Ez a mocsok negyven év után is bűzlik

2014.07.11. 15:02

Pontosan negyven évvel ezelőtt, 1974. július 11-én mutatták be a magyar mozik a Francia kapcsolatot, de Gene Hackman lövéseitől a mai napig cseng a fülünk. Tizenhárom pontban foglaltuk össze, hogy miképpen írta újra a zsarufilm szabályait ez a piszkos, nihilista műremek, és hogy miért vagyunk még most is a hatása alatt.

 

1. Az Oscar

A Francia kapcsolat-ot nyolc Oscar-díjra jelölték 1972-ben, és ebből ötöt meg is nyert. Csupa fontos kategóriában vitte haza a szobrot: a legjobb film, rendező, színész, vágás és adaptált forgatókönyv, olyan remekműveket maga mögé szorítva, mint a Mechanikus narancs vagy Az utolsó mozielőadás. Az Oscarról persze tudjuk, hogy nem mindig a minőség fokmérője, de '72 egy kivételes év volt, amikor egy olyan film kapta a legtöbb díjat, amelyik tényleg megérdemelte, és amelyről több mint negyven év elmúltával már azt is elmondhatjuk, hogy kiállta az idő próbáját, és műfajának klasszikusává vált.

Phil D'Antoni producer, Gene Hackman, Jane Fonda (ő a Klute-ért nyert azon az estén) és William Friedkin rendező az 1972-es Oscar-díjkiosztónForrás: Academy Awards

A Francia kapcsolat-ról túlzás nélkül állítható, hogy megjelenésekor forradalmi alkotás volt, és ezt az új hangot ráadásul nem értetlenkedve fogadták, hanem özönlöttek rá a nézők. William Friedkin rendező addig sohasem látott durva őszinteséggel és hihetetlenül energikusan mutatta meg a New York-i zsaruk életét, akiknek az a lehetetlen és lélekölő munka jutott, hogy tartsák tisztán a várost a drogoktól. Igen, a 44. Oscar-gálán nem egy szépelgő, unalmas dráma, hanem egy piszkos, mocskos, nihilizmusba torkolló zsarufilm hengerelt. Szép idők voltak.

2. Az eltökélt rendező

Egymás után dobták vissza a filmtervet a stúdiók, mivel Friedkin művészfilmes rendezőnek volt elkönyvelve, és ezért nem tartották alkalmasnak pörgős akciójelenetek levezénylésére. Hogy mennyire nem változik a világ: ugyanilyen okok miatt áll most Pálfi György Toldi-ja. Andy Vajna állítólag nem bízik a rendezőben, mivel még sohasem csinált nagyszabású történelmi filmet. Friedkin a tökéletes példa rá, hogy bizony érdemes kockáztatni.

Francia kapcsolatForrás: InterCom

Végül a 20th Century Fox látta meg a kallódó tervben a fantáziát. Friedkin komolyan vette a felkészülést: ugyan a film alapjául szolgáló könyvből csak az első nyolc oldalt olvasta el, majd elaludt rajta, viszont heteket töltött a New York-i rendőrség kötelékében. Egy zsaru beszámolója szerint a rendező is úgy viselkedett, mint egy detektív, együtt razziázott velük a drogtanyákon, és "ha nem is ő volt a második, aki belépett az ajtón, de a harmadik biztosan".

Hiába nyert a forgatókönyvért Oscart Ernest Tidyman, alig használtak fel a könyvéből valamit. Friedkin így emlékezett vissza: "A filmnek nem volt forgatókönyve. Az összes párbeszédet a rendőrökkel töltött hetek alatt szedtem fel, illetve Gene Hackman és Roy Scheider élményeiből származnak, amikor ők álltak be rendőrnek."

3. Az igazi zsaruk

A film valós eseményeken alapszik, akkoriban valóban Franciaország irányából csempészték be a heroin java részét az Egyesült Államokba. A New York-i rendőrség 1961-ben felszámolt egy csempészhálózatot, és 112 font heroint foglalt le - ez a mennyiség akkoriban rekordfogásnak számított. Ezt az akciót dolgozta fel a Francia kapcsolat.

