A túlélés művészete - A magyar film 2011-ben

2011.12.25. 18:00

Ma Magyarországon örülhet az a producer, aki bármilyen formában állami támogatáshoz jut. És ha már valahogy végigharcolta, hogy filmet készíthet, ujjonghat, ha tízezren megnézik. És mégis: készülnek filmek Magyarországon, mi több: jó filmek is akadnak közöttük. Mérlegre tettük az idei termést.

Ahhoz képest, hogy másfél éve szünetel az állami filmfinanszírozás, nem is zártunk rossz évet: majdnem ugyanannyi magyar film került a mozikba, mint korábban. Igaz, egy részük még az utolsó MMKA-támogatásból készült, de a többség már máshonnan keresett szponzort. Hogy hová tűntek a nézőik, az egy másik kérdés. De ahogy eddig, úgy a nézettség most sem áll arányban a film minőségével.

A Pál Adrienn előzetese
 

Külföldön kifejezetten sikeres, és mind szakmai, mind művészi értelemben kiemelkedően jó film például a Pál Adrienn, ami hányattatott sors után került csak itthon mozikba. Kocsis Ágnes második játékfilmje egy átgondolt, és követekezetesen végigvitt alkotás. Nem lila művészfilm, de nem is elcsépelt elemekből építkező történet. És ha körbenézünk ma Magyarországon, megszámlálhatatlan olyan embert látunk, akire érvényes lehet. Mindazokat, aki valójában nem élik, csak tengetik az életüket, és éber kómában tudnak le éveket, évtizedeket.

Egészen addig, míg egy jelentéktelen esemény fel nem ébreszti bennük azt az eltemetett személyiséget, akik valaha, még gyerekként voltak. És főhősünk nem hagyja annyiban a dolgot, a végére akar járni, és ezzel egy izgalmas belső - és külső - utazásra indul. A Pál Adrienn azért is szerezhetett maradandó élményt a nézőinek, mert nem a kiábrándultság keserűségével engedte haza őket, hanem a remény felemelő érzésével. Azt üzente: bármikor érdemes megtenni az erőfeszítést azért, hogy rátaláljunk önmagunkra. Máskülönben úgyem lehetünk boldogok.

Womb előzetese
 

A Womb (kritikánk) is egy értékes gondolatokkal teli, eredeti történet volt. Ezek megfejtéséhez sem kellett kódokat ismerni, vagy egy buddhista szerzetes tempójához lassulni. Itt is lenyűgöző látvány, egy tökéletesen egységes világ szippantotta be a nézőt, és igazi filmszínészek keltették életre a történetet - köztük  egy valódi Bond-lány, Eva Green. Ránézésre, vagy a film mondandóját tekintve nem is volt magyar film (finanszírozásában is csak részben), tehát elvileg nem kellett volna, hogy kapásból elriassza az itthoni nézőt - legfeljebb azzal, hogy a gondolatait akarta felkavarni. Fliegauf Benedek mégsem az eddigi legkiforrottabb munkájával érte el a legnagyobb sikert. Kár. Igazi különlegesség a Womb, egy ritka ékszer.

Az Apacsok előzetese

És annyi elvetélt kísérlet után született két minőségi munka a történelmi film műfajában is. Egyiket sem szánták moziba, csak képernyőre, de annyira jól sikerültek, hogy végül kiérdemelték a moziforgalmazást. Az Apacsok (kritikánk), és A vizsga (kritikánk) is az '50-es évek kommunista terrorjába enged bepillantást, és mindkettő lúdbőrös állapotba hozza az embert. Figyeltek rá, és meg tudták valósítani, hogy az a mai fiatal, aki csak elképzelni tudja, hogyan lehetett túlélni azokat a éveket, az is  a bőrén érezze.

A vizsga előzetese

Mindkét filmben hiteles, működőképes dialógusok mesélik el a történetet, amitől máris kiderül, hogy nem a magyar színészekben van a hiba, amikor rossznak látjuk őket a vásznon. Nem az a baj, hogy nem tudják, mi a filmszínészet, mert a színházi játékstílushoz szoktak. Többnyire az a baj, hogy rossz szöveget adnak a szájukba, kidolgozatlan jeleneteket kell önerőből megoldaniuk, és kevés az olyan rendező, aki pontosan tudja, mit vár tőlük. Török Ferenc és Bergendy Péter volt annyira felkészült - és kapott a kezébe olyan jó forgatókönyvet -, hogy pontosan tudja vezetni a színészeit, így jöhettek létre olyan nagyformátumú alakítások, mint Szervét Tiboré, Csányi Sándoré és Schneider Zoltáné az Apacsok-ban, vagy Kulka Jánosé és Scherer Péteré A vizsgá-ban. És így még a mellékszereplők is tudják, mit játszanak. Ezeket a filmeket kellene minden évben elővenni a tévében, amikor emlékezni akarunk.

