Az orosz Központi Tudományos Automobil és Motor Fejlesztő Intézet (NAMI) öt év alatt, némi külföldi segítséggel fejlesztette ki az új elnöki limuzint. Persze külföldi cégek segítségét is igénybe vették, a motortervezésnél például a Porsche adott tanácsokat.
Putyin elnök a beiktatására tavaly májusában már a frissen elkészült Aurus Senat L700-assal ment,
ami az impozáns luxusautó első nyilvános szereplése volt.
Az idei Genfi Autószalonon egy ilyen hosszított, páncélozott, fekete fényezésű Senat L700 mellett a polgári Senat S600-at is elhozta a szalonon első alkalommal részt vevő, és igen puccos standot állító Aurus.
Mindkét limuzin egy új, moduláris padlólemezre épül, amelyet úgy alkottak meg, hogy más jellegű autókat is lehessen rá építeni.
Már készül is az elnöki konvojokat kísérő óriás SUV,
a Komendant és a tárgyalóbusznak is megfelelő egyterű, az Arensal is.
Az Aurusok mozgatásáról egy
4,4 literes, 598 lóerős turbós V8-as
benzinmotor gondoskodik, amelynek besegít a hajtásba egy 62 lóerős villanymotor, a hajtáslánc ugyanis hibrid. Az irtózatos erő egy orosz fejlesztésű (nyomatékváltó helyett nedves kuplungot használó) bolygóműves automata váltón keresztül érkezik a négy kerékhez.
Szükség is van az összkerékhajtásra, ugyanis a
880 Nm túl sok lenne csak a két hátsó kerékre.
Légrugózás nincs, de az orosz útviszonyokra tervezett futóműben a lengéscsillapítók feszessége állítható, a felfüggesztés pedig minden keréknél független.
A több mint 3,1 tonnás össztömegű, nem éppen áramvonalas S600-tól igen szép teljesítmény, hogy
képes 6 másodperc alatt felgyorsulni százra, és elérni a 250 km/órás sebességet.
Ennél kicsit lassabb a páncélozott és nyújtott L700, de 9 másodperces idejével még így is jobban gyorsul, mint bármilyen másik orosz személyautó, beleértve a tavaly bemutatott Vesta Sportot is. Később állítólag egy 6,6 literes, 850 lóerős biturbó V12-es is választható lesz, amivel még nyilván fürgébbek lesznek az Aurusok.
Bevallottan nem a vezető, hanem a hátul ülő utasok köré tervezték a Senatot, amit bizonyít, hogy itt
a lábtér állítólag még a Rolls-Royce Phantomét is veri.
A két, roppant kényelmes, különálló, millió irányba elektromosan állítható hátsó fotelt úgy tervezték, hogy akkor se csússzon ki egy baleset esetén az utas belőlük a biztonsági öv alatt, ha 45 fokba döntötték a háttámlát.
A finom, puha bőrrel borított, hűtő-fűtő-masszírozó ülések kényelméről én is megbizonyosodtam a Genfi Autószalonon. Kellemes meglepetés volt, hogy az előszériás, bár a szalon előtt nyilván gondosan átnézett Senat S600 minősége összemérhető volt a nyugati luxusautókéval, pár apróságot leszámítva.
A négyzónás klíma hátsó kartámaszba integrált vezérlőegységeinek kijelzőin még matrica mutatta a 20,5 fokot, a lötyögő tanknyílást kinyitva pedig igénytelen műanyagból készített kupak és csúnya hegesztés tárult a szemem elé. De a legfájóbb talán a csomagtartó padlója alatti kiálló csavarok voltak, igaz, ezek alapesetben nem láthatóak.
Az Auris Senat modellekre február óta vesznek fel előrendeléseket Oroszországban, bár
állítólag a 2019-re tervezett 150 darabos mennyiséget már sikerült is értékesíteni,
nagyrészt az orosz állami szerveknek: a titkosszolgálatnak, a kormánynak, és a különböző hivataloknak. A nagy gonddal, kézzel készített autókat jelenleg egy kis manufaktúra, a Sollers gyártja, de Tatárföldön már készül egy vadonatúj üzem, ahol 2020-tól egy műszakban évi 5000, kettőben pedig akár 10 000 Aurust is le tudnak majd gyártani.
Jó kérdés, hogy lesz-e elég vevő a világpiacon a felszereltségtől függően
kb. 10 millió rubelbe, azaz 42 millió forintba kerülő
orosz luxuskocsikra. Persze az is igaz, hogy a Rolls-Royce Phantom, amelynek a mintájára a Senat készült, több mint háromszor ennyibe kerül.
A ZIL nem volt elég jó
Vlagyimir Putyin orosz elnök korábban gyakran kijelentette, szeretne a német luxusautókból végre egy hazaiba átülni, már csak az orosz ipar presztízse és Barack Obama egykori fricskázása miatt is.
Az első, számára készített orosz elnöki limuzin még nem nyerte el a tetszését, ami nem csoda, ugyanis a 2006 és 2012 között, a Lihacsov Autógyár omladozó falai között, kínkeservvel, utolsó erőből elkészített ZIL-4112R nem volt más, mint egy kínos próbálkozás egy elavult, 1978-as konstrukció megfiatalítására.
Putyin nem dőlt be a csicsás krómfelniknek, az átlátszó burás fényszóróknak, a motoros függönynek, vagy az LCD-kijelzőknek; a kocka dizájn és antik műszaki tartalom (7,7 literes szívó V8-as) helyett vadonatúj, nyugati színvonalú kocsit akart.