1. Elizabeth
A várva várt második rész óriási csalódás, de ez nem csökkenti Cate 1998-as áttörésének értékeit. A fiatal Erzsébet királynőről könnyű volt elhinni, hogy vonzó és érzéki nő lehetett, akit a rákényszerített szerep, a politikai csatározások és a közszereplőségből adódó magánéleti kudarcok keményítettek rizsporos arcú, szigorú ikonná. A dinamikus és modern megközelítéssel szinte új műfaj alakult ki a történelmi drámákon belül, melynek végül pont a félresikerült folytatás lehet a koporsószöge.
+ + +
2. Aviátor
Martin Scorsese sok szempontból elhibázott filmbiográfiája csak egy-egy jelenet erejéig tudta megidézni Hollywood aranykorát, de Cate Blanchett Katherine Hepburnje az összes ilyen jelenetben ott volt. Az Oscar már az Elizabeth-ért is kijárt volna Blanchettnek, de Scorsesevel ellentétben őt egész hamar kompenzálta az Akadémia. A filmtriviák kedvelőinek nem árt tudni azt sem, hogy ez volt az első Oscar, amit olyan személy megformálásáért kapott színész, aki maga is Oscar-díjas volt (ráadásul rekordtartó négyszeres!).
+ + +
3. Kávé és cigaretta
Királynők és istennők megformálása után Jim Jarmusch csak annyit kért Cate-től, hogy legyen 10 percre önmaga... és a saját unokatestvére! A sikeres színésznő eltúlzott, feldívásított paródiája és a lompos rokonnal alkotott kettősük parádés helyzetkomikumokról gondoskodik, és egyben ez az ötletes szkeccsfilm legerősebb epizódja. Egy rövid részlet megtekinthető itt.
+ + +
4. Lapzárta - Veronica Guerin
Cate filmográfiája hemzseg az olyan középszerű daraboktól, amelyeket szinte kizárólag az ő játéka húz fel. Ilyen a Kis hal, a Charlotte Gray, A jó német vagy A gyilkosok a mennyországba mennek. A legjobb példa azonban a drogmaffia ellen küzdő lelkiismeretes ír újságírónő igaz története; a mérsékelten tehetséges rendező, Joel Schumacher ugyanis mindenáron kedd esti tévékrimivé akarja silányítani a sztorit, ami Blanchett alakításában mégis érzékeny sorstragédia marad.
+ + +
5. I'm Not There
Az év talán legbizarrabb vállalkozása volt Todd Haynes részéről, hogy hat különböző színész alakításában próbálja meg visszaadni Bob Dylan sokoldalúságát. A fogadtatás enyhén szólva is vegyes, sokan szenvedélyesen imádták, mások szenvedélyesen gyűlölték, de Blanchett folkzenével szakító Dylan-szerűségét szinte mégis egyöntetűen méltatták a kritikusok. Rovatunk stábjának többi tagjával ellentétben én még reménykedem benne, hogy jó lesz, vagy legalább érdekes.