Sonny Grosso és Eddie Egan a Francia kapcsolatbanForrás: InterCom

A sikeres rendőri akcióban részt vett Eddie Egan és Sonny Grosso is, akik később nemcsak szaktanácsadóként vettek részt a film elkészítésében, hanem szerepeltek is benne. Igaz, nem önmagukat alakították, hanem két másik rendőrtisztet. A beceneveik (Popeye és Cloudy) annyira megtetszettek Friedkinnek, hogy változtatás nélkül felhasználta őket a filmben. Egan a forgatás közben sem tudta függetleníteni magát a munkájától. Mikor a metróban vettek fel jeleneteket, észrevett egy embert, aki ruházatában Fernando Rey francia drogcsempész és hajómágnás karakterére hasonlított. Egan annyit mondott, hogy ez a fickó gyanús, és máris követni kezdte, faképnél hagyva a stábot.

Egy közeli barátja szerint Eddie Egan hihetetlenül rendetlen volt, de zsaruként nem akadt párja. Egy ember, aki kizárólag a munkájának élt. Nem törődött a ruházatával, nem voltak magánjellegű kapcsolatai. Gene Hackman őt személyesítette meg a Francia kapcsolat-ban.

4. Az őrült rendező

William Friedkin zsarnoki, gyakran lelki terrorig fokozott munkamódszereiről legendák egész sorra szól Hollywoodban, amelyekből a legtöbb ráadásul igaz. A rendezőnek az volt a technikája, hogy minden stábtagot - különösen a színészeket - felheccelt, mivel szerinte ilyen felfokozott állapotban képesek az emberek a legjobb teljesítményre. Fernando Reyjel és Tony Lo Biancóval forgatott le egy rövid jelenetet Washingtonban, és mikor visszaértek, mindkét színész a producerhez ment panaszkodni, hogy ők többet nem dolgoznak Friedkinnel. A rendező direkt sértegette őket, hogy eldurranjon az agyuk, és életszerűen tudják eljátszani a paranoid, rendőrök elől bujkáló drogkereskedőket.

William Friedkin és Gene Hackman a Francia kapcsolat forgatásánForrás: InterCom

Gene Hackmant is azért dühítette fel minden lehetséges módon, mert a színésznek egy dühödt, agresszív férfit kellett eljátszania. Amikor megkérdezték a rendezőt, hogy ezt hogy érte el, így válaszolt: "Rájöttem, hogy Gene-nek problémái voltak az apjával. Neheztelt rá, és ezért neheztelt minden apafigurára. Igaz, hogy fiatalabb vagyok mint Gene, de rendezőként én is egy apafigura voltam számára. Ezt ki is nyilvánítottam minden lehetséges alkalommal, hogy feldühítsem az olyan snittek előtt, amelyekben mondjuk egy gyanúsítottat ver meg, lelő vagy üldöz valakit. Amennyire csak tudtam, felhúztam, aztán már mondtam is, hogy felvétel, gyerünk Gene, most mutasd meg!" Amikor Hackmant őrjöngeni látjuk a filmben, akkor nagy eséllyel valójában a rendezőre mérges.

Friedkin nem riadt vissza semmitől, ha a minél nagyobb élethűség eléréséről volt szó. Még azt is meg merte lépni, hogy anélkül, hogy értesített volna bárkit, direkt okozott forgalmi dugót egy New York-i hídon, csak hogy az általa elképzelt körülmények között vehessen fel egy jelenetet. Így már talán érthető, hogy először miért Friedkint kérte fel Hannibal Lecter szerepére Michael Mann, amikor Az embervadász előkészítésén dolgozott. Mann így indokolta neki a választását: "Nem tűnsz őrültnek, pedig az vagy."

5. A kihallgatás

Az első forgatási nap katasztrofálisra sikerült. Azt a jelenetet próbálták rögzíteni, amikor Popeye (Gene Hackman) és Cloudy (Roy Scheider) egy dílert hallgat ki brutális módszerekkel. Eredetileg egy rendőrautóban zajlott volna a kihallgatás, vagyis ott, ahol a zsaruk az ilyesmiket csinálták akkoriban. Hiába próbálták azonban harminckétszer felvenni, hiába folyt már igazi vér a fekete színészből, mindig volt valami, ami nem stimmelt. Végül Friedkin rájött, hogy mi hibádzik: kukába vágta az általa írt, színpadra való dialógot, kiengedte a színészeket az utcára, és hagyta őket improvizálni.

