Becsapják a nézőket a filmelőzetesekkel

A filmrajongók körében mindig nagy eseménynek számít, ha bemutatják egy várva várt produkció előzetesét. A kedvcsinálók azonban legtöbbször csalókák, készítőik semmilyen praktikától sem riadnak vissza, hogy a reklámozott filmet a lehető legjobb színben tüntessék fel. A filmzenét a tudatalatti befolyásolására használó trükk csak egy a számtalan módszer közül.

Az előzetesek népszerűségének okai nyilvánvalóak. Ha egy 100 milliós költségvetésű sikerprodukcióból eltüntetik a színészek rosszabb pillanatait meg a gyenge poénokat, és a legjobb jelenetekkel töltik ki azt a két és fél percet, amely egy amerikai előzetes maximális hossza, a film legjava marad meg. "Persze, hogy csak a legjobb jeleneteket vágom össze. Ha a gyenge részeket tenném bele, senki nem nézné meg a filmet" - foglalta össze a módszer lényegét a Bridget Jones 2 - Mindjárt megőrülök előzetesének készítője, Mary McGrane.

A reklámnak kevés cinikusabb formája van, mint az előzetes. Segítéségével a bugyuta filmeket is intellektuálisnak lehet beállítani, mint a Stepfordi feleségek-nél, az unalmasakat pedig izgalmasnak lehet álcázni, ez történt A függetlenség napja esetében.

Az előzetesekben lehetnek olyan jelenetek, melyeket később kivágnak a filmből, vagy időhiány miatt elhallgathatják a történet egyik fő szálát, mint az Egy makulátlan elme örök ragyogásá-nak ízelítőjében. Ráadásul a nagyközönségnek szánt előzetesekbe a cenzorok is beleszólnak, nem tartalmazhatnak nyílt erőszakot, vért, ágyjelenetet, fedetlen női mellet, káromkodást, és nem utalhatnak drogozásra.

Az előzetesek többnyire nem árulják el a film végét, kivéve, ha az üzleti érdekek megkövetelik, néha ugyanis muszáj nyilvánvalóvá tenni, hogy a filmnek boldog vége lesz. Ilyen volt például az Evelyn című Pierce Brosnan-film, amelyben egy apa küzd a gyermekei felügyeleti jogáért. Az előzetesből nem hagyhatták ki azt a jelenetet, amelyben a főhős kilép a bíróság ajtaján, a levegőbe hajítja a papírjait, és átöleli a gyerekeket, különben sokan nem ültek volna be a filmre attól való félelmükben, hogy lehangoló véget ér.

"Az előzetesek csalókák" - véli Mike Shapiro, aki éveken át készített előzeteseket, és most dokumentumfilmet rendez a műfajról. "Azt a filmet láttatják veled, amelyet ők akarnak, hogy láss, és nem a valódit. Csak akkor tudhatod meg, milyen egy film, ha tényleg megnézed."

A becsapott nézők nem sokat tehetnek, hiszen a filmstúdiókra általában nem úgy gondolunk, mint például egy mosópormárkára, amelynél ha felfedezzük, hogy a reklám hazudott, többé nem vesszük meg a terméket. Ritkán fordul elő, hogy valaki csalódottságában nem megy többé moziba, így a filmeseknek nincs sok vesztenivalójuk.

"Az előzeteseket az különbözteti meg a többi reklámtól, hogy ingyenes ízelítőt adnak a termékből, amit el akarnak adni" - magyarázta Shapiro. "Ez semmilyen más reklámra nem igaz. A tévében látott aszpirintől nem múlik el a fejfájás, és egy autóreklám nem tesztvezetés, de egy előzetesben ténylegesen látsz egy darabot a filmből, amit meg akarnak vetetni veled."

Az aláfestő zene is fontos része a kedvcsinálók hatásmechanizmusának, csakhogy a valódi filmzene általában a gyártási folyamat vége felé készül el, ezért az előzetesek készítői akkor sem használhatnák, ha akarnák. Bevált módszer, hogy régi, sikeres filmek zenéjét vágják be, így pozitív asszociációkat hívnak életre. Ezt tették a nemrégiben bemutatott Lemony Snicket - A balszerencse áradása előzetesénél is. Az Ollókezű Edward-ra szerették volna emlékeztetni a nézőket, ezért megvették a film zenéjéhez fűződő jogokat. Néhány zeneszerző nagyon jól meg tud élni ebből a bevett gyakorlatból. A csúcstartó Randy Edelman, aki az 1991-es Gyertek el a mennyországba című romantikus film zenéjét szerezte. Művét huszonnégy előzetesben használták fel, például a Fedőneve: Donnie Brascó-nál, a Philadelphiá-nál és a Férfias játékok esetében.

Mike Shapiro kutatása szerint a legelső, akkor még csak szövegből álló előzetes a What Happened to Mary című némafilm-sorozathoz készült, és az angol trailer kifejezés eredeti jelentéséhez híven a film után mutatták be. A mozi korai korszakában azonban lenézték az előzeteseket, a második világháború alatt még a kópiáikat is szétszedték, és az alapanyagot inkább hadicélokra használták fel. Shapiro szerint valószínűleg Orson Welles volt az első, aki kreatív és művészi előzetest készített az Aranypolgár-hoz.

A filmvilágban sem lelkesedik mindenki ezért a reklámformáért. Vannak rendezők, - közéjük tartozik David Lynch is - akik szerint az előzetes teljesen elrontja a későbbi élményt, mert a megnézése után az emberek csak arra koncentrálnak a film alatt, hogy azonosítsák a kedvcsinálóban már látott jeleneteket.