Csányi Vilmos

Az emberi természet biológiai gyökerei

A bonobók néhány dologban különböznek a csimpánzoktól. Rejtett középafrikai erdőkben élnek, mindössze néhány ezer van belőlük (Waal és Lanting 1997). A bonobók kevésbé agresszívek, mint a csimpánzok, és úgy tűnik, hogy a hím szövetségek helyett inkább az idősebb nőstények uralják a csoportokat. A csoportok zártabbak is, amire a gazdagabb élőhely mellett a bonobók különös szexuális szokásai adnak magyarázatot. A csimpánz nőstények öt-hatévente kerülnek megtermékenyíthető állapotba, és csak ilyenkor élnek szexuális életet, igen intenzíven, különösebb válogatás nélkül. A bonobó nőstények viszont a teljes idő hetven százalékában hajlandóak párosodni, tehát nemcsak a reprodukció a célja a szexuális tevékenységnek. A bonobók stresszoldásra is használják. Ha a hímek között konfliktus tör ki, a nőstények felkínálkoznak, és ezzel elterelik figyelmüket. Gyakori az azonos neműek közötti szexuális tevékenység is, és ebben a kölykök is gyakran részt vesznek. A bonobó hímek gyakran koldulják a szexuális aktust: ilyenkor valamilyen apró ajándékot, gyümölcsöt vagy más finomságot nyújtanak át a nősténynek, hogy az kegyeiben részesítse őket.

Röviden összefoglalva az eddigieket megállapíthatjuk, hogy a legközelebbi rokonaink, a csimpánzok és a bonobók nagytestű, erős állatok, ha csapatban vannak, kevés félnivalójuk van a ragadozóktól. A csapat akkora területet foglal el és véd meg, amelyen mindenki egyedül vagy néhányan együtt keresgélve megtalálja napi táplálékszükségletüket. A csoportokon belül a táplálékért nagy a vetélkedés, sok az agresszió, ez szétteríti a csapatot, de hosszú békés periódusok is vannak, ha jóllaktak keresik egymás társaságát. A csoport tevékenységét a csimpánzoknál a hímek, a bonobóknál sokkal inkább a nőstények szabják meg.