Julia ellenállhatatlan mosolya

Julia Roberts kultusza megingathatatlan, és ha továbbra is olyan filmeket vállal, mint a Mona Lisa mosolya, akkor még egy ideig nem is kell szembesülnie a letűnt sztárok problémáival. Nem mintha az alkotás elsöprő erejű sikerre volna predesztinálva, de a főszereplő legjobb képességeit egyértelműen kidomborítja.

Az '50-es években (a szexuális forradalom előtt és egy világháború után) ez még újszerű dilemmának számított, mely a legtöbb nő fejében meg sem fordult. Erre talán ékes bizonyíték egy szintén nemrég készült alkotás, a Távol a mennyországtól, melynek főszereplője, Cathy Whitaker (Julianne Moore) a korszak átlagos nőideálját testesíti meg: odaadó feleség, gyengéd anya, a kispolgári ház gondos háziasszonya.

Julia Stiles és Kirsten Dunst

Cathy Whitakerhez hasonló lányokat képeznek a Wellesley konzervatív falai között is: az egyetem diákjai éppolyan mélységben sajátítják el az irodalomtudományt, mint az üzleti vacsora megrendezésének fogásait. Műveltségüket úgyis egy cél szolgálatába állítják: hogy boldoggá tegyék majdani férjüket és elősegítsék annak karrierjét.

A fiatal és lelkes Katherine Watson (Roberts) felszabadító seregként érkezik az iskolába, hogy az új idők szavát hintse szét a diákság soraiban. Művészettörténet-tanárként arra próbálja a végzős lányokat ráébreszteni, hogy merjék vállalni gondolataikat, önálló látásmódjukat és bontakoztassák ki tehetségüket. A forradalmi eszmék természetesen szemet szúrnak a vezetésnek, és a lányok egy része is ellenállással fogadja. Mrs. Watsonnak lehet akármilyen mosolya, küldetése leküzdhetetlen akadályokba ütközik.