A használtpiac szürke eminenciása - Opel Corsa C vásárlási tanácsadó

Opel Corsa teszt

Kamaszkorában is praktikus választás a hazai használtautó-kínálatban az Opel Corsa harmadik generációja. Odafigyelést igényel és vannak kevésbé előnyös részletei, de észszerű ráfordítással fenntartható, és még az utcaképből sem lóg ki.

Ha definiálni kellene napjaink átlagos magyarországi személyautóját, jó eséllyel cikkünk alanya is célkeresztbe kerülne. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2019-ben Opelből futott a legtöbb az országban, az átlagos életkoruk 15,6 év. Ebben persze a céges flották vadonatúj Insigniái és a márka hazai ismertségét megalapozó F Astrák is bőven benne vannak, de a mezőnyben félúton felbukkan például ez a 2004-es Opel Corsa-C-t is.

Ne feledjük, hogy a saját zsebből autót keresők között sokan vannak, akik 500 ezer forint alatti kiadással próbálják megoldani a közlekedést, náluk a márkapreferenciákat elnézve valószínű, hogy

feltűnik a horizonton a népszerű Corsa-család harmadik generációja, amit Európában 2000-től 2006-ig gyártottak,

2003-ban egy ráncfelvarrást beiktatva. Nem véletlen, hogy felkerült az idei használtpiaci adásvételek száma alapján összeállított 10 legnépszerűbb magyarországi autó listájára. (Érdemes megnézni két bekezdéssel lejjebb induló animációnkat is a márkasorrend hazai alakulásáról).

Megjelenésekor már nem az Opel kínálatának legkisebb modellje volt, azt a helyet átvette a nálunk Suzuki Wagon R+ néven ismertebb Agila, a Corsa inkább egy univerzálisabban használható, a motorok, a felszereltség és az ajtók száma terén szabadabban konfigurálható, de alapvetően még mindig elsősorban városi használatra szánt kisautó maradt a „B szegmensben”.

Ezt tükrözi a motorválaszték is: a benzinesek között 1,0 literes háromhengeres (58 LE, a facelift utáni Twinport változat esetén 60 LE), 1,2 literes négyhengeres (75-80 LE), kétféle 1,4 literes (90 LE) és a GSi sportváltozatba szánt 1,8 literes (125 LE) Ecotec-motorok találhatók, a dízelek terén az Isuzutól származó 1,7 literes DI és DTI (64 LE és 74 LE), a szintén Isuzu-gyártmány 1,7 literes CDTI (99 LE) és a FIAT-tól érkező 1,3-as CDTI (69 LE) is megtalálható a palettán.

Az állományban az 1,2-es benzines a leggyakoribb, az ezreshez hasonlóan a Corsa-B-ből örökölte az utód, de az Isuzu dízelekből is lehet találni a piacon, ezek hosszabb utakra ajánlottak és az alacsony fogyasztás miatt igen vonzóak, a személyautók mellett a Corsa Van változatában és a Combo kisteherautóban is bizonyítanak. Cikkünkhöz alapmotoros, a facelift előtti és utáni autókat vezettünk különböző felszereltségekkel, a tapasztalatokat elsősorban ezek alapján vontuk le.

Nem baj, ha sokat ment, de nem mindegy, hogyan

Használtautók esetében nem lehet elégszer elmondani, hogy elsősorban nem korra és futásteljesítményre kell hajtani, hanem jó állapotú autót érdemes keresni. Ez a Corsa-C esetében sincs másként, és a benzinesek esetében nagyon igaz, hogy a használat jellege és a karbantartások elvégzése alaposan befolyásolja az autó (további) élettartamát.

Kicsi, új korában is megfizethető jellege miatt nagy a szórás a fellelhető példányok között: nem kizárt, hogy előkerülnek garázsban tartott, tényleg csak a sarki kisboltig használt, nagyon megkímélt állapotú, 15 évesen is 100 ezer kilométer alatti futásteljesítményű autók, de ezeknél ugyanúgy fennáll a veszély, hogy ki- vagy elmaradtak az olajcserék és sokszor nem melegedett fel rendesen a motor, ahogy az is

lehetséges, hogy a kis lökettérfogat és a magas fordulatszámok ellenére az adott autó még bőven 200 ezer kilométer fölött is jó állapotnak örvend.

Utóbbira viszont csak akkor van esély, ha a gazdája nem volt rest jó karban tartani a Corsát. Benzines Ecotec-motoroknál fiatalon is előfordul olajfogyasztás, ezt a szakszervizek is hajlamosak 10W40-es olajjal kezelni, ráadásul 100 és 200 ezer kilométer között nagy a valószínűsége annak, hogy eljön az első vezérléscsere ideje, amit a motor a vezérműlánc dízeles kattogásával jelez.

