Mundruczó Kornélnak a cannes-i filmfesztivál Un Certain regard-szekciójába ma beválogatott Fehér Isten című filmje egy kislány és egy kutya barátságának történetét meséli el. Egy utópisztikus világban játszódik, amelyben a gazdáknak minden korcs után különadót kell fizetniük, ezért ebek százait dobják ki a tulajdonosok. A tizenhárom éves Lili (Psotta Zsófi) apja (Zsótér Sándor) is megszabadul Hagentől, lánya kutyájától, de Lili a kutya keresésére indul. Eközben a kisemmizett kutyák fellázadnak, és Hagen vezetésével elindulnak, hogy véres bosszút álljanak az embereken.
A filmben szerepel kétszáz kutya, mellettük Monori Lili mint egy kutyatelep vezetője, továbbá Bánki Gergő, Gálffi László, Bodnár Erika, Gothár Péter rendező és Thuróczy Szabolcs, aki egy olyan fickót alakít, aki kutyákat vásárol, elvadítja és kutyacsatára használja őket. Mundruczó a film forgatásán elmondta nekünk, hogy a Fehér Isten "egy kislány felnőtté válásáról és a kutyáról szól, akiben remélhetőleg magunkra ismerünk. Ha ez átmegy, akkor sok embert szíven fog ütni". A filmben lesznek durvább pillanatok is, ugyanis a kutyák mindenkit legyilkolnak, aki kiszúrt a főszereplővel: "lesz benne marcangolás, meg főként az eredménye, mert a kislány többször elkésik, és pár helyszínre úgy ér oda, hogy már csak egy hullát talál".
A filmvilágban az egyik legmegbízhatóbb ajánlólevélnek számít, ha egy filmet Cannes-ban mutattak be. A világ legrangosabb fesztiváljának bármelyik szekciójába bekerülni óriási dicsőség, de nem árt tisztában lenni azzal, hogy a másfél hetes rendezvény számos párhuzamos rendezvényt és promóciós vetítést is rejt. ĺgy pusztán az a tény, hogy május közepén a Riviéra kedvelt fürdővárosának valamely vásznán levetítésre került egy film, még nem jelenti azt, hogy automatikusan a világ filmgyártásának krémjébe tartozna.
A hivatalos program két rövidfilmes és két nagyjátékfilmes szekciót tartalmaz, valamint pár versenyen kívüli premiert. Független szervezésű párhuzamos programok pedig a Quanzaine des réalisateurs (Rendezők Kéthete) és a Semaine de la Critique (Kritikusok Hete), amelyek helyileg sem a cannes-i fesztiválpalotában, hanem tengerparti hotelek vetítőtermeiben rendeznek meg. A legtöbb figyelem természetesen minden évben a versenyprogramra irányul és évekkel később is az ottani fődíjas, az Arany Pálma nyertese kapcsán szokás hivatkozni az évekre. Az Arany Pálmáért 19-20 film szokott versenyezni, de a zsűri nagydíjat, zsűri díjat, legjobb rendezői, forgatókönyvírói, illetve a legjobb férfi és női alakításoknak járó díjat is odaítél, ráadásul a szervezők arra kérik a zsűritagokat, hogy lehetőleg egy filmnek csak egy díjat adjanak, így gyakorlatilag a versenyprogram fele kitüntetéssel távozhat Cannes-ból. Egy cannes-i díj márpedig nagyban megkönnyíti a nemzetközi forgalmazást, megdobja a bevételeket és gyakran további díjakat szül. Nem túlzás ezért azt állítani, hogy ha egy film bekerül a cannes-i versenyprogramba, akkor máris nyert ügye van, kivéve persze ha végül csúfosan megbukik a Riviérán.