Hackman a falnak szorítja a dílert, és azzal kergeti az őrületbe, hogy értelmetlenségeket kérdez tőle: Mikor bökdösted utoljára a lábadat? Jártál már Poughkeepsie-ben? Ezeket nem ő találta ki, Eddie Egan használta előszeretettel ezeket a kérdéseket, hogy vallomásra késztesse a gyanúsítottakat. A technikának az a lényege, hogy ha olyat kérdeznek tőlük, amire nincs válaszuk, akkor rögtön összezavarodnak, és mivel mindenkiben ott lappang a bűntudat, gondolkodóba esnek, hogy ez meg vajon mi lehet, és így könnyebb kicsikarni belőlük a hasznos információkat.

6. A főhős

Nem Gene Hackman volt az első választás Popeye Doyle szerepére. Sokáig versenyben volt Jackie Gleason (Minnesota Fats A svindler-ből), aki végül egyeztetési problémák miatt nem tudta elvállalni. Friedkin komolyan fontolgatta, hogy egy New York-i írót, egy bizonyos Jimmy Breslint kér fel a főszerep eljátszására, mivel pont olyan volt, ahogy Popeye-t eredetileg elképzelte a rendező. Nagydarab, köpcös figura, aki elesik, amikor fut a bűnöző után. Róla aztán kiderült, hogy nemcsak pocsék színész, de életében nem vezetett autót, ami ennél a filmnél kizáró tényező volt. A szintén nagydarab, köpcös Eddie Egan teljesen kikészült, amikor meghallotta, hogy Breslin-t nézték ki a szerepre. Ő Paul Newman-t, Robert Redfordot vagy Robert Mitchumot képzelte el a filmbéli alteregójaként.

Gene Hackman a Francia kapcsolatbanForrás: InterCom

Hackman nehezen barátkozott meg a szereppel. Ki nem állhatta Eddie Egant. Taszította a rendőr rasszizmusa, irtózott a brutalitástól, amit Egan a munkája során tanúsított. Sokáig próbálta szerethetőbbé tenni Popeye-t, de Friedkin minduntalan leállította: "Ez egy fasiszta disznó, semmivel sem jobb, mint azok a bűnözők, akiket üldöz."

Hackman aztán szépen lassan átlényegült Popeye Doyle-lá. Az átalakulás olyannyira sikeres volt, hogy amikor Eddie Egan a forgatáson meglátta miképpen ver össze egy gyanúsítottat Hackman, azt mondta: "Ez a fickó jobban hasonlít rám, mint én magam." Képzelhetjük, ez milyen furcsa érzés lehetett a színésznek.

7. A város

A helyszínek kiválasztásakor is a túlpörgetett realizmus vezette Friedkint. Minél szakadtabb, annál jobb. Látva a hideg téli fényekben lehangoló látványt nyújtó sikátorokat, gyárépületeket, koszos utcákat és az ott mászkáló, várakozó, didergő alakokat a Francia kapcsolat-ról is elmondható, hogy a város egy külön szereplővé lépett elő benne. Mindent elmond Popeye és Doyle hálátlan szerepéről a város működtetésében, amikor átfagyva, átkozódva, pizzát rágcsálva, egy kapualjból figyelik az utca túloldalán lévő luxusétteremben csigát és más különlegességeket fogyasztó francia drogdílert és bizalmi emberét.

Francia kapcsolatForrás: InterCom

8. Az autós üldözés

Friedkin és a producer, Philip D’Antoni sokáig csak azt tudta, hogy kell a filmbe egy autós üldözés, de hogy hova és hogyan, arra nem volt válaszuk. A helyzetet bonyolította, hogy D’Antoni volt a producere a Bullitt-nak is, és abban már Steve McQueen elvezetett úgy egy kocsit, hogy azt rögtön kikiáltották a legjobb üldözős jelenetnek. Tudták, hogy csak akkor van értelme a dolognak, hogy ha képesek rálicitálni a Bullitt-ra. Azt találták ki, hogy ezúttal ne két kocsi üldözze egymást, hanem egy autó igyekezzen a New York-i magasvasút után. Leginkább erről a jelenetről híres a Francia kapcsolat.