Az ember tragédiája előzetese

Amit viszont garantáltan elő fognak venni, az Az ember tragédiája, és ezzel sincs semmi baj. Jankovics Marcell filmje minden szempontból megtestesíti azt, amit egy élet főművének szokás nevezni. Valóban egy élet munkája, tapasztalata és tehetsége van benne. Nem tökéletes, de nagy film.

A torinói ló előzetese

Ám az év legjobb alkotásai közül is kiemelkedik Tarr Béla utolsó filmje, A torinói ló (kritikánk). Nem azért, mert mindenkinek kötelező leborulni a mester előtt, vagy mert a magas művészeten kívül más nem létezik. Elismerjük, hogy A torinói gyilkos lassúsággal csordogál valamiféle végkifejlet felé, és eközben hullik a néző. Tarr Bélát nem úgy kell nézni, mint másokat, és aki erre nem alkalmas, annak nem mond semmit. Nem való mindenkinek, nem is kell mindenkinek látnia. De azt nem lehet elvitatni tőle, hogy filozófiájában, és esztétikai minőségében már egy másik szintet képvisel. Itt a film egészen új értelmet nyer. Ez az, amit a világban sokan - sokkal többen, mint itthon - elismernek, és amit az utóbbi húsz évben senki más nem ért el Magyarországról.

A halálba táncoltatott leány előzetese

És ott a másik véglet, a nézhetetlenül rossz filmek. Nem volt sok belőlük, de azért láttunk ilyet is. Hules Endrétől A halálba táncoltatott leány (kritikánk) például nemcsak szakmailag minősíthetetlen és művészileg értékelhetetlen - vagyis röhejesen rossz film -, de még azt az attitüdöt is árasztja magából, hogy a külföldről hazatért rendező most megmutatja nekünk, hogyan is kell ezt csinálni. Lebőgés lett a vége.

Az S.O.S. Love! előzetese

Sas Tamás S.O.S. Love!-ja (kritikánk, Sas Tamás válasza a kritikánkra) nem volt ilyen arrogáns, csak alapszinten sincsenek meg az adottságai ahhoz, hogy élvezhető film váljék belőle. Nem készült hozzá olyan forgatókönyv, amiben a történet és a szereplők jelleme végig lenne gondolva, és ki lenne dolgozva; csak csak egy következetlenségektől hemzsegő, összetákolt iromány, amit ügyetlenül teletűzdeltek reklámbetétekkel. A színészek eljátszandó karakter híján csak lézengenek a vásznon, vagy kínosan erőlködnek,hogy valaminek mutassák a semmit, a rendező pedig nem siet a segítségükre, hanem hagyja őket szerencsétlenkedni, míg már mi, nézők sajnáljuk őket. 3D-nek hirdetik a mozit, de a kép nemhogy turbózná az illúziót, inkább elvesz belőle, mert folyton életlen. Ez a film tehát az alapvető szakmai kritériumok hiányától bukik el. 

Mint mindig, most is vastag a középmezőny, vagyis az ilyen-olyan okok miatt félig sikerült filmek halmaza. Van, amelyik közelebb van a jó filmhez, mint a rosszhoz, a másiknak épp, hogy sikerült megúszni a nézhetetlen jelzőt.

Forrás: Mozinet
Visszatérés

Elek Judit Visszatérés-ével például más baj nincs, mint hogy filmnyelvi és tematikai szempontból is a nyolcvanas években maradt. Részben holokauszt-történetet mesél, részben a Ceausescu-diktatúra förtelmét mutatja be, de mindkettőt feldolgozták már jobban, külön-külön. A világ már máshol tart, a múltról is máshogy kell mesélni. De még mindig inkább film, és szakmailag még mindig megbízhatóbb, mint sok fiatal filmes munkája. És szerepel benne egy igazi filmszínésznő, Kathleen Gáti, valamint több figyelemreméltó határontúli színész.

Kaland előzetese

Sipos József legújabb Márai-adaptációja, a Kaland (kritikánk) sem elvetélt vállalkozás. Gondos, igényes alkotás, de az odafigyelés inkább a külcsínnek szólt, mint a tartalomnak. A jelenetek értelmezése és a színészi játék összehangolása helyett a koreográfiára és a világításra ment el az energia, így a történet nem tudott teljes mélységében kibontakozni.

Janus előzetese

Ellenkező a helyzet Pozsgai Zsolt Janus című filmjével: ott nem volt pénz látványra, mindössze néhány kopott jelmez, és egy lerobbant vasútállomás állt a készítők rendelkezésére; így a szövegen és a színészeken múlt minden. Kísérleti filmként is értelmezhetnénk akár, de kísérletezésben akkor már merészebb volt Molnár György a Ki-be Tawaret-tel. Ha nem is egyértelmű a végeredmény - bámulatosan sokáig nem derül ki például, hogy miről akar szólni - rengeteg értéket fedezhetünk fel benne: szellemes, életszerű párbeszédeket, izgalmas helyszíneket, színes karaktereket. Ha a színészi munka nem is egyenletes, több nagy felfedezése van a filmnek.

