Újabb szög a klasszikus kompaktok koporsójába - Renault Captur TCE 155 EDC teszt

Hamarosan a 155 lóerős helyett picivel erősebb, részecskeszűrős kivitelben (TCE 160 GPF) lesz kapható a benzines csúcsmodell

Alig egy éve, hogy bemutatkozott a Captur második generációja, mely elődje sikereit hivatott továbbvinni, és egyáltalán nem csinálja rosszul. Ezúttal csúcskivitelében, a legerősebb benzinmotorral és duplakuplungos váltóval járt nálunk a legkisebb Renault SUV, amely Európában egyre több olyan vevőt is el tud csábítani, akik korábban Mégane-nal vagy más hagyományos kompakt autóval jártak.

Mostanra érett be igazán a formaterv

Három különböző menetdinamikai mód közül választhatunk, ezeket a központi kijelzőn tudjuk átváltani, illetve részben konfigurálni. Jópofa, hogy különböző színű hangulatfényt és műszerfali kinézetet is beállíthatunk hozzájuk. Az EDC-váltó városban elsősorban a kényelmet szolgálja, míg országúton és autópályán csendes, takarékos haladást tesz lehetővé, még 130-nál is jóval 3 ezer alatt marad a fordulatszám. Spórolás térén sincs miért szégyenkeznie a Capturnek, a tesztfogyasztás vegyes (városi és gyorsforgalmi úton) használattal 6,5 literre jött ki, ami teljesen elfogadható érték.

A legkisebb Renault SUV külső-belső értékeit és tulajdonságait a korábbi tesztben már kitárgyaltuk, de azért néhány különbség akad a mostani autón, hiszen ez egy magasan felszerelt Intense kivitel. Külsőleg a lángvörösmetál fényezés fogja meg elsőnek a tekintetet, és

újra bizonyítja azt a tényt, hogy egy jól megválasztott színnel sokat dobhatunk a megjelenésen.

Alapáron amúgy nem cégautó-fehér, hanem egy sötétkék tónus jár, a számtalan metálfény feláras, ráadásul a többféle színben kérhető tető miatt számos személyre szabási lehetőség közül választhatunk.

Ugyancsak feláras a 18 colos könnyűfém felni (alapból 17 colosat adnak hozzá), de talán érdemes rá áldozni, mert nagyon mutatós, és még viszonylag normális oldalfalú gumival szerelik. Sokat változott a Captur külseje az elődhöz képest, jóval komolyabb, érettebb összhatású. Szépen domborodnak a lemezek, nagyon jól néz ki a hátsó lámpa, elöl-hátul megvan a jellegzetes C alakú fénysáv, a Pure Vision ledes fényszórók fénye pedig rendkívül jó. Nincs annyira túltolva a dizájn, mint az egyébként műszakilag rokon Juke esetében, teljesen passzol a jelenleg futó más Renault típusok közé.

Családi autónak sokkal alkalmasabb a Cliónál

Beülve sem leszünk csalódottak, az elsősorban az új Cliót idéző műszerfal itt sem mutat rosszul, igaz, a középső kijelzőre kitalálhattak volna valami elegánsabb megoldást is. Jók az anyagok is, sok helyen puha felületekhez ér az ujjunk, még az ajtópanel felső része is ilyen, a kormány kifejezetten finom bőrt kapott. Puha a lebegő középkonzol széle is, viszont itt megbicsaklik a kellemes összkép, mert menet közben zörög, nyikorog. Mivel máshonnan egy pisszenés se jön és a motort sem hallani, ez sajnos elég kellemetlen tud lenni, remélhetőleg ez csak a tesztautóra jellemző egyedi hiba.

Ha elöl nem egy kétméteres sofőr vagy utas ül, akkor hátul sem lesznek térbeli gondjaink, a láb- és fejtér egyaránt korrekt. Jó pont, hogy az ülés nincs egész közel a padlóhoz, ezáltal a lábunk felfekszik az ülőlapon, ez hosszabb utazásoknál sokat jelent.

Megmaradt az elődben is kedvelt üléstologatási lehetőség, igaz, csak egyben mozgathatjuk az amúgy osztott háttámlájú padot.

Ezzel akár bő 100 literrel megnövelhető az amúgy sem kicsi, 422 literes csomagtér. Jól jellemzi a térkínálatot, hogy teljesen előretolt hátsó ülés esetén is be tudtam ülni magam mögé, igaz, nem vagyok magas.

Középen pedig előrehúzott paddal már egyáltalán nincs lábtér, de egyébként sem kellemes ötödik utasnak lenni a Capturben - négyen viszont nyugodtan mehetünk vele. Könyöklőt sajnos a második sorban nem kapunk, két USB-t, 12 voltos aljzatot és légbefúvókat azonban igen. A megnövelt méretek tehát jót tettek a helykínálatnak, elöl még egészen magas sofőrök is elférnek, bár szívesen engedtem volna kicsit lejjebb az ülést, ha lehetne. Ezzel együtt gyorsan megtalálható a vezetési pozíció, a kormányoszlop tág határok között állítható, igényes a keret nélküli belső tükör is.

Körkörös radar, Bose hifi és hatalmas kijelző

Előre a középen lévő, szenzorokat és kamerát rejtő doboz, hátrafelé a parányi szélvédő és a vaskos C oszlop akadályozza a kilátást, de ezek egyike sem meglepő egy mai autóban. A problémát a 360 fokos tolatókamera kiválóan orvosolja, amihez 360 fokos radar is jár, utóbbit igazi ritkaság és kifejezetten hasznos, mert a padkákat is jelzi. Renault Zoe után nem tartogatott sok meglepetést a fedélzeti rendszer, a menü pont ugyanolyan, mint abban volt. Nagyon szimpatikus, hogy az autó nyitásakor már bekapcsol, így mire beindítjuk a motort és elindulunk, már semmire sem kell várnunk.

Kiválóan működik az okostelefon-integráció mind az Android Auto, mind pedig Carplay esetében, és a kijelző képminőségébe sem lehet belekötni.

A tesztautó feláras Bose audiorendszert is kapott, ami elég jól szól, csak a mélyek kissé túl hangsúlyosak,

de némi finomhangolás után kellemessé tehető. Összességében a második generációs Captur megállja a helyét az igencsak sűrű és népes kompakt SUV-ok között. Külső-belső dizájnja, térkínálata bármelyik konkurenssel összemérhető, a tologatható hátsó ülés plusz pont. Műszakilag friss és modern, biztonsági és kényelmi oldalról nézve egyaránt.

Mindezt legolcsóbban 5,85 milliós listaáron kaphatjuk meg, a gyengébbik felszereltséggel és három hengerrel. Érdemes pénzt áldozni az 1,33-as motorra és vele a magasabb, Intens felszereltségre. Jelenleg a tesztautó konfigurációja nem is szerepel az árlistán, viszont a 155 lóerő mellé az EDC váltót is meg kell fizetnünk, ezzel és a beépített további extrákkal a képeken látható kivitel ára már-már súrolja a 9 millió forintot. A 130 lóerős, kézi váltós kivitel azonban ideális arany középutat jelenthet, amelyet némi alkuval akár 7 millió forintért elhozhatunk, ami egyáltalán nem rossz ajánlat.