Előfordul a hidrotőkék kopogása, az olajgomba hibája szintén gyakori és látványos meghibásodásként akad példa arra is, hogy hengerfejes lesz a motor. Szintén 100 ezer km fölött várható a légtömegmérő és legalább az egyik lambdaszonda cseréje, de a jó hír az, hogy ha nem végletekig elhanyagolt autóról van szó, ezek a hibák időben orvosolva anyagilag vállalható szinten maradnak.

A Corsa-C többi részegysége sem megingathatatlan, de a karbantartás a borsos árú gyári termékek mellett sok esetben megoldható utángyártott vagy bontott alkatrészekkel, utóbbiból a nyugatról beáramló donorautók révén arra is van esély, hogy színazonos karosszériaelemeket és egyéb, akár ritkább extrákat is meg lehet találni.

Alkatrészvásárlásnál mindenképpen figyelni kell az árakra,

mert a különböző hálózatok kínálatai között akár 50 százalékos eltérés is lehet (még azonos cikkszám esetében is), nem beszélve a gyártó dobozába csomagolt és a gyári beszállítók egyébként egyforma alkatrészei közti árdifferenciáról.

Az utastér olcsó anyagokból van, de a legtöbb elem tartós vagy olcsón és könnyen cserélhető, a multikormány, a digitális klímapanel és a CD-s (a végén már MP3-as) fejegység magasabb felszereltségekhez jár Fotó: Polyák Attila - Origo

Az utastérben az öregedés apró, de látványos jele az ajtókárpitok lazulása, a sebességváltó- és a kézifékszoknya lerongyolódása, az indexkapcsoló elromlása, a kalaptartó bakok eltörése, az antenna gumitalp szétmállása, de ezek fillérekből megoldhatók némi kézügyességgel akár házilag is. Bosszantó lehet a műszeregység rakoncátlankodása kontakthiba miatt, illetve a vezetőoldali lábtérben tapasztalható beázás, ami a motortér kitakarításával és szigetelésével orvosolható.

A Corsa-B-vel ellentétben rozsdásodás nem jellemző erre a típusra,

de természetesen ezt is befolyásolja, hogy az autó milyen körülmények között töltötte a napjait a gyártás óta (főleg, ha például Ausztriában az alváz gyakran találkozott sóval), a lakkréteg lehámlása a tetőről és a gépháztetőről viszont csúnya és csak drágán kezelhető probléma.

Ezekből az következik, hogy még ennyi idősen is lehet szép állapotú Corsa-C-t találni (bár ezt a típust sem kerülik el a bevásárlóközpontos és a parkolási sérülések és a felnik lepadkázása), de

az autó igazi szépsége a hitelesen vezetett szervizkönyvből fakad, amiből kiderülhet, hogy a 2-500 ezer forint között kínált példányokra utána még a vételár mekkora hányadát kell rákölteni.

Piaci alapú javításokat figyelembe véve egyáltalán nem mindegy, hogy rögtön a motor megbontásával kell-e kezdeni a használatot vagy egy nagyobb szervizelésen már átesett autót kínálnak eladásra.

Az ötajtós általában praktikusabb választás a szűk parkolók és a pakolás miatt, de a háromajtós esetén kényelmesebb előre a be- és kiszállás, ha az autó körül van elég hely Fotó: Polyák Attila - Origo

A Corsánál tényleg számítani kell arra, hogy bár különböző fórumokon már nagyon alacsony árakon eladó példányokkal is lehet találkozni, egy kívül-belül szép, klímával felszerelt, évszaknak megfelelő és jó állapotú gumikkal ellátott, új gyertyákkal, olajjal és szűrőkkel kezelt, napi használatra megbízhatóan üzembe állított autó aligha áll meg 7-800 ezer forint alatt.

Nem virtuóz, de kiállja az idő próbáját

A Corsa-C esetében nehéz olyan szempontot találni, ami egyértelműen kiemelkedővé tenné ezt az autót akár csak a hasonló korú és jellegű alternatívák közül, viszont, ha elfogadjuk, hogy a GSi kivételével nem itt kell keresni a „bugit”, a „jó menést”, a „vezetési élményt” és a hasonló, egy ködös kedd reggelen kevésbé hasznos tulajdonságot, akkor egy jó állapotú példánnyal különösebb fejfájás nélkül meg lehet oldani a közlekedést, pláne akkor, ha egy családban nem első autóként használják.

