Harc az elemekkel

Vágólapra másolva!
Csatakosra izzadt póló, melyet nemcsak a fizikai terhelés verítéke, hanem a félelem szaga is átitat, remegő végtagok, újra és újra feltépődő hegek a test minden elképzelhető területén és természetesen az a bizonyos önelégült mosoly az arcon. Ezek egy extrémsportos valószínű ismertetőjelei. A fentiek alapján - persze a mosolyt leszámítva - nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek az extrémsportok világa. Valami azonban mégis végzetesen vonzza a folyamatos megújulást kereső, saját határaik lehetőségeit feszegető fiatalokat.
Vágólapra másolva!

Adrenalin. A legtöbb földi halandó akkor találkozik vele, mikor az utolsó éjszakai busz után rohanva azon gondolkodik, hogy hova nyelje vissza a gyomrát, illetve hogy le kéne már szokni a dohányzásról. Ilyenkor hálásak vagyunk kitáguló véredényeinknek, gyorsuló szívverésünknek, élesedő látásunknak, felpörgő reflexeinknek. Szóval a buszt kergetve kicsit olyan, mintha élnénk. Nem csoda, hogy egyesek az éjszakázást követő sprintmaratonokon túl is keresik az alkalmat arra, hogy érezzék az adrenalin pezsgését az ereikben. Ez a természetes doppingszer hatásaiban azonban feltűnően hasonlít a kevésbé természetes kábítószerekre. Nem mintha káros lenne az egészségre, de bizonyos idő után hozzá lehet szokni, és egyre több kell belőle.

"Emelkedik az ingerküszöböm" - magyarázzák késztetésük okát a kanyonokba ugró, levegőben deszkázó, föld alatti barlangokban kajakozó sportőrültek. S valóban, ez a látszólag egyszerű mondat viszi a hátán szinte az összes extrémsportot, ezért tud a műfaj folyamatosan megújulni, úgymond progresszív maradni. Az extrémsportokat körülölelő szabadosság, a szabályok kötetlensége mindig lehetőséget ad arra, hogy egy bevállalósabb fickó, vagy egy különlegesen laza csaj csavarjon egyet a történeten, és ezáltal új távlatokat nyisson, vagy nem ritkán akaratlanul is új sportágat fedezzen fel. Így született a surfingből a gördeszkázás, onnan pedig már egyenes út vezetett a snowboardhoz. Ami ugye már évek óta olimpiai sportág.

Az igazán úttörő irányzatoktól eltekintve - melyek közül sok jelen pillanatban csak néhány kiválasztott elméjében létezik csak - az extrémsportok némelyike idővel bekerül a köztudatba, tömegsporttá válik. A síelés például már nem számít kifejezetten szokatlan téli sportnak, ugyanakkor egy-egy extrémsí-videóba belenézve kevesen hinnénk, hogy amit látunk, az fizikailag lehetséges két lécen. Az extrém jelzőt tehát tulajdonképpen minden olyan sportág elé oda lehet biggyeszteni, amelyik lehetővé teszi, hogy megváltozott - sokszor mesterséges - körülmények között meg lehessen mérkőzni az elemekkel, sporttársainkkal vagy önmagunkkal.