Jaj, de szörnyű ez a világ!

2005.11.02. 13:17

A Fény ösvényei című filmben lassú szenvedés történik. Mintha lennének tikok, mintha lenne feszültség, de csak arra jöhetünk rá, hogy a szépség nem minden, és az egészség meg lelki nyugalom tök fontos dolgok.

A züllött szépségiparban dolgozó nő és a vakuló ötvös párhuzamos történetét kísérhetjük figyelemmel A fény ösvényei című filmben. A cselekmény időrendje ugyan kusza, de viszonylag hamar minden egyértelművé válik. A film úgy készült, mintha misztikus ködbe burkolózna, de valójában minden olyan egyértelmű, mint egy szappanoperában. A tanulságok sem sokkal izgalmasabbak, viszont a történet olyan lassúsággal vánszorog, hogy a másfél óra felér egy csomó epizóddal. Jórészt olyan embereket látunk, akik éppen nagyon ki vannak borulva. Teljesen készen vannak. Aztán a végén a zöld parkban kisgyerekkel a lábuk előtt bizalom költözik a szívükbe.

A fény ösvényei nem mutat be egyetlen személyt sem, hanem gondoltak valamit az alkotók arról, hogy mennyi fájdalom van a világban. És ezt akarták valahogy bemutatni, de ennél az üzenetnél sokkal többre nem futotta. A szenvedést nagyon mélyen éli meg minden szereplő, de más érzésekről nem kapunk utalásos információt sem. Hogy jógázni jobb, mint nagyon berúgni, és hogy a modellek drogoznak és prostitúcióra kényszerítik őket, az nem túl eredeti fordulat. A sok mesevilágot idéző, romantikus kép és a brutális kockák váltakozásai nem adnak elegendő feszült lendületet az alkotásnak, mert nincs mögöttük izgalmas dramaturgia. Legalább ötször úgy tűnik, hogy már vége van a filmnek, és amikor folytatódik mégis, akkor már újat valóban nem nagyon kap a néző, vége lehetett volna korábban is.

Lehetett volna az izgalmas látványra jobban koncentrálni, vannak sárgás-pirosas és kékes-zöldes jelenetek, de ezek nem eléggé meghökkentők vagy elvarázsoltak ahhoz, hogy önmagukban elvigyék a filmet. Egy-egy képi ötlettel, például az első kórházas jelenetnél, amikor másra figyel a mikrofon és másra a kamera, sikerül meghökkenteni a nézőt, de az érdekes képek önmagukban nem elegek később.

Forrás: Mokép
Nézz még több képet A fény ösvényei című filmből!


A tűz-motívum érdekes ötlet, öngyújtók, gyufák, nap és nagy láng követik egymást, de kicsit agyasnak tűnik ez a szimbólumrendszer. Önmagában ez azonban könnyen széppé varázsolhatná a filmet, ha a párbeszédek nem tűnnének rettentően erőltetettnek. Elsősorban nem a szöveg miatt, hanem a furcsa előadásuk miatt. Néhány jelenet olyan, mint amikor a reklámokban ál-civilek vallanak dezodorukról vagy mosóporukról. A legtöbb szereplő elsősorban típust jelenít meg, maguk is szimbólumok, de nem elég átütően erősek ahhoz, hogy megállják a helyüket személyiség nélkül is.

A fény ösvényei olyan filmnek tűnik, amire szokás azt mondani, hogy tipikusan magyar. Van benne Törőcsik Mari és Cserhalmi György, a történet pedig a jelen társadalmi problémáit boncolgatja különböző típusok tablószerű megmutatásával (szerény hajléktalan, gonosz maffiózó, agresszív taxis, elvált kisiparos stb.). Mindez egy kicsit lila köntösben, lassan, sokszor modorosan bontakozik ki.

dr. Igó

KAPCSOLÓDÓ CIKK