Kevesebb szó esik a hivatalos program másik nagyjátékfilmes szekciójáról, az Un Certain Regard-ról (UCR), ahol szintén osztanak díjakat, szintén van vörös szőnyeg és szintén felvonul a világ filmgyártásának legjava. Teljes mértékben a programigazgató belátására van bízva, hogy mely filmet válogat a versenyprogramba, illetve az UCR-ba, nincsenek hivatalos szabályok, bár a fiatalabb filmesek többnyire örülhetnek, ha az UCR-be bekerülnek. A filmes sajtó természetesen másodlagosként kezeli az UCR-t és minden évben kikiáltja egy-egy filmről, hogy annyira jó, hogy, igazán ott lett volna a helye a versenyben az UCR helyett. A szervezők viszont szeretnék közel egyenrangúként kezelni a két szekciót, ezért elutasítják, hogy egy-két UCR-os bemutató után bármely rendezőnek kijárna az "előléptetés" a versenybe, helyette azt hangsúlyozzák, hogy bizonyos filmek egyszerűen jobban passzolnak az Un Certain Regard-ba, mert merészebbek, szerényebbek, formabontóbbak, vagy éppen már megjártak egy másik filmfesztivált (a versenybe csak nemzetközi premierek kerülhetnek).
A hivatalos program április 17-i bejelentését nagyon vártuk, mert úgy tűnt, pár böjtösebb év után megint markáns magyar jelenlétre számíthatunk Cannes-ban. Három magyar rendező (Mundruczó Kornél, Pálfi György, Hajdu Szabolcs) új nagyjátékfilmje is esélyes volt, hogy bekerüljön akár a versenyprogramba, akár az UCR-ba, de végül sajnos egyikük neve sem hangzott el a bejelentéskor, noha mindhármuknak van már cannes-i múltja (Mundruczó két filmje versenyben, egy az UCR-ban, Pálfinak egy filmje UCR-ban, egy speciális vetítésként, Hajdunak pedig egy filmje a Rendezők Kéthetén debütált). A remény utolsó szalmaszála az maradt, hogy a fesztiváligazgató a sajtótájékoztató végén meglebegtette, hogy mint minden évben, idén is utólag hozzáadnak két-három filmet a hivatalos programhoz. 2010-ben egyébként Mundruczó Szelíd teremtés-e is utólag került be a versenyprogramba.
A háttérben ilyenkor valószínűleg alkudozások mennek; sok rendező számára presztízskérdés, hogy melyik szekcióba kerül a filmje és a forgalmazóik is keményen tudnak lobbizni egy-egy előnyösebbnek tűnő bemutatóért. Rengeteg pletykát hallani, hogy melyik évben melyik alkotó sértődött be éppen és vitte inkább Velencébe vagy Torontóba a filmjét (idén Fatih Akinról hallani, hogy nem elégedett meg az UCR-ban kínált hellyel), de azt tudomásul kell venni, hogy Cannes iszonyatosan zsúfolt és adott esetben rosszabbul is lehet járni az utolsó nap délutánjára időzített versenyfilmes premierrel, mint mondjuk egy berlini vagy velencei bemutatóval.
A jó hír, hogy idén is sikerült utólag bejutnia egy magyar nagyjátékfilmnek a cannes-i hivatalos programba és annyira nem is meglepetés, hogy Mundruczó Kornélnak jött össze a bravúr, hiszen zsinórban ez a negyedik filmje, amely Cannes-ból indul útjára. Felesleges viszont amiatt csalódottságot érezni, hogy előző két filmjével, a Deltá-val és a Szelíd teremtés - A Frankenstein terv-vel ellentétben a Fehér Isten az Un Certain Regard szekcióba került. Az UCR némelyik évben kifejezetten erősebb, mint a versenyprogram és filmrajongóként itt lehet a legizgalmasabb felfedezéseket tenni.
Összességében tehát nagyon örülünk annak, hogy a Fehér Isten-t az Un Certain Regard-ban mutatják be. Pont Mundruczónak eléggé pechje volt a Delta és a Szelíd teremtés - A Frankenstein terv időzítésével (előbbi délutáni premiert kapott Clint Eastwood és Angelina Jolie közös sajtótájékoztatójával egyidőben, utóbbi pedig az utolsó napon, kissé megcsappant nézősereg előtt ment), így könnyen lehet, hogy egy jobb időpontra (a fesztivál első szombatján fogják vetíteni) tett UCR-premier nagyobb dobás lehet, mint a versenyprogram "futottak még..." helye Mike Leigh, Godard, a Dardenne testvérek és Cronenberg árnyékában.