A Ki-be Tawaret előzetese

Maradt viszont a biztonsági köröknél A zöld sárkány gyermekei és a Team Building. Az alapötlet mindketttőnél izgalmas alkotást ígért, de végül megrekedtek egy felszínes szinten. Márpedig ha valahol nem figyelnek eléggé a részletekre, a figuráknak nincs háttere, a cselekmény logikája bukdácsol, és a realitást egyre nagyvonalúbban kezelik, akkor a film nemcsak középszerűvé, hanem unalmassá is válhat, aminél rosszabb egy szórakoztatóipari termékkel aligha történet.

A Team Building előzetese

Még nem jutottunk el oda, hogy a nézők elhiggyék: egy dokumentumfilmmel is szerezhetnek maguknak egy jó estét, pedig az idei év is bizonyította, hogy kínálat lenne rá. Persze most nem a Kopaszkutya Kettő-re (kritikánk) gondolunk.

A hópárduc talpra áll előzetese

Hanem inkább Kollmann András filmjére, A hópárduc talpra áll-ra, ami a műlábbal ismerkedő Erőss Zsolt története. És annak ellenére, hogy a legsikeresebb magyar hegymászót számtalanszor láthattuk megnyilatkozni a balesetével, majd a felépülésével kapcsolatban, a film teljesíti azt a feladatát, hogy mélyebbre menjen. Megmutatja, hogy a küzdés még az ennyire elszánt emberek számára is keserves, mégis ez tartja őket életben. Döbbenetes jeleneteket láthatunk a hegyekben, Erőss korábbi expedícióiból, és elkísérhetjük őt a műlábbal megtett első csúcstámadására. A hegymászás szenvedélye új megvilágításba kerül, megértjük, miért élet-halál kérdés a számára - és ettől máris több lesz, mint egy hegymászó története. Mindezt olyan igényesen fényképezett képi világon keresztül ismerjük meg, amit egy játékfilm is megirigyelhetne.

A Vad Magyarország előzetese

Hasonlóan igényes képi munka áll 2011 legnézettebb magyar filmje, a Vad Magyarország (kritikánk) sikerének hátterében. Török Zoltán rendezése afféle "Tizenkét hónap az erdőn 2.0", meseszépen komponált képekben mutatja be a magyarországi vizes élőhelyek ritka pillanatait. Legyen az veszekedő szarka, vagy gázlón áthaladó szürkegulya, olyan látványban lehet részünk, amit eddig inkább csak az Attenborough-filmekben szokhattunk meg. A nemzetközi természetfilm-fesztiválokon rendre jól szerepelő, temérdek díjat bezsebelő alkotás érdekes módon a közönséget is meghódította, és eddig több, mint húszezer nézőt vonzott.

Az én Amerikám előzetese

Nem ennyire egyértelmű, hogy mit kezdjünk Hegedűs Péter Az én Amerikám című filmjével, de akkor is érdekes, milyen más szemszögből és módszerrel készít filmet az, aki nem a mi filmes kultúránkban szocializálódott. Sokkal személyesebb, exhibicionistább film ez - akár csak Hegedűs korábbi dokumentumfilmje a nagyapjáról -, a létezésük kizárólagos oka, hogy a filmkészítő a végére akart járni valaminek. Bár a filmkészítés célja általában is ez kellene, hogy legyen, de itthon a többség elbújik a témája mögött. Hegedűs nyíltan vállalja, hogy róla szól a film, és még egy, nálunk újdonságnak számító eszközt bevet: a film egyharmadában animációs betéteket alkalmaz. Végül ezek, vagyis a Kedd Stúdió izgalmas, szellemes etüdjei nyújtják Az én Amerikám legjobb pillanatait.

A Bogyó és Babóca 2 előzetese

Ők készítették egyébként a Bogyó és Babóca-sorozatot is, amiből idén kijött a második széria. Lehet ugyan vitatkozni Bartos Erika tehetségén, és történetei színvonalán, lehet vitatni bámulatos sikerének okait, de az kétségtelen, hogy nem árt a gyerekeknek, és az utóbbi tíz évből ez lesz az egyetlen magyar rajzfilm, ami egy generációt összeköt.

Olvasnivaló: Innen szép felállni - A magyar film 2010-ben
Olvasnivaló: Kibekkelte 2009-et a magyar film
Olvasnivaló: Visszaszorulóban a gagyi - A magyar film 2008-ban

- - - - - - - - - - - - - - - - -

A Vad Magyarországról szóló bekezdést Jóri Balázs írta.