Rezes Judit: Furcsa kívülről látni magamat

Rezes Judit irigylésre méltó helyzetben van. A Katona József Színház társulatának tagjaként ebben az évadban nyolc darabban játszik, és ő a női főszereplője az év legjobb magyar filmjének (A nyomozó) is. A végtelenül bájos 31 éves színésznővel egy szombat délelőtti próba után beszélgettünk a Kamra büféjében, és még azt is megengedte, hogy videóra vegyük, amint egy pszichológiai teszt kérdéseire válaszol.

- A Szezon főcímében másodikként írták ki a nevedet, mégis mintha abban a filmben eléggé lerövidítették volna a szerepedet.

- Az abszolút a rendező döntése, hogy később mire akarja a filmet kiélezni. Leforgatunk egy forgatókönyvet, de a rendező már útközben gondol valamire, és a vágás után akár lehet egy teljesen más története is a filmnek, vagy egy szereplő sokkal erősebben jelenik meg.

- Ez egy fájdalmas élmény volt számodra?

- Nagyon aranyos volt Török Feri (a Szezon rendezője - a szerk.), mert közben mondogatta, hogy ne haragudjak, de ez most így alakult, és a DVD-n a kimaradt jelenetekben azért ott vagyok. Persze nekem nem az a lényeg, hogy ott legyek a kimaradt jelenetek között és mutathassam a nézőknek, hogy én sokkal többet forgattam. Akkor én még nagyon naiv voltam, nagyon keveset tudtam a filmezésről, és sokat izgultam, féltem a forgatás alatt. Az is frusztrált, hogy körülöttem csak férfiak voltak. Főleg ezek a nagy hülyék, Nagy Ervin és Nagy Zsolt. Ők úgy tudnak lesöpörni... Most már lehet, hogy nem tudnának, de akkor még nekem nem volt könnyű velük dolgozni. Nem csináltak semmi különöset, csak állandóan hülyéskedtek, én meg egy kicsit kirekesztve éreztem magamat, és nem tudtam ezzel mit kezdeni.

- Gryllus Dorka mesélte a Nyugalom kapcsán, hogy szörnyű volt a díszbemutatón szembesülni azzal, hogy milyen keveset van a filmben. Nálad is így volt?

- Nem, volt korábban egy vetítés a stábnak, meg Török Ferivel is beszéltünk előtte, hogy ez így alakult. De teljesen mindegy, hogy a díszbemutatón vagy egy stábvetítésen szembesülsz vele. Emlékszem, hogy amúgy is annyira izgultam, hogy hogy fogok kinézni, meg hogy csináltam az egészet, és akkor láttam, hogy hopp, itt még volt valami. Ezért biztonságosabb a színház.

Tízperces részlet a Szezon című filmből

- A nyomozó-nál is volt variálás?

- Nem. Attila annyira tudatosan írta meg a forgatókönyvet, hogy látszott, nem akar rajta változtatni.

- Mennyire találod ki egy ilyen figurának a hátterét? Hogy kicsoda ő és honnan jött.

- Szép lenne, ha azt mondanám, hogy kitalálom? Inkább számomra fontos érzéseket találok a figurához, de nem képzelek el mögé egy teljes életet.

- Mit lát ez a lány Malkáv Tiborban? Miért vonzódik hozzá?

- Az életben is úgy van, hogy beleszeretsz valakibe, és ha úgy jön ki, hogy szakítotok, akkor egy idő után arra gondolsz, hogy "mégis mit szerettem ebben az emberben?!". Szerintem ez a nő nagyon magányos. Próbálja normálisan berendezni az életét, de nagyon egyedül van. És egyszer csak adódik ez a pasi, aki őt izgatja. Annyira zárkózott a fickó, hogy ettől érdekessé válik a nő számára. Meg akarja ismerni, és ő akarja felfedezni, hogy mi lehet ebben az emberben. Nem számítanak számára az elutasítások sem, amiket a férfitól kap, mert ő lát jövőt a kettejük kapcsolatában.

- Szerinted hogyan folytatódik az ő történetük?

