Trill Zsolt
Trill Zsolt az utóbbi tíz évben számos filmet (Jadviga párnája, Johanna, Dolina) dobott fel intenzív jelenlétével, de tavaly végre sikerült neki az igazi áttörés. A Kaméleon Tibikéjeként tökéletes volt, az ő humora és melegsége nélkül sokkal nehezebb lett volna szeretni azt a meglehetősen komor filmet.
- Mi volt tavaly a legnagyobb szakmai élményed és miért?
- Goda Krisztával és Sopsits Árpival (A hetedik kör - a szerk.) is forgattam egy-egy filmet, mindkettő nagyon jó élmény volt. A debreceni Csokonai Színházban pedig csináltuk az Úri muri-t és Osztrovszkij Vihar-ját. Ez a négy volt a leginkább emlékezetes.
- Mi volt tavaly a legnagyobb filmélményed és miért?
- Ritkán érek el moziba, mert nincs sok időm, de láttam a Párizs, Texas-t Wim Wenderstől, ami nagyon izgalmas volt. És láttam még egy nagyon jó orosz filmet is, aminek az volt a címe, hogy Osztrov (Sziget).
- Kivel dolgoznál szívesen, ha lenne időgép, és nem számítana, hová születtél?
- Lehet, hogy nagyképűnek hangzik, de például Tarkovszkíjjal és Fellinivel nagyon szívesen dolgoztam volna. Ha velük csinálok egy-egy filmet, akkor már bármikor meghalhatnék.
- Melyik filmet láttad a legtöbbször életedben?
- Talán a Szindbád-ot.
- Kibe szerettél bele tavaly a vásznon?
- Egyetlenegy kedvenc filmszínésznőm van: Juliette Binoche. Őt idén is láttam a Párizs című filmben a Francia Filmnapokon. És a feleségembe (Szűcs Nelli színésznő - a szerk.) is mindig újra beleszeretek, akárhányszor látom játszani.
Trill Zsolt | Nézz még több képet! | Fotó: Ránki Dániel [origo] |
- Mi volt az a jó tanács, amit meg kellett volna fogadnod és mégsem tetted?
- Az ember mindig kap tanácsokat, de én elfelejtem őket, az a baj. Mindig attól függ, hogy milyen konkrét szituációban vagyok és mi jut éppen eszembe. Hogy ha olyan ember mondta a tanácsot, aki tényleg fontos volt, az néha beugrik, és akkor hirtelen átgondolom a helyzetet.
- Mostanában mire vagy nagyon rákattanva?
- Magára a színházra. Meg ha van egy-egy film, akkor azokra is beindulok. Egyszerű életet élek, olyan szürke vagyok, mint a többi ember, ezért nem is tudok semmiféle extrém kattanásról beszámolni.
- Mi az, amiről nem szeretnél többé egy szót se hallani?
- Ilyen nincs. Mindig visszatérnek a dolgok. Elfelejtődnek bizonyos kérdések, és aztán kis idő múlva vagy sokkal később, újra felszínre jönnek.
- Anyukád szerint mit kéne csinálnod ahelyett, amit csinálsz?
- Anyukám azt szerette volna, hogy állatorvos legyek, de már az elején eldőlt, hogy az nem fog menni, mert félek a vértől. Ha vért látok, azonnal elájulok. Eleinte féltett ettől az egész színházasditól, de soha nem mondta, hogy ne csináljam, és szerintem már megbékélt vele.
Mundruczó Kornél Rövid ideig tartó csend című kisfilmje, a főszerepben Tóth Orsi és Trill Zsolt |
- Mit tartasz te a legnagyobb teljesítményednek?
- Nem csináltam még olyat, amire nagyon büszke lehetnék. Remélem, hogy egy úton vagyok, és hátha egyszer megadatik az, hogy valami igazán izgalmasat tudjak csinálni. Voltak részeredmények a színházban és filmezés közben is.
- Miről szóljon az idei éved?
- Jó munkákról. Izgalmas kérdésekkel foglalkozni a színházban vagy akár filmen is. Semmi másról.
- Mi volt tavaly a legnehezebb feladat, amit sikerrel megoldottál?
- Az olyanfajta színházcsinálásban, amivel én is foglalkozom, minden nagyon nehéz, és semmit sem oldottam meg. Amit az Úri muri-ban csináltam, az részeredmény. Ha egy pici dolog megszületett ott, az már jó. Vagy ha a Kaméleon-ban egy jelenet összejött, akkor már azért megérte csinálni. Ezért is kell még többet dolgozni.
Trill Zsolt | Nézz még több képet! | Fotó: Ránki Dániel [origo] |
- És mi volt az, amibe belebuktál?
- Volt ilyen, de nem tavaly történt. Különben az se rossz, ha megbukik az ember. Néha az is kell, lehet belőle tanulni.
- Melyik filmre vagy most a leginkább kíváncsi és miért?
- Annyira nem vagyok kíváncsi most egyikre sem. A Filmszemlére majd kíváncsi leszek, mert az valamilyen szinten egy összefoglalás. Például Sopsits filmjére tényleg kiváncsi vagyok.