Nem indult zökkenőmentesen az ismerkedésem a tesztautóval. Az első enyhe rámpán – amit elővigyázatosságból eleve ferdén közelítettem meg – is finoman leért az alja, aztán, amikor a motort akartuk fotózni, a szél kis híján levitte a vitorlává avanzsált, közel kétméteres alumínium motorháztetőt, két ember kellett hozzá, hogy lecsukjuk.
Belvárosi utcákban, parkolóházakban is fokozott elővigyázatosságot követelt, mivel
a szélessége tükrök nélkül is több két méternél,
a Bëlga ezután nyugodtan énekelhetne Mercit a „Gyaloglás vége" azon sorában, amelyben egy Chevy szélességét egy kombájnéhoz hasonlítják.
Már csak a motorhang miatt is érdemes elindítani a videót
Meglepő, de a sávot kitöltő szélesség és a hátranézetet blokkoló tetőpúp ellenére manőverezni nem nehéz vele, mert egyrészt segít a tolatókamera és radar, másrészt a GT C-hez
alapáron jár az összkerék-kormányzás.
A hátsó kerekek 100 km/óra alatt az elsőkkel ellentétben irányba mozdulnak el 1,5 fokot, ettől olyan érzése lesz az embernek, mintha a tengelytáv jóval rövidebb lenne 2,63 méternél. Nagyobb tempónál már az elsőkkel párhuzamosan fordulnak, amitől a tengelytáv hosszabbnak érződik a valósnál, és tényleg stabilabbá válik az autó.
Hasonló rendszer dolgozik a Porsche 911 Turbóban is, de teljesen más hangolással: ott 50 km/óra alatt fordulnak ellentétes, és 80 km/óra felett párhuzamos irányba a hátsó kerekek, 50 és 80 között pedig a szituációtól függően az autó dönti el, hogy melyik irányt választja.
Az, hogy a Merciben csak 100 km/óránál történik a váltás, azt jelenti, hogy az éles kanyarokban iszonyú fordulékonynak, ugyanakkor sínautósan stabilnak érezni a GT C-t:
alig kell mozdítani a kormányon, hogy elforduljon,
és szinte lerobbanthatatlan az ívről. Ha viszont 100 km/óra körüli sebességgel, a váltáspontnál körül veszünk be egy kanyart, akkor előfordulhat, hogy korrigálni kell az alcantara borítású kormánnyal, mert nagyobb szögre van szükség, mint amire számítunk.
Korábban csak egyszer vezettem Mercedes-AMG GT-t, a Hungaroringen egy S kupét, amelyben emlékeim szerint sokkal idegesebb és könnyebb volt a kormány, mint ebben a GT C-ben. Nem tudom, hogy az összkerék-kormányzás, vagy a ráncfelvarrás miatt volt-e jobb ebben a rásegítés és az áttételezés, de a lényeg, hogy sokkal jobban működött az egész kormányzás. Ráadásul a jó fogású volán a tempó növelésével életre kelt, és bőséggel adott visszajelzést az első kerekek tapadásáról.
Bár a GT C 1,73 tonnás tömege egy sportautóhoz képest sok, menet közben ennél sokkal könnyebbnek érződik,
2-3 mázsát simán letagadhatna.
Mintha nem ismerné a fizikai tehetetlenség fogalmát, késedelem nélkül fordul rá a kanyarokra, majdnem olyan eleven, mint egy egytonnás Mazda MX-5. Ebben az összkerék-kormányzáson és a rendkívül mély tömegközéponton kívül a remek súlyelosztásnak lehet szerepe, ugyanis mindent megtettek, hogy a nehéz dolgokat a két tengelyen belül tartsák.
A kompakt méretű V8-ast a lehető leghátrébb, a szélvédő alá tolták, az akkumulátor apró és könnyű lítium-ion,
a túlnyomórészt alumínium karosszéria orra magnéziumból van,
hogy elöl legyen a legkönnyebb, a hétfokozatú, villámgyorsan kapcsoló duplakuplungos váltót pedig a hátsó tengely elé építették be. Utóbbi azért is jó, mert így az úthengernyi hátsó kerekek a terhelés miatt - száraz időben - viszonylag könnyen adják át az irtózatos erőt az útra az elektronikus vezérlésű, gyorsan reagáló önzáró differenciálmű segítségével.
Nem ültem mégy olyan kabrióban, amiben a legrosszabb úton sem remegett a belső tükör, de ez az AMG ilyen volt, ami
a karosszéria rendkívüli szilárdságát
jelzi. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy az adaptív csillapítású, elöl-hátul kettős keresztlengőkaros futóműveket sem hangolták kőkeményre: kis tempónál persze van egy kis rázás, de aztán a rugózás is meglepően kényelmessé válik, mintha nem egy szupersportautóban, hanem egy gran turismóban ülne az ember, persze a név kötelez. Jóval kényelmesebb a GT C, mint például egy régi Civic Type R, és rossz úton sem zörög benne semmi.