- Egyszer azt mondtam Attilának a forgatás alatt, hogy olyan érdekes, ahogy belakják egymást ők ketten. Nagyon óvatosan, de már ott van a férfi életében. Az utolsó jelenet már kicsit a belső szférájukat mutatja, és van egy harmonikus együttélésük, és látszik, hogy ez működik. Nagyon okos ez a csaj szerintem.

- Okosnak tartod ezt a lányt? Körülbelül hova lőtted be a szellemi színvonalát?

- Nem azt mondom, hogy egy értelmiségi nő, de nagyon jó ösztönei vannak. Józan paraszti ész dolgozik benne. Nem vágyik sok mindenre, nem bonyolítja túl a dolgokat az életében, de amire szüksége van, azt megszerzi.

- Neked van arra teóriád, hogy miért lett ennyire magánakvaló ez a fickó?

- Valószínűleg nem volt nagyon érzékeny élete gyerekkorában, legalábbis nem kapott elég szeretetet, amitől kialakulhatott volna egy normális személyisége. Lehet, hogy ez egy védekezés is: azért nem teremt kapcsolatokat, hogy nehogy megbántsák. Én például sokszor voltam úgy életemben - persze nem ennyire szélsőségesen -, hogy nem akartam, hogy esetleg megbántsanak, ezért zártam magam előtt egy kaput, nem engedtem be az illetőt. Pedig valószínűleg szó nem volt arról, hogy meg akartak volna bántani. Ezek kis dolgok, de akár elvezethetnek egy ennyire szélsőséges jellem kialakulásához is.

Nézz még több képet Rezes Juditról!

- Több ismerősöm mondta, hogy a filmben az intonációd gyakran hasonlít a Hernádi Juditéhoz. Ezt hízelgőnek vagy sértőnek találod?

- Most meglepődtem. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer Hernádi Judithoz fognak hasonlítani.

- Az is benne lehet, hogy ő sokszor játszott olyan nőt, aki kicsit butábbnak mutatja magát, mint amilyen valójában. Amúgy Hernádi Judit egy olyan színésznő, akit nagyra tartasz?

- A korai filmjeiben imádtam, színházban nem láttam még. Jellemző, hogy valakihez mindig hasonlítják az embert. A fontos az, ha majd több egyfajta karaktert játszom, akár csak apró dolgokban, de tudjak megújulni. Bár úgy gondolom nehéz megvalósítani sok év színészkedés után, hogy ne kényelmesedjen el az ember.

- Van, aki ezt el tudja kerülni? Végig lehet csinálni egy teljes pályát úgy, hogy hiteles marad az ember?

- A hitelesség az teljesen más. Mindig azt gondoltam a színészetről, hogy akármennyire különféle karaktereket játszunk is, megpróbáljuk a jellemét és a fizikai adottságait megfogalmazni magunknak, de mégis mindig saját magunkból alakítjuk ki a figurát. Persze vannak szélsőséges dolgok, amiket nem tudunk megtapasztalni, de ahhoz hasonlót tudunk érezni, és akkor azt tudjuk arra kivetíteni. Nagyon fontos, hogy a színész elsősorban saját magából építkezik, és a köré teszi a karaktert. Mivel ez az egyik eszköze, ha sokat látja az ember, akkor felfedezi benne, hogy megint olyasmi volt, mint korábban. Szerintem ez kikerülhetetlen.

- Ha egy színészt nem érik folyamatosan különböző típusú és intenzitású élmények az életében, akkor a játéka is ellaposodhat?

- Nem gondolom, hogy valaki csak azért tud jó színész lenni, mert nincs rendben a magánélete vagy alkoholista. Szerintem az egyik legfontosabb, hogy érzékenyen figyeljen a színész. Ezen nem azt értem, hogy megyek az utcán és mindenkit bámulok, hanem hogy meglegyen a radarom arra, ami engem érdekel. Ha ezt elveszíti az ember, akkor azokhoz nyúl vissza, amik már megvoltak. Szintén fontos, hogy ne váljon cinikussá. A jó színészek naivak. Fantasztikus élmény, amikor próbálok egy idősebb kollégámmal, és látom benne a naivságot és a kíváncsiságot, pedig azt hinném, hogy olyan korban ezek már kivesznek az emberből.