Az autósüldőzés a Francia kapcsolatban

A forgatás öt hétig tartott, és többek között az extrém hideg időjárás is nehezítette. Már első nap felülírta az élet a terveket. A kaszkadőr elvétette a becsapódás idejét, és nem súrolta, hanem nekiment Popeye autójának. Az oldala behorpadt, és ez természetesen sokkal jobban mutatott filmen. Az öt fő mutatvány felvételekor kaszkadőr vezette az autót, például amikor egy babakocsis nőt üt el majdnem Popeye, de Hackman is ugyanúgy 70-90 mérföld/órával szlalomozott a forgalomban. Friedkin állítása szerint, a felhasznált snittek több mint felében a színész ül a kormány mögött, ezt támasztja alá az is, hogy a magasmetró rendszeresen tükröződik a szélvédőn, miközben Hackmant látjuk vezetni.

Gene Hackman a Francia kapcsolat forgatásán, az üldözéses jelenet felvétele előttForrás: InterCom

A rendező azt is elmondta, hogy az autós üldözés eszeveszett tempója ötven százalékban a vágáson és a hanghatáson múlt. Amikor először végignézte a felvett anyagot, borzalmasnak ítélte. Itt is, ott is apró részeket csípett le és toldott hozzá, hogy kijöjjön a ritmus. Utólag a forgatást könnyűnek nevezte Friedkin, és a vágást és a hangkeverést tartotta borzasztóan nehéz folyamatnak.

9. A befejezés

Annak is megvan a hátránya, hogy az idők során műfajának sokat idézett klasszikusává vált a Francia kapcsolat. Aki most látja először, és csak felületesen nézi, könnyen arra juthat, hogy ebben nincsen semmi különös, kemény zsarufilmből van még millió ugyanilyen. A végén aztán majd jól leesik neki is az álla. Popeye ugyanis nem kapja el a hajómágnást, helyette egy kollégáját lövi le. Sokkoló a vége, mert minden eddiginél könyörtelenebbül szembesít azzal, hogy Popeye egy monomániás őrült.

A Francia kapcsolat utolsó jelenete

Ráadásul Friedkin tovább fokozza a zavarodottságunkat azzal, hogy Popeye eltűnik az omladozó gyárépületben, hallunk egy pisztolylövést, és aztán magyarázat nélkül vége szakad a filmnek. Mindenki magára van utalva, hogy elképzelje, mi történhetett a falakon túl. A rendezőnek évekkel később beugrott egy teljesen más ötlet a befejezéshez. Két junkie ül a folyó partján, és azt látják, hogy a rendőrség a lefoglalt heroint a vízbe önti. Akkoriban tényleg ezt csinálták az elkobzott holmikkal, amiket már nem akartak tovább tárolni. 32 millió dollárt érő heroint nyelt volna el a víz örökre, miközben a két drogos ezt tehetetlenül nézi.

10. A kivágott jelenetek

Kilenc olyan jelenet van, amelyet ugyan leforgatott Friedkin, de végül kimaradtak a Francia kapcsolat-ból. A karakterek személyiségét bontják ki ezek a rövidke epizódok, de mivel lelassították, megtörték a film tempóját, ezért nem kerültek be a végső változatba. Az akciók éppen elég dolgot elmondanak róluk. Egyikben a francia bérgyilkos megy el egy ostoros dominához, egy másikban pedig Popeye szabadidős tevékenységébe nyerünk bepillantást: Moochie nevű haverja bárjában lóg, ahova rajta kívül csupa gyanús figura jár. Sokat elmond róla, hogy rendőrként és munkaidőn kívül is ugyanazt a társaságot keresi.