A Mátrában, a parádsasvári hegyi felfutó frissen aszfaltozott szerpentinjén persze mindent a legkeményebb állásba tettem, amitől az addig is alig érezhető karosszériamozgások, a dőlések és bólintások szinte nullára redukálódtak, a szürke Mercedes úgy falta a kanyarokat, mint óvodás a tejbegrízt, én meg úgy éreztem,
megérkeztem az autós nirvanába, és nem akarok innen hazamenni.
Párszor megtettem oda-vissza ezt a pár kilométeres, szenzációs szakaszt, és itt valóban jól jött, hogy
a kerámiatárcsás fék nem volt hajlandó fáradni,
így a városban néha tapasztalható csikorgást is megbocsátottam neki. Csak az utolsó körben kezdett kissé felpuhulni a fékpedál, de a lassulás akkor is meggyőző volt, pedig nem kis mozgási energiákat kellett a tárcsáknak hővé alakítania.
Azt mondják, a köbcentit nem pótolja semmi. Ez általában igaz, de az AMG-nél szerencsére ezt nem hallották, mivel ez a négyezres biturbó motor szinte ugyanolyan közvetlenül reagál a gázra, mint a régi 6,2-es szívó V8-as, és ugyanolyan nagy nyomatéka, mint a nemrég leváltott 5,5 literes, biturbó V8-asnak. Ha csak hallanám, nem hinném el, hogy mindössze négyezres, kapásból 6-7 literre tippelnék a NASCAR autókat idéző, mennydörgésszerű hangja miatt.
Nem csak az 557 lóerő okoz rettegést minden padlógáz után, hanem a 680 Nm is, ami már 1900-as fordulatnál megjön. Alul a nyomatékot, felül a teljesítményt élvezzük,alig van olyan tartomány, ahol vagy a nyomaték, vagy a teljesítmény ne a maximumot adná, a legjobb 5750-nél, ahol mindkettő egyszerre tetőzik.
Nincs ember, aki ne mosolyodna el az első padlógáz után,
persze közben a rettegés is bejátszik az érzelmi mixbe. Félelmetes, hogy a GT C mennyire más dimenzióban mozog, mint a többi közlekedő, ami persze fokozott figyelmet és felelősséget is követel a vezetőjétől.
Hiába gyorsul 0-100-ig 0,6 másodperccel lassabban az AMG GT C a Porsche 911 Turbónál, a 3,7 másodperc így sem túl rossz, a lemaradást csak az eltérő súlyelosztásának és az összkerékhajtás hiányának köszönheti. 100-200-ig már valószínűleg tartaná a lépést a Mercedes, és közben a vezetőjének szélesebb lenne a vigyora, mert a GT C jóval különlegesebb autónak érződik.
A GT C szituációtól függően baritonhangon gurgulázó, veszettül ordító, géppuskaszerűen csattogó vagy csendesen duruzsuló motor- és kipufogóhangja is önmagában megéri a 53,9 milliós alapárat, és akkor még a két turbó állandó sivításáról nem is szóltam. Persze ez az összeg elképzelhetetlenül magasnak tűnik egyetlen darab négykerekűért a Kárpát-medencében, de higgyék el,egy hasonló tudású Aston Martinhoz, Ferrarihoz, Lamborghinihez, Porschéhez képest így is diszkont ajánlat.
A tesztautóba az importőr még közel 14 millió forintnyi extrát pakolt bele olyan nyalánkságok képében, mint a még sportosabb futóművet jelentő Dynamic Plus csomag, a kerámia fékrendszer, az aktív motortartó bakok, vagy a speciális matt fényezés és az egyedi bőrkárpitozás.
67,5 millióért nem a legjobb befektetés,
de az is biztos, hogy utcai Mercedes még sosem került ennyire közel a legjobb Porschék tudásához, ráadásul a GT C izgalmasabb, karakteresebb autó, mint egy 911 Turbo S Cabriolet. Sokba kerül, de sok autót ad a pénzért: ha kell, észbontóan gyors szupersportkocsi, ha kell, kényelmes utazóautó nyitott tetővel, ha kell, látványos reprezentációs tárgy, ami a hangjával libabőrt okoz, ha meg nem mozog, akkor is egy gyönyörű köztéri szobor.
Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 3982 cm3. Hengerek/szelepek száma: 8/32. Teljesítmény: 410 kW (557 LE)/5750-6750. Nyomaték: 680 Nm/1900-5750. Sebességváltó: hétfokozatú duplakuplungos automata. Fékrendszer elöl/hátul: 380 mm átm. hűtött tárcsa/330 mm átm. kerámia tárcsa. Elektronikus vezérlésű mechanikus önzáró differenciálmű.