Különben sem kell egy negyven év alatti, magyar filmest nemzetközi rendezőlegendák elitklubjába beerőltetni, mert az irreális elvárások elé állítaná. A nagy öregek esetében sem tartjuk jó ötletnek az automatikus cannes-i versenyprogramba jutást, de azt könnyebb elfogadni, hogy Hanekének vagy Mike Leighnek bérelt helye van a versenyprogramban, míg a fiatalabb rendezők esetében igenis legyen átjárás a verseny, az UCR vagy éppen más fesztiválok programja között.
2010-ben Mundruczó éppen Mike Leigh és Ken Loach, 2008-ban pedig Atom Egoyan, a Dardennek és Nuri Bilge Ceylan ellen versenyzett a fő szekcióban, akik idén is újra versenyprogramba kerültek, de a francia színész-rendező Mathieu Amalric pedig hiába nyert legjobb rendezői trófeát a Turné-ért, új rendezése, a La chambre bleue az UCR-ba került. Nem ő az egyetlen ismert színész az idei mezőnyben, a Drive-val három éve mennybement Ryan Gosling is meghívást kapott első rendezésével, a Lost River-rel, a főbb szerepekben Christina Hendricksszel, Saoirse Ronannel és Eva Mendesszel.
A kamera túloldalán próbálja ki magát az olasz származású, dögös és meglehetősen kattant Asia Argento is, aki édesapja, a kultrendező Dario Argento nyomdokaiba léphet Incompresa című negyedik rendezésével.
Cannes-t rengeteget kritizálják a női rendezők hiánya, vagy csekély száma miatt, de az UCR szekció rendre ezen a téren is jobban teljesít. Idén öt női rendező került be, ami a teljes szelekció negyede, ellentétben a versenyprogrammal, ahol mindössze két filmet rendezett nő (a zsűri elnöke ott viszont az eddigi egyetlen Arany Pálma-nyertes rendezőnő, Jane Campion). Asia Argentón kívül ott lesz az UCR-ban July Jungtól a Dohee-ya, Keren Yedayától a Harcheck mi headro, a két nő és egy férfi (Marie Amachoukeli, Claire Burger, Samuel Theis) által rendezett nyitófilm, a Party Girl, Pascale Ferrantól a Bird People valamint az osztrák Jessica Hausnertől az Amour fou. Utóbbi kettőt nagyon várja mindenki, aki szerette a két rendezőnő előző munkáit, a csodálatosan érzéki Lady Chatterlay-t, illetve a groteszk, de kiváló Lourdes-ot.
Előző filmje, a Play - Gyerekjáték? miatt vagyunk kíváncsiak a svéd Ruben Östlund új filmjére, a Turist-ra is, valamint Wim Wenders újdonságára, a Salt of the Earth-re is. Wendersnek régebben bérelt helye volt a versenyprogramban irtó gyenge filmekkel is, ez a korszak végre véget ért, de 3D-ben forgatott dokumentumfilmje, a Pina új lendületet adott karrierjének, így a Juliano Ribeiro Salgadóval együtt, a brazil rendező fényképész apjáról forgatott dokumentumfilmjük az UCR egyik különlegessége lehet.
Az UCR szekcióban egyébként hét elsőfilm is helyet kapott, közülük Ned Benson filmjét, az Eleanor Rigby-t várjuk a legjobban, mivel főszereplői Jessica Chastain és James McAvoy. Az egy New York-i pár kapcsolatát kettejük szemszögéből bemutató dráma tavaly már bemutatkozott a torontói fimfesztiválon, bár akkor még The Disappearance of Eleanor Rigby: Him/Her volt a címe, két részből állt és több mint három órás volt. A cannes-i sajtóanyag szerint a film mostani állapotában két órás és csak remélni tudjuk, hogy a feszesebbé kurtítás jót tett neki.
- - - - - - - - - - - -
A cannes-i filmfesztivál május 14-től 25-ig tart, az Un Certain Regard szekció díjait május 23-án jelentik be, rovatunk a helyszínről folyamatosan tudósít majd.