A Francia kapcsolat egyik kivágott jelenete

A legérdekesebb kivágott jelenet Popeye bizarr csajozási szokásait mutatja be. Az már a filmből is kiderült, hogy imádja a magas szárú csizmát viselő nőket, a fenti videóból viszont az is látszik, mit csinál velük, ha éppen biciklizni látja egyiküket. Leszorítja, és elkezd vele ordítani, hogy áthágott valami közlekedési szabályt. A végén aztán felviszi a lakására. Ez a jelenet is Eddie Egan életéből lett átemelve.

11. Az utánzók

A Francia kapcsolat jelentőségét jól mutatja, hogy az egy darab hivatalos folytatáson kívül számtalan utánzója akadt a filmnek, de a mai napig nem sikerült túlszárnyalni. Az 1973-as Hétpróbás gazemberek-nek (The Seven-Ups) is Philip D'Antoni a producere, és ebben is szerepel Roy Scheider, így hát nem csoda, hogy ebben a filmben máris megpróbálták überelni a Francia kapcsolat üldözéses jelenetét.

A Hétpróbás gazemberek plakátjaForrás: 20th Century Fox

A legkülönösebb klónok Olaszországban születtek, amelyek közül Enzo G. Castellari La polizia incrimina la legge assolve című filmje ápolja a legközelebbi kapcsolatot az eredetivel. New York helyett Genova utcáin száguldoznak benne, az idegbeteg zsarut Franco Nero alakítja, Fernando Rey szerepét pedig ismét Fernando Rey játssza. Friedkin majdnem másfél évtizeddel később, az Élni és meghalni Los Angelesben című rendezésében kísérletezett ismét az autós hajszával. Akinek bejött az eredeti, próbálkozzon bátran ezekkel a filmekkel is.

12. A plakát

Friedkin a színészein kívül, a nézőkkel is kegyetlen játékot űzött. Most gondoljunk bele, egy olyan rendőrnek szurkolunk a Francia kapcsolat-ban, aki fényes nappal hátba lő egy fegyvertelen embert. Hiába gyilkos a francia, egy rendőr ilyet nem tehet. Átlép minden szabályt, mégis drukkolunk neki, mert életét egy célnak rendeli alá, és soha nem adja fel. Akármekkora szörnyeteg is Popeye, van az elszántságban valami csodálnivaló.

Gene Hackman a Francia kapcsolatbanForrás: InterCom

Friedkin odáig ment, hogy többek tanácsa ellenére nem csupán benne hagyta a hátba lövést a filmben, hanem még a plakátra is ezt a pillanatot merevítette ki. A nyitóestén több száz emberrel együtt, egy tömött moziteremben tekintette meg a filmet. Amikor eljött az a rész, hogy Popeye lelövi a franciát, az egész terem felállva tapsolt.

A Francia kapcsolat amerikai és magyar plakátjaForrás: 20th Century Fox/Mokép

Sajnálatos módon a magyar plakát irtó rondára sikerült, de a film iránt érzett rajongás még ezt a posztert is megszépíti. Én például képes voltam egy gyorséttermi ebéd árát áldozni azért, hogy a falamon lóghasson egy példány.

13. A rendszám

Nem maradt más hátra, mint hogy eláruljuk, miért éppen tizenhárom pontban foglaltuk össze a film zsenialitását. Akik a Francia kapcsolat hardcore rajongóinak tartják magukat, azoknak már derengenie kellene, hogy ez a szám valahol mintha szerepelne a filmben.

Francia kapcsolatForrás: InterCom

Tizenhárommal végződik annak a kocsinak a rendszáma, amiben a heroint csempészik be az országba, és amit később Popeye darabjaira szed szét. A rendszámot most akár magunkon is viselhetjük, és várhatjuk, ki ismeri fel az utalást, ugyanis Steven Soderbergh a honlapján sok egyéb nehezen megfejthető filmes póló mellett egy olyat is árusít, amire a képen látható Lincoln Continental rendszáma van ráírva.

- - - - - - - - - - - - - - -

Az információk, anekdoták, megszólalások jelentős részét Thomas D. Clagett William Friedkin: Film of Aberration, Obsession and Reality című könyvéből gyűjtöttük ki.