a gnóm kupé Forrás: Dacia

A legismertebb dizájnbotrányok Amerikához és két, már nem létező autómárkához kötődnek. Egyikük az AMC volt, amely kompaktot akart piacra dobni, de sajnálta a pénzt és az időt a fejlesztésre. Fogta hát a Hornet limuzint, az első ajtóktól hátra mindent lefűrészelt róla, és rövid fart illesztett rá – ami viszont sehogyan sem passzolt a hosszú motorháztetőhöz. A Gremlin bukása nem vette el az American Motors Company vezetők kedvét a kísérletezéstől, és elkészítették a hipermodern, Wankel-motorosnak szánt Pacert. Ám a hálátlan közönség guruló akváriumnak vagy focilabdának csúfolta a fura szerzetet, ma pedig csak egy filmszerepe miatt emlékszik rá - a Wayne világából…

A prospektus családi idillje figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy minden rosszmájú autós az Edsel-hűtőrács obszcén formáján röhögött Forrás: Edsel

Még nagyobb felzúdulást keltett a Ford konszern 1958-ban hatalmas csinnadrattával bevezetett márkája, az Edsel. Krómtól roskadozó, fecskefarkú fazonja megfelelt az akkori amerikai divatnak, egyetlen részletét, a hosszúkás hűtőrácsot kivéve. Ezt az élcelődők eleinte a lovak nyakhámjához vagy piszoárhoz hasonlították, de a bevezetés után néhány héttel futótűzként terjedni kezdett a legkínosabb hasonlat is: ez bizony egy női nemi szerv. Néhány kiforratlan műszaki részlettel és rossz árpolitikával súlyosbítva a sok disznóvicc lehetetlen helyzetbe hozta az Edselt, két év elteltével kénytelen volt bezárni a Ford úgy, hogy gyakorlatilag az ablakon dobott ki 400 millió dollárt.