Ami jó, azon minek változtatni? - Nissan X-Trail 2.0 dCi teszt

Szeretne valamit, ami divatos, de mégsem kell megszokni, családias, de egy kicsit macsó is, országútra való, de nem jön zavarba a szőlőhegyen? A Nissan X-Trail még mindig az egyik biztos választás.

Nem így fest egy modern infotainment

A kezelőszervek könnyűek és egyértelműek, kis tanulás után sima ügy az automata X-Trail kezelése, amihez a 360°-os kamerarendszer hozzá tesz. Azonban itt is igaz, amit egy éve a Qashqai N-Connecta kapcsán írtunk: a kijelző felbontása elég gyenge, így a télies időben elkoszolódó kamera lencsék képéből hamarosan csak színes pacákat lehet látni. Nekem a navigáció térképrajzolata sem tetszik, zavaró, hogy gyalogösvényeket ugyanúgy jelöl, mint rendes, autóval is járható utcákat.

De nem is akar modernnek tűnni a beltér, inkább klasszikus a kialakítása, hiába a sok elektronikus rendszer és őrangyal, akár 10 éves is lehetne.

A konzervatív kialakítás persze nem feltétlen baj,

sőt: sok autóvásárló idegenkedik az új rendszerek megtanulásától. A Nissan sikere azt jelzi, Magyarországon sokan vannak a megszokott megoldások kedvelői. Szóval az X-Trail munkahelyét nincs is miért kritizálni, jobb minőségű infotainment központtal teljesen rendben lenne, az ellenérzéseim inkább ízlésbeliek.

Aztán amikor egy ázott, homokos terepre merészkedtünk a kocsival, már mosolyt csalt az arcomra, hiszen az X-Trail a divatozó külső ellenére továbbra sem ügyetlen. Az országúti abroncsok ugyan hamar elvesztik a tapadást, így komoly meredéllyel nem lehet próbálkozni, de feltűnő, hogy a terepszögei SUV-mivoltához képest kifejezetten jók. Bütykös gumival derült volna ki igazán, mit tud a hajtás, a benyomás mégis nagyon jó volt, és aki erdőszéli házból jár be a városba, annak ennyi tudás már pont elég is.

Milyen a fokozatmentes automataváltó?

Sokan nem szeretik a CVT rendszerű váltókat, és a sportos felhasználást valóban nem támogatja ez a megoldás, egy ilyen SUV-ban azonban szerintem helyén van. Csak nagyon ritkán hangzott idegenül a motor hangja, viszont mindig pont úgy osztotta el a kocsi erejét, ahogy én a gázpedállal jelezve kértem. Komoly előny a lineáris, megszakítás nélküli gyorsítás is, ha finoman akarunk vezetni, mondjuk alvó gyerek mellett.

A 177 lovas dízel erejét nem tüntette el a CTV, jól megy a csúcs X-Trail; autópályán oda kellett figyelnem, hogy ne drága fotó legyen a vége, annyira feltűnés nélkül kúszott egyre magasabbra a mutató.

Emellett a fogyasztás is rendben volt,

az én városi-elővárosi használatomat, egy kis terepezéssel megspékelve 8,1 literrel honorálta, ami hidegben, egy erős, automata SUV-tól szerintem elfogadható. Kérdés, hogy 10 évesen is megéri-e majd a fenntartása, de új autóként nem csak gazdagoknak vállalható a dízel X-Trail éves költsége.

Renault-szint alá belőtt kedvezmények

Az X-Trail tehát csak látszólag változott nagyot a dobozforma elhagyásával, tudása, értékei ma is ugyanazok, mint amit 2000-ben megszerettünk. Nincs szó arról, hogy hibátlan lenne, én például egy kényelmesebb, és fűtött ülésnek örültem volna (prémium csomag, félmillió forint), illetve ott van az ízlés kérdése is: nekem a külső design sok, a belső pedig kevés.

Aki viszont a megszokottat akarja választani, ne idegenkedjen az új arcvonásoktól,

mert hamar otthonos lesz neki a kocsi. A tesztelt modell napfénytetővel együtt 12 205 000 forintos listaára ugyan aligha takar népautót, ugyanakkor a fronthajtású alapkivitel dízelmotorral, második - Acenta - felszereltséggel is 8,7 millió (akciósan ez valójában 7,6 milliót takar).

Még olcsóbb a benzines változat, ezt Visia alapkivitelben, kedvezményesen már 6,4 millióért odaadják, bár a népszerű konfiguráció valahol ez és a tesztelt CVT-s csúcsdízel közt lehet harmad- vagy félúton. Minden adott tehát ahhoz, hogy az X-Trail továbbra is kedvelt legyen Magyarországon, annál is inkább, mert testvérmodellje, a Renault Koleos sem tud alákínálni árban, sőt.