Támadásba lendül a spanyol armada – Cupra Formentor VZ5 teszt

Nissan Cupra teszt

A valaha volt legerősebb és leggyorsabb spanyol autó első blikkre egy családi SUV-nak tűnik, de valójában az egyik legjobb és legsokoldalúbb hot hatch a piacon. A Seatból kivált márka születésnapi ajándékként kapta a lehetőséget az elkészítésére, a legjobb alkatrészeket válogathatta össze hozzá a Volkswagen-konszern polcairól.

A nemrég alapított Cupra autómárka eleinte csak az erős Seatok átemblémázását végezte, a 2020-ban érkezett Formentor volt az első önálló modellje, amelyet azóta még kettő (Born és Tavascan) követett. De a szabadidő-autók és a hagyományos ferdehátúak között félúton elhelyezkedő

Formentor volt az, amely meghozta az áttörést

az új márkának, a típus ugyanis annyira népszerű, hogy az eladások kétharmadát adja. Csak tavaly közel 100 ezer fogyott belőle, és nagyrészt neki köszönhető, hogy a mindössze ötéves Cupra már túl van a 400 ezredik eladott autóján is.

Mi ez?

Két éve ünnepelte a Cupra a harmadik születésnapját, a Volkswagen pedig azt az ajándékot adta neki, hogy a kompakt, keresztmotoros MQB platformra építve megépíthette az álomautóját, a csúcsmodellt, amelyhez a legjobb alkatrészeket is a rendelkezésére bocsátotta a féltve őrzött raktáraiból. A spanyol mérnökök kiindulási alapnak természetesen a Formentort választották, amelynek már addig is volt egy potens sportváltozata, a 310 lóerős, összkerékhajtású VZ, amely 4,9 másodperc alatt gyorsul fel 0-100 km/h-ra.

Mivel a Cupra Atecából, Cupra Leonból és a Golf R-ből is ismert kétliteres turbómotorból több lóerőt már nemigen lehetett kinyerni, ezért az Audi RS3-asból, RS Q3-asból és TT RS-ből ismert 2,5 literes, öthengeres turbómotorra esett a spanyolok választása. Ez a sokszorosan díjnyertes, széles körben elismert és körülrajongott, nagyrészt kézi munkával, Győrben gyártott motor a négykarikás autókban kereken 400 lóerőt képes leadni, a Formentor VZ5-ben papíron viszont „csak" 390-et, vélhetően azért, hogy ne boruljon fel a konszernen belüli hierarchia Ingolstadt és Martorell között.

A Cupra igazi sikersztorinak számít

Tavaly Európa leggyorsabban növekvő autómárkája lett, mivel majdhogynem megduplázta az eladásait egy év alatt. Olyannyira komoly szereplővé vált, hogy tavaly már közel fele annyi autót tudott eladni, mint a jelentős, 18 százalékos keresletcsökkenéstől szenvedő Seat. Nem véletlen, hogy egyre több hírt lehet hallani arról, hogy a martorelli gyártó az évtized végére inkább mobilitási szolgáltatóvá válna (apró, elektromos városi mopedautókkal, rollerekkel és robogókkal). Így a hagyományos autók gyártása a menőbb, és fiatalosabb imázzsal rendelkező Cuprára maradna, amely sokkal sikeresebben valósította meg a sportos, latin életérzés közvetítését a Volkswagen-konszern egyentechnikáját felhasználva.

Hogy néz ki?

Első pillantásra akár össze is lehetne téveszteni a VZ5-öst egy jól felszerelt 1,5-ös TSI Formentorral, jobban megnézve azonban kiderült, hogy számos finom stílusbéli változtatás segít abban, hogy az öthengerest megkülönböztessük kevésbé erős testvéreitől. Ezek közé tartozik például az átformált első lökhárító, amelynek nagyobbak a légbeömlői, és a szénszálas szplitterét úgy formázták meg, hogy a töltőlevegő-hűtő felé terelje a légáramlatokat.

Csak a VZ5 kap 20 colos felniket a gyárban (a többi motorváltozatnál 19 a maximum), de kell is az óriási átmérő, ugyanis az első kerekeknél a japán Akebono által gyártott, hatdugattyús nyergekkel ellátott,

családi pizza méretű (375 mm átmérőjű) féktárcsák

terpeszkednek, amelyek jelzik, hogy nem átlagos autóval van dolgunk. Hátul is variáltak egy kicsit a lökhárítón, a valódi szénszálból készül diffúzor agresszívebb formájú, mint a négyhengeres VZ-ken, és a négy öblös kipufogóvéget sem vízszintesen, hanem párban, ferdén helyezték el.

Milyen belül?

Pár apróságot – sötét króm és rézszínű díszbetétek, fém pedálok és taposó – leszámítva a műszerfal nem sokban különbözik attól, amit egy alap Cupra Formentorban vagy akár egy polgári Seat Leonban kap a vevő, de a jó fogású sportkormányon van két gomb, amelyeket csak a 300 lóerő fölötti változatok kapnak meg: a Cupra-logós a különböző üzemmódok közötti váltást végzi, hogy emiatt ne kelljen a központi érintőképernyő menürendszerében bolyongani, a másik pedig a motorindításért és leállításért felel.

A 310 lóerős VZ-hez képest belül az egyetlen különbséget az első ülések jelentik:

a versenysportban jól csengő nevű Sabelt céget kérte fel a Cupra

, hogy alkossa meg ezeket a remek oldaltartású, meglepően hosszú ülőlapú, bőrborítású kagylóüléseket. Mélyebben is vannak, mint a többi Formentor ülései, legalsó pozícióba állítva az ülést az ember egyáltalán nem úgy érzi, hogy egy SUV-ban ül, hanem úgy, hogy egy normál ferdehátú kompaktban.

Ezeknek a manuálisan állítható sportüléseknek csak a hátul ülők nem örülnek, mert a karbonból készült hátsó borításuk elvesz valamennyit az egyébként bőséges lábtérből, és a fejtámlával egybeépített kialakítás a kilátást is rontja előrefelé. A kihegyezett, 300 lóerő fölötti hot hatch-ek közül talán csak a Civic Type R kínál hasonlóan tágas utasteret, mint a Formentor, még a 410 literes csomagtartó is nagynak mondható, a tesztautóból a feláras, motoros mozgatású csomagtérfedél sem hiányzott.

A cikk folytatódik a második oldalon, kattintson tovább!