Hámori Gabriella: Nekem nincsen problémám a dolgokkal

Hámori Gabriella ősszel töltötte be a harmincat, de nem aggasztja az idő múlása, reméli, hogy ő is szépen öregszik majd, mint családja többi tagja. Monstre interjúnkban a finom lelkű rendezőkön és a világomláson kívül végigbeszéltük az összes filmjét is: a Jadviga párnájától kezdve a Valami Amerikán át egészen a héten DVD-n megjelent Kaméleonig.

- Eszter hagyatéka.

- Nem gyakori a Márai-adaptáció. Azért nehéz, mert annyira jó. Egy fúriát játszottam, akinek persze megvan az igazsága, de jön a gyűrűért. Lehet, hogy kicsit sok rajtam a smink és a hajam is túl nagy lett. Kicsit azt éreztem, hogy sok volt a színészekre bízva azon a forgatáson és ez egyszerűen abból adódott, hogy Sipos József még nem rendezett filmet korábban. Nem volt semmi gond, csak nagyon kellett egymásra figyelni. Meg Máraira. Márait lehet szeretni, nem szeretni, de kétségtelen, hogy nagyon ismerte az emberi mechanizmusokat, ahogy közlekedünk egymással. Hálás vagyok, hogy ezzel a szöveggel lehetett elmélyülni.

Nézz még több képet Hámori Gabrielláról! | Fotó: Pályi Zsófia

- Cserhalmival akkor találkoztál először?

- Nem, vele dolgoztam már színházban előtte, és azóta is forgattunk együtt Mészáros Márta filmjében.

- Úgy képzelem, hogy ha az ember Cserhalmival játszik, akkor rendesen össze kell kapnia magát.

- Én azt érzem, hogy a kezébe merem tenni az életemet. Soha nem szoktam azt érezni, hogy össze kell kapnom magam. Abból nem jöhet ki jó. Ha olyan napom van, hogy nem tudok koncentrálni, akkor olyan napom van, és azon sem akarok nagyon változtatni. Az ilyesmi megesik. Cserhalminál késztetésem van, hogy figyeljem, mit csinál, akkor is, ha nem vagyok képben. Ott ülök a kamera közelében, és nézem, hogy mit csinál közelről, akkor is, ha látszólag szinte semmit, mert ott vannak a legnagyobb dolgok elrejtve.

- Amikor Cserhalmival interjúztunk az Eszter hagyatéka idején, eléggé lesújtóan nyilatkozott a magyar filmes és színházi életről, mintha már kiábrándult volna az egészből.

- Amikor játszik vagy rendez, ez a kiábrándultság nem aktív. Olyankor mindent odaad, amit tud, aminek a birtokában van. Más kérdés, hogy mikor véleményt formál, nem tud jót mondani. Vagy nem is jót, hanem olyat, amit esetleg jó lenne hallani. Egyrészt mert nem simulékony természet, másrészt mert nem akar hazudni. Nem kiábrándultnak gondolom őt, hanem objektívnek. Rengeteg probléma van. Iszonyatosan sok kollégám nem dolgozhat magyar filmben, és lehet, hogy nem is fog. Pedig a legjobb életkorban vannak és nagyon érdekes tehetségek, mégis a dolgok jelenlegi állása szerint ez nem fog megváltozni. Ezekről az emberekről mindig csak egy szűk kör fogja tudni, hogy a világ legnagyobb színészei közé tartoznak. Ez például kiábrándító. Kiábrándító nagyon sok kisszerűség, nagyon sok tehetséges embernek vannak kisszerű tulajdonságai a szakmában. Amikor jó hangulatú egy forgatás, azért örülök, mert egy-egy ilyen alkalommal lehet érdemben foglalkozni valamivel, azon gondolkodni, hogyan legyen jó - ezek nagyon kivételes pillanatok.

Nézz még több képet Hámori Gabrielláról! | Fotó: Pályi Zsófia

- Többször nyilatkoztad, hogy nem vagy meggyőződve arról, hogy a színészettel tudsz a legtöbbet adni a világnak...

- Csinálok dolgokat, amikben azt érzem, hogy nem vagyok önazonos, vagy csak egy szeletében tudok az lenni. Szükségem van olyan szerepekre és alkalmakra, amelyekben az tudok lenni. Ezeket főleg a színház adja meg, a film kevésbé. Nem azért, mert nem szeretem a filmeket, amelyekben részt vettem. Nagyon szeretem őket, és hiszek bennük, de akkor tudok valamire emlékeztetni másokat, vagy elérni, hogy a másik emberben felmerüljön egy kérdés, ha önazonos vagyok. És minél kevesebb alkalmam van vagy lesz erre, annál jobban fogok más irányba menni erről a pályáról. Nem a pálya a cél, hanem az én utam.

- Tavaly ősszel töltötted be a harmincat. A környezetemben lévő lányok eléggé nehezen viselték ezt az évfordulót. Te hogy élted meg?

- Semmi nehézséget nem érzek benne. Nem normális dolog? Távol áll tőlem, hogy azt latolgassam, 25 éves koromban egy napon x százaléknyi jut nekem szabadságból és lendületből, ami az idő előrehaladtával csökken. Mondjuk, évente 30 perccel kevesebb szabadságom és lendületem lesz. Nem tudom így gondolni. Nyilván egyre szabadabb és normálisabb leszek, ahogy minél jobban megismerem a dolgokat és magamat. A családomban is olyan szépen öregedtek az emberek.

- A Kaméleon-ban olyan nőt játszol, aki nincs kibékülve az idő múlásával.

- Mert egy balerina 35 évig él, és akinek az a pálya az élete, az nyilván tudni akarja, hogy mi az, amit még eltáncolhat. A táncospálya tök más. Az olyan valóban ambiciózus táncosok, mint amilyet ebben a filmben játszom, nagyon koncentráltak, és nem pazarolnak sem érzelmet, sem energiát. Pontosak a reakcióik és olyan fegyelmezett a létezésük, ami a hétköznapi ember számára szinte gépies, illetve látszólag hűvös. Nincs bennük kényelmesség. Ez volt a cél, amire törekedtem, hogy az ember, akit játszom ilyen legyen. Szóval a színészi pálya abbahagyható és hobbi szinten is űzhető. Ehhez képes a táncos pályája egy nagy ív, ami nem végtelen.

Nézz még több képet Hámori Gabrielláról! | Fotó: Pályi Zsófia

- Bár számukra is van menekülési útvonal, mondjuk, lehetnek koreográfusok. Te is többször mondtál már olyat, hogy ezt vagy azt a filmet máshogy csináltad volna meg. Vannak rendezői ambícióid?

- Félek, olyan rendező lennék, aki magát akarja ráaggatni más színészekre. Nem tudom, milyen film lenne. Egyszer jó lenne majd tanítani, azt tényleg szeretném. A Kaméleon előtt Walter Carvalho rendezett egy filmben, ő eredetileg operatőr. Talán a lelke mélyén többre is becsüli a jó beállítást, a képet, mint a színészek közti interakciót. Ő is - ahogy mondod - a finom lelkű férfi rendezők közé sorolható, nagyon várom hogy lássam a filmjét. Holnap utazom Brazíliába a bemutatóra.

Köszönet Danyi Orsinak, valamint Csillag Marcinak és az M étterem munkatársainak a helyszín biztosításáért.