Egyedül, párban vagy kisebb családdal a helykínálat elegendő, főleg a városban jóval praktikusabb, bár idősebb korban a beszállást megnehezítő ötajtós konfigurációban. A műszerfal ugyan csupa műanyag, de a kialakítása szép és strapabíró, az ülések kemények és ezért hosszabb úton nem kényelmesek, ráadásul az autó rugózási komfortja is hagy kívánnivalót maga után.

A hátsó ülés a fapados verzióktól eltekintve osztva dönthető, de nem képez sík felületet,

a csomagtartó 260 és 1060 liter körül variálható. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a négy gyári kerék berakásához már le kell dönteni az ülést, egy kisgyermeket el lehet utaztatni babakocsival és a szükséges kellékekkel együtt, valamint tetőcsomagtartóval egy félig szétszedett IKEA-s kanapé is szállítható.

A csomagtartó nem kifejezetten tágas és az ülések ledöntésével nem lesz sík a felület, de kompromisszumokkal azért használható és kárpótol a viszonylag kényelmes utastér Fotó: Polyák Attila - Origo

A motorok terén a piacon az 1.0-s és az 1.2-es változatból is lehet bőven találni, utóbbi népszerűbb és a menetteljesítményei is vonzóbbak. A Spritmonitor.de adatai szerint a háromhengeressel 6, a legkisebb négyhengeressel 6,65 literes átlagfogyasztásra lehet számítani, de városban ennél magasabb az érték, aminél azért lehet kedvezőbbet találni.

A benzines motorokba megengedett az E10 tankolása is, de a szakszerviz azt ajánlja, hogy néhány feltöltésenként kerüljön bele prémium üzemanyag.

Autópályán kétségtelen, hogy tartósan 4000-es fordulat fölött kell járatni a legkisebb lökettérfogatú motort, de városi és elővárosi forgalomban az ötsebességes kéziváltóval teljesen megfelelő a Corsa

(az automataváltó megszokást igénylő, bólogatós robotváltó, ráadásul potenciális hibaforrás, ezért ennél a típusnál kerülendő). Hegyvidéken, utasokkal, főleg klímával viszont mindenképpen négyhengeres motorokban kell gondolkodni. A klíma egyébként is döntő tényező, mert utólag nem gazdaságos a beépítése, ezért érdemes a manuális vagy akár a digitális légkondicionálóval felszerelt autókat keresni.

Bele lehet szeretni

A Corsa-C a kisebb-nagyobb hiányosságai ellenére szerethető autó. A formája ugyan a Corsa-B után kevésbé harmonikus a szögletesebb fényszórókkal és a korszak divatjának megfelelően a C-oszlopra helyezett féklámpákkal, de az arányai szemrevalók, az utastere tágas (bár akadnak holtterei), az ötajtósba könnyen be lehet ugrani vagy be lehet tenni a háztartásban gyakran előforduló dolgokat, és költséghatékonyan meg lehet vele tenni a napi 30-50 km-t, amire kitalálták. Ráadásul,

a felszereltségek terén egy jól kifogott példány képes feledtetni azt is, hogy alapvetően olcsó autóval van dolgunk.

Nem nehéz találni minimum négy légzsákos Corsa-C-t, manuális vagy digitális klímával, legalább elöl elektromos ablakemelőkkel, fényre sötétedő visszapillantó tükörrel. Szerencsés esetben gyárilag MP3-as fejegységgel, motorral állítható fényszórókkal és tükrökkel, esőszenzoros ablaktörlővel, tetőablakkal vagy ülésfűtéssel is találkozhat a vevő.

Városban az alapmotor is elegendő, de ha van jó állapotú 1,2-es, akkor az kézenfekvőbb választás lehet Fotó: Polyák Attila - Origo

Ez, a sok esetben rozsdamentes karosszéria, a rendkívül jó alkatrészellátás és szervizháttér, a kedvező adminisztrációs és biztosítási költségek és összességében nem drága fenntartás megfontolandó jelöltté teszi a Corsa-C-t ebben a szegmensben, de az eltérő üléspozíció miatt a hasonló műszaki hátterű Agila és családosoknak a Meriva is szóba jöhet a márkán belül.

Legfőbb versenytársai természetesen a korszak Ford Fiestái, VW Polói, Renault Cliói, Peugeot 206-osai, Fiat Puntói vagy a drágább japán konkurensek, a döntést ilyenkor már erősen meghatározza az adott jármű állapota, előélete, ára vagy egy kínálkozó lehetőség, amire érdemes lecsapni. A Corsánál nem feltétlenül kell sietni, körültekintéssel lehet jó autókat találni a felhozatalban és járható út lehet egy kedvező árú, de felújítást igénylő autó